Affichage de 381 résultats

Ebben a fondban az Erdélyi Katolikus Státus tulajdonát képező tulajdonokra vonatkozó gazdasági és ügyviteli iratokat helyeztünk el. A Státus irattárában rendkívül sok gazdasági, pénzügyi irat őrződött meg, amelyeket tematikusan csoportosítva próbáltunk kutathatóvá tenni. A fond ebben az értelemben gyűjteményes jellegű s ebben a formában könnyíti meg a Státus gazdasági életére és pénzügyi politikájára vonatkozó kutatásokat.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A plébániai sorozatban az 1850–1870-es évekből zömében házassági szabadegyezségek maradtak fenn. Házassági iratcsoportja (1870–1872) egyetlenegy összefűzött dossziéból áll, sorszámozott lapokkal, időrendbe osztva minden melléklettel együtt. A dosszién román nyelvű állami levéltári leltárlap található a szükséges adatokkal kitöltve, a római katolikus tévesen „greco-catolic”-nak írva.

Értékes történelmi forrást képez plébánianaplója 1697–1830 közötti időszakból és 18. század végi faluszéki jegyzőkönyve (1790–1811). A faluszéki jegyzőkönyvet 2014-ben restaurálták (és sötétbordó bőrkötésbe kötötték) a Nemzeti Kulturális Alaptól nyert támogatásból.

Iktatott ügyviteli irataiban keverednek a plébánia és a főesperességi ügyiratok, nem minden esetben sikerült egyértelműen szétválasztani őket. A „külön kezelt hivatalos iratok” nevű állag nem iktatott iratokból áll, amelyeket valamely hasonló, összetartozó szempont szerint gyűjtöttek pertinenciaszerűen külön mappákba. Sok bennük a feladó részéről iktatott irat, amely azonban a plébánián nem iktatódott. Kötetei között a „Gyergyói kerületi papság gyűlésének jegyzőkönyve 1938–1940”, amely töredékesen maradt fenn, a ditrói plébánia levéltárából került elő.

Figyelemre méltó két darab eredeti fejedelemségkori oklevele 1625 és 1631 évekből, amelyek az atyhai unitáriusok és katolikusok ügyében keletkeztek a katolikusok javára. Ezt a két oklevelet 2009-ben restaurálták Gyulafehérváron. Említést érdemel, hogy fennmaradt egy 18. század végi–19. század eleji plébánianapló, a historia domusok elődje, amelyben részletes adatokat találunk az egyházközségre vonatkozólag: különböző (ingó- és ingatlan-) leltárak, számadások, okiratok másolatai, papi- és egyéb névjegyzékek, stb.

Külön említést érdemelnek a plébánia nemrégiben előkerült, 18–19. századi anyakönyvei, melyeket 2015 januárjában adtak át a levéltárnak. A gyűjtemény első anyakönyvi kötete a plébánia alapítási évétől kezdve, 1740-től tartalmazza a hívek kánoni állapotának feljegyzéseit. A kötet állapota meglehetősen sérült.

Plébániai iktatott irataiban házassági iratokat is találunk, mivel nem iktatták külön a házassági szabadegyezkedéseket. A teljes ügyviteli iratsorozatot az 1970-es években rendezték, sínes dossziékba fűzték, a lapokat átlyukasztva. Minden dosszié külön számot kapott, a benne lévő iktatott iratokat pedig folytatólagosan is megszámozták. Első iktatókönyve (1750–1896) és püspöki leiratainak protokolluma (1843–1857) görgényi papírból készült.

A plébánia iktatott irataiban található a templom bővítési tervrajza, az 1909-es évnél. Ugyanebből az állagból hiányzik az 1960–1988 közötti évkör. Kétkötetnyi historia domusa (18–20. sz.) továbbra is a plébánia kezelésében maradt.