Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1688–2001 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
4,61 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Oroszhegy középkori plébániáját a pápai tizedjegyzék említi először. Ekkor templommal is rendelkezett. A 16. század végén, 17. század elején Oroszhegy lakosai is a reformáció vonzásába kerültek. A hitújítók tanainak követése azonban rövid ideig tartott. A reformáció időszakában Székelyszentkirály filiájaként említik a források, felszentelt katolikus pap hiányában pedig többször licenciátusok látják el a hívek lelki szolgálatát. Damokos Kázmér OFM 1657-ben tett oroszhegyi látogatásáról jelentést küld az apostoli Szentszéknek, amelyben Oroszhegyet egy 160 lelkes, önálló plébániaként említi. Ekkor rendelte el, hogy a Diafalva falurészen álló régi, romladozó templom helyébe újat építsenek. A falu második templomáról – melynek titulusa Nagyboldogasszony – már említést tesz az 1711. évi püspöki vizitáció. Az egy évtizeddel később ott szolgáló Halmágyi Sámuel licenciátusról az 1721-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből értesülünk.
Oroszhegy plébániája a katolikus restaurációt követően 1748-ban önállósult, templomát 1765-ben ismét újjáépítették Tamási György olvasókanonok és a hívek támogatása révén. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom a harmadik katolikus templomnak számít a faluban. Az építkezés 1770-re fejeződött be és 1783-ban szentelték fel. Ezt a templomot 1937–1940 között kibővítették és felújították Márton Árpád lelkipásztor idején. 1902-ig Oroszhegyről látták el a székelyvarsági egyházközség híveit. Ezzel magyarázható a varsági templom és plébánia építésére vonatkozó, kis mennyiségű gazdasági iratok jelenléte Oroszhegy plébániai levéltárában.
A megőrzés története
A plébánia történeti levéltára 2008. június 30-án került be a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárába. A gyűjtést megelőzően a falu levéltárát utazókofferekben és egy régi szekrényben tárolták a plébánia hittantermében.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
A falu anyakönyveit, az 1882-es évi sematizmus szerint, 1723-tól vezették, az első kötetek hollétéről azonban nincsenek ismereteink – nem őrződtek meg a plébánián, és a helyi tanács anyakönyvi hivatalához sem kerültek az 1950-es években. Tudjuk viszont, hogy az egyházközség 1857–1895 között vezetett eredeti anyakönyveit, öt kötetben, a Román Állami Levéltár Hargita Megyei Kirendeltségénél őrzik Csíkszeredában.