Mostrar 3585 resultados

Gyönyörű kiképzésű anyakönyve (1767–1857) restaurálást igényel. Az anyakönyv lapjaira egy valamikor ráömlött folyadék károsodást okozott, ami miatt az írás elhalványult, így a kötet második fele nehezen olvasható. Számadáskönyvének (1819–1856) papírja oltbogáti papírmalom terméke, jól kivehető lapjain a Bethlen-címert ábrázoló vízjel. A fennmaradt levéltári anyagban Ülke és Tibód filiákra vonatkozó történeti adatok, feljegyzések is találhatók.

A plébánia levéltárában a fejedelemség idejéből megőrződött néhány okirat is, köztük Barcsay Ákos 1659-ben kelt magyar nyelvű oklevelével, amelyet 2014 nyarán restauráltak. Ugyanebben a plébániai iratsorozatban másolatban fennmaradt több okmány is, amely a székelyudvarhelyi katolikusokra vonatkozik. A helyi oktatástörténet értékes forrásaiként említjük a Leánynevelde (polgári leányiskola), valamint a Tanítóegylet és a Katolikus Iskolaszék ép sorozatban fennmaradt gyűjteményeit.

A jezsuiták idejéből maradt fenn a plébánia levéltárának egyik legértékesebb és leglátványosabb darabja, a Mária Kongregáció 1736-ban megkezdett jegyzőkönyve. A pergamenlapokkal indító kötet első lapjain láthatók gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár, csatári Nagy János József kincstári tisztviselő (erdélyi kamarai igazgató), valamint a Salbeck testvérek (Jakab, József, Mátyás – választott püspök – és Károly – szepesi megyéspüspök) festett, díszes címerei. Névbejegyzéseik és címereik jelenléte az említett kötetben székelyudvarhelyi tanulmányaikhoz köthető.

A jezsuita kollégium gyűjteményéből maradt ránk annak világhírű kézirata, a Nyújtódi-kódex vagy más nevén Székelyudvarhelyi Kódex, amely 1526–1528 között íródott Tövisen és a magyar nyelvemlékek egyik értékes darabjaként tartják számon.

Hivatalos iktatott plébániai levelezés nem maradt fenn, csupán az 1960-as évektől kezdődően. Tapasztalatok szerint, tekinthetjük csellengőnek is a hiányzó – 18. századtól a 20. század közepéig keletkezett – ügyviteli iratokat, melyek időközben még előkerülhetnek. Ezt a reményt 1938-tól kezdődő iktatókönyvei éltetik bennünk. Házassági szabadegyezkedései ugyancsak a második világháborút követő évektől folyamatosak.

Historia domus kötete (1791–1908) több adatot tartalmaz fiókegyházára, Nyikómalomfalvára vonatkozólag is, valamint Bogárfalva ügyeit is érinti. A háztörténet kötete oltbogáti papírból készült, rajta a szív alakú pajzsba foglalt, megkoronázott kígyó és az 1782-es évszám. Plébániai iratai között szintén több nyikómalomfalvi és bogárfalvi ügy található, tekintettel arra, hogy fiókegyházai voltak, illetőleg Bogárfalva ma is az.

Figyelemre méltó, hogy fennmaradt egy 1760–1765 között zajlott peres ügy levelezése, a hozzátartozó tanúvallatási jegyzőkönyvekkel együtt. A per Lengyelfalva és Oroszhegy között folyt, erdőügyben. Sajnos a füzetek állapota sérült, így restaurálásra szorulnak. Ezt az iratcsomót időrendileg a plébániai hivatalos iratokba soroltuk. A házassági iratanyag állagából hiányzó évkörök a plébániai iktatott levelezésben keresendők. A házassági szabadegyezkedéseket ugyanis az 1960-as, 1970-es években nem helyezték külön sorozatba, hanem az iktatott hivatalos iratokkal egy helyen kezelték. Hasonlóan aláhúzandó egy, a gazdasági levelezéseken belül található ügyiratcsomó, az 1711–1945 közötti időszakból, amely a plébániára vonatkozó összes birtokügyi, valamint vagyoni állapotát érintő ügyiratait és nyilvántartásait tartalmazza, beleértve a kataszteri összeírásokat is.

Egyházi levéltári gyűjteménye tartalmaz egy városi széki jegyzőkönyvet 1725–1850 közötti időszakból, amelyet külön fondcsoportba helyeztünk. Állapota sérült, restaurálást igényel. Ez a kötet fontos jogtörténeti, bíráskodási és társadalomtörténeti forrást képez.

A plébánia iktatott irataiban található a templom bővítési tervrajza, az 1909-es évnél. Ugyanebből az állagból hiányzik az 1960–1988 közötti évkör. Kétkötetnyi historia domusa (18–20. sz.) továbbra is a plébánia kezelésében maradt.

Plébániai iktatott irataiban házassági iratokat is találunk, mivel nem iktatták külön a házassági szabadegyezkedéseket. A teljes ügyviteli iratsorozatot az 1970-es években rendezték, sínes dossziékba fűzték, a lapokat átlyukasztva. Minden dosszié külön számot kapott, a benne lévő iktatott iratokat pedig folytatólagosan is megszámozták. Első iktatókönyve (1750–1896) és püspöki leiratainak protokolluma (1843–1857) görgényi papírból készült.

Külön említést érdemelnek a plébánia nemrégiben előkerült, 18–19. századi anyakönyvei, melyeket 2015 januárjában adtak át a levéltárnak. A gyűjtemény első anyakönyvi kötete a plébánia alapítási évétől kezdve, 1740-től tartalmazza a hívek kánoni állapotának feljegyzéseit. A kötet állapota meglehetősen sérült.

Figyelemre méltó két darab eredeti fejedelemségkori oklevele 1625 és 1631 évekből, amelyek az atyhai unitáriusok és katolikusok ügyében keletkeztek a katolikusok javára. Ezt a két oklevelet 2009-ben restaurálták Gyulafehérváron. Említést érdemel, hogy fennmaradt egy 18. század végi–19. század eleji plébánianapló, a historia domusok elődje, amelyben részletes adatokat találunk az egyházközségre vonatkozólag: különböző (ingó- és ingatlan-) leltárak, számadások, okiratok másolatai, papi- és egyéb névjegyzékek, stb.

Iktatott ügyviteli irataiban keverednek a plébánia és a főesperességi ügyiratok, nem minden esetben sikerült egyértelműen szétválasztani őket. A „külön kezelt hivatalos iratok” nevű állag nem iktatott iratokból áll, amelyeket valamely hasonló, összetartozó szempont szerint gyűjtöttek pertinenciaszerűen külön mappákba. Sok bennük a feladó részéről iktatott irat, amely azonban a plébánián nem iktatódott. Kötetei között a „Gyergyói kerületi papság gyűlésének jegyzőkönyve 1938–1940”, amely töredékesen maradt fenn, a ditrói plébánia levéltárából került elő.

Értékes történelmi forrást képez plébánianaplója 1697–1830 közötti időszakból és 18. század végi faluszéki jegyzőkönyve (1790–1811). A faluszéki jegyzőkönyvet 2014-ben restaurálták (és sötétbordó bőrkötésbe kötötték) a Nemzeti Kulturális Alaptól nyert támogatásból.