Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1625–2007 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
3,72 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Atyha első írásos említéséről nem rendelkezünk pontos adatokkal. A falu 1567-ben szerepel a katonai összeírásokban. Középkori temploma, amelyet Szent Mihály tiszteletére építettek, tűzvész áldozata lett a 16. században.
A hagyomány szerint Atyha, Korond és Pálfalva egy egyházközséget képezett a reformációig, közös templomuk a „Szentegyházas dombon” állt. A 16–17. századok folyamán a falu lakosságát háromszor térítették át az unitárius hitre, majd végül 1622-ben a katolikus felekezet mellett állapodott meg. A püspökség szünetelése idején Atyha híveit licenciátusok gondozták. Atyha 1707–1743 között Koronddal egy egyházközséget alkotott, majd 1743-ban önálló plébániává lett.
A falu második templomát 1651–1653 között építették a Kupásné nevű hegy alatt, a mostani temető helyén. Ez a templom később szűknek bizonyult, így újabbat építtettek Mária Magdolna tiszteletére a papi telek északi részén, amely 1799-ben készült el. Az új templom egy 1867-ben keletkezett tűzvész folytán, az oldalfalak kivételével, leégett. Megsemmisült a korábbi templomi berendezés, mindössze egy, feltételezhetően Szent Antalt ábrázoló faszobor maradt meg. A leégett templom újjáépítését 1873-ra fejezték be.
A megőrzés története
A plébánia értékes levéltári gyűjteménye 2008. július 4-én került a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárba. 2014 júliusában került be a levéltárba az atyhai plébániához tartozó két korai papír oklevél: az egyik egy 1651-ben kelt főesperesi leirat, a másik egy pápai oklevél 1702-ből. Restaurálásukat 2014 őszén végezték el.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Figyelemre méltó két darab eredeti fejedelemségkori oklevele 1625 és 1631 évekből, amelyek az atyhai unitáriusok és katolikusok ügyében keletkeztek a katolikusok javára. Ezt a két oklevelet 2009-ben restaurálták Gyulafehérváron. Említést érdemel, hogy fennmaradt egy 18. század végi–19. század eleji plébánianapló, a historia domusok elődje, amelyben részletes adatokat találunk az egyházközségre vonatkozólag: különböző (ingó- és ingatlan-) leltárak, számadások, okiratok másolatai, papi- és egyéb névjegyzékek, stb.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
A sematizmusok adatai szerint anyakönyveit 1716-tól vezették, de ezeket az 1950-es években államosították. Atyha 1716–1950 közötti időszakban keletkezett tizenkét anyakönyve ma a Román Állami Levéltár csíkszeredai kirendeltségénél található.