Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1721–1977 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
1,27 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Székelyszenttamás egyházközségét a pápai tizedjegyzékben említik először 1333-ban – a telegdi (udvarhelyi) főesperesség egyik legrégebbi plébániája. A falu középkori templomát 1555-ben javították ki Izabella királynő támogatásával, szentélyét is ekkor építették. A tatárjárás idején a templomot lerombolták. A reformáció korában katolikus lakói megtartották hitüket – felszentelt pap hiányában a híveket ekkor licenciátusok gondozták. 1638-ban Székelyszenttamásnak négy filiája volt még: Ülke, Fancsal, Tibód és Kadicsfalva. 1657-ben a mintegy 60 katolikus családból álló egyházközséget úgy jegyzik fel, mint ahol pap is van . Ekkor Székelyszenttamásnak két filiája volt: Ülke és Tibód. Egy szűk másfél évtizeddel későbbi, 1670-ben összeállított jelentésből megtudjuk, hogy a kerületi főesperes Székelyszenttamáson székel, a falu katolikus hívőinek száma pedig 782 lélek. Az 1882. évi sematizmus szerint a faluba 1708-ban került felszentelt pap, addig licenciátusok és az udvarhelyi jezsuiták felváltva adminisztrálták. Jelenlegi templomát 1820–1821 között építették a régi templom helyén, szintén Szent Tamás apostol tiszteletére. 1881-ben esett át nagyobb mértékű felújításokon. Gótikus templomából egy kőfaragványt és egy szenteltvíztartót mentettek át az új templomba.
A megőrzés története
A plébánia 1966-ban készült leltárában négy régi anyakönyvet és 15 csomag mennyiségű ügyviteli iratot is említenek. Ezekből csupán egy darab régi anyakönyv létezik ma. Szintén ebben a leltárban sorolják föl a plébánia iktatókönyveit is (1965-ig hat kötetet), amelyekből három őrződött meg. Székelyszenttamás levéltárát 2008. június 30-án gyűjtöttük be a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárba és 2009 márciusában rendeztük. A plébánia hivatalos levelezése nem maradt fenn, csupán iktatókönyvei és kötetbe szedett iratanyagai.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Gyönyörű kiképzésű anyakönyve (1767–1857) restaurálást igényel. Az anyakönyv lapjaira egy valamikor ráömlött folyadék károsodást okozott, ami miatt az írás elhalványult, így a kötet második fele nehezen olvasható. Számadáskönyvének (1819–1856) papírja oltbogáti papírmalom terméke, jól kivehető lapjain a Bethlen-címert ábrázoló vízjel. A fennmaradt levéltári anyagban Ülke és Tibód filiákra vonatkozó történeti adatok, feljegyzések is találhatók.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
Az egyházi anyakönyvek államosításakor a plébániáról két anyakönyvi kötet került be az állami levéltárba az 1867–1895 közötti időszakból. Ezek ma Csíkszeredában találhatók. A plébánia legelső anyakönyve az 1721–1766 közötti időszakból nem került még elő.