Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1763–2008 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
2,47 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
A két Homoród menti unitárius közösségek határán fekvő, katolikus végbástyaként is számon tartott Lövéte első írásos említése (pápai tizedjegyzék) még nem tisztázódott. A település nevét először említő hiteles forrás 1523-ban kelt. Kisméretű gótikus temploma ekkor már minden bizonnyal állott, a mai település északkeleti részén, Sópástya Felső-Kiáltó nevű dombján, a korabeli falu akkori középpontjában. A reformáció idején katolikus pap nélkül maradt egyházközség tagjainak lelki gondozását időközönként a székelyudvarhelyi jezsuiták és a csíksomlyói ferencesek látták el. A középkori eredetű templom általános állapota és főként roskadozó szentélye egy új templom építését tette szükségessé. Az 1733–1772 közötti források több ízben említést tesznek a roskadozó templomról, amelynek lebontott építőanyagát a falu közepén épített új templom építésénél használták fel. Lövéte jelenlegi barokk stílusú temploma 1772–1776 között épült, Fancsali Mózes plébános irányítása alatt, a régi templom építőanyagának felhasználásával. Batthyány Ignác püspök szentelte fel Kisboldogasszony tiszteletére 1783-ban. A régi középkori templom felszerelésének néhány darabja (keresztelőmedence, szenteltvíztartó) átkerült a jelenlegi templomba.
A megőrzés története
Lövéte levéltárát 2008. július 3-án szállítottuk be a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárába.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A plébániai ügyviteli és házassági iratokat időrendbe szedték, a házassági szabadegyezkedéseket pedig külön iktatószámmal látták el. A külön iktatott, hivatalos iratokhoz 1871-től iktatókönyv is készült. Az irategyüttesben két nagyobb mértékű rendezés nyomai láthatók: az egyik az 1940-es években történt – ekkor évrendbe, és külön csomagokba helyezték az iratokat, a másik az 1970-es évek végén zajlott. Az ügyviteli iratok dossziékban találhatók.
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
Az egyházközség anyakönyveit 1773-tól kezdték vezetni. 1952-ben az 1773 és 1904 közötti időszak összes anyakönyvi kötetét államosították. Ez összesen kilenc kötetet jelent, amelyekhez ma a Román Állami Levéltár csíkszeredai fiókintézményében nyílik hozzáférési lehetőségünk.