Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1717–1998 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
1,88 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Máréfalvát viszonylag későn, 1566-ban említik először az írott források. Szent Imre tiszteletére épített, középkori temploma a Botos-dűlőben állt, a mai falutól északra. Régészeti feltárását és kutatását 2007–2008. években végezték. A már feldolgozott forrásdokumentumok alapján, a helytörténészek azt állítják, hogy a középkori Máréfalva hívei a fenyédi templomba jártak szentmisére – eszerint tehát Máréfalva ekkoriban Fenyéd filiája volt. Régi templomáról egy Rákóczi György korából származó kőfelirat is tanúskodik. A falu lakosai a reformáció alatt is megmaradtak katolikusnak, azonban nem volt mindig helyben lakó papjuk, így lelki gondozásukat több esetben is licenciátusok végezték. Máréfalva első papjáról 1630-ban tesznek említést. Aztán 1739-ig Székelyudvarhelyről látták el ferences papok, majd 1739-ben önálló plébánia lett és külön papot helyeztek ki a hívek szolgálatára. A középkori templom nehézkes megközelíthetősége miatt, 1763-ban új templom építését kérelmezték, amely 1772-re készült el, majd 1783-ban szentelték fel ugyancsak Szent Imre herceg titulussal. A régi templom helyét és környezetét továbbra is temetkezőhelyként használták, egészen a 19. század első harmadáig. A régi templomból megmaradt egy, a 15-16. század fordulójáról való szentségtartófülke. A település már a 18. század második felében iskolával is rendelkezett, melynek első írásos említése 1786-ból származik. A helyi oktatási intézménynek sajnos nem maradt fenn történeti iratanyaga az egyházi gyűjteményben, az iskola levéltára pedig a megyei levéltárba sem került be a felekezeti iskolák államosításakor.
A megőrzés története
Kis mennyiségű levéltári anyagát 2008. július 1-jén gyűjtöttük be a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárba. Ezt a gyűjteményt a plébánia hittantermében tárolták egy kis faszekrényben, ahonnan a következő irategységeket gyűjtöttük be: iktatott ügyviteli iratok, egy darab iktatókönyv (1968–1995), házassági iratok (1960–1994) és gazdasági iratok (leltárak, költségvetések, számadások, stb. – a 20. század második feléből). Az irategyüttest a 20. század első felében gondosan rendezték: évrendbe sorolták, valamint mindegyik évi ügyiratcsomónak külön leltárszámot adtak. Fennmaradt két anyakönyvét (18–19. sz.) Kovács Piroska, máréfalvi nyugalmazott magyar tanárnő és helytörténész őrizte 1996–2009 között. A két anyakönyvet 2009. március 31-én vettük át, és egyesítettük a máréfalvi plébánia törzsanyagával Székelyudvarhelyen. Mindkét kötet restaurálását 2013 nyarán kezdték el magyarországi pályázati támogatásból. Az első kötet kartonkötésénél korábbi feljegyzések lapjait használták fel, néhány közülük feltételezhetően ferences szerzetesek névsorát tartalmazza.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
A plébánia iktatott irataiban található a templom bővítési tervrajza, az 1909-es évnél. Ugyanebből az állagból hiányzik az 1960–1988 közötti évkör. Kétkötetnyi historia domusa (18–20. sz.) továbbra is a plébánia kezelésében maradt.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
Plébániai ügyviteli iratainak 18–19. századi részét többnyire gazdasági jellegű iratok és házassági felmentvények képezik.