381 találat látható

A plébánia levéltárában a fejedelemség idejéből megőrződött néhány okirat is, köztük Barcsay Ákos 1659-ben kelt magyar nyelvű oklevelével, amelyet 2014 nyarán restauráltak. Ugyanebben a plébániai iratsorozatban másolatban fennmaradt több okmány is, amely a székelyudvarhelyi katolikusokra vonatkozik. A helyi oktatástörténet értékes forrásaiként említjük a Leánynevelde (polgári leányiskola), valamint a Tanítóegylet és a Katolikus Iskolaszék ép sorozatban fennmaradt gyűjteményeit.

A jezsuiták idejéből maradt fenn a plébánia levéltárának egyik legértékesebb és leglátványosabb darabja, a Mária Kongregáció 1736-ban megkezdett jegyzőkönyve. A pergamenlapokkal indító kötet első lapjain láthatók gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár, csatári Nagy János József kincstári tisztviselő (erdélyi kamarai igazgató), valamint a Salbeck testvérek (Jakab, József, Mátyás – választott püspök – és Károly – szepesi megyéspüspök) festett, díszes címerei. Névbejegyzéseik és címereik jelenléte az említett kötetben székelyudvarhelyi tanulmányaikhoz köthető.

A jezsuita kollégium gyűjteményéből maradt ránk annak világhírű kézirata, a Nyújtódi-kódex vagy más nevén Székelyudvarhelyi Kódex, amely 1526–1528 között íródott Tövisen és a magyar nyelvemlékek egyik értékes darabjaként tartják számon.

Gyönyörű kiképzésű anyakönyve (1767–1857) restaurálást igényel. Az anyakönyv lapjaira egy valamikor ráömlött folyadék károsodást okozott, ami miatt az írás elhalványult, így a kötet második fele nehezen olvasható. Számadáskönyvének (1819–1856) papírja oltbogáti papírmalom terméke, jól kivehető lapjain a Bethlen-címert ábrázoló vízjel. A fennmaradt levéltári anyagban Ülke és Tibód filiákra vonatkozó történeti adatok, feljegyzések is találhatók.

Historia domus kötete (1791–1908) több adatot tartalmaz fiókegyházára, Nyikómalomfalvára vonatkozólag is, valamint Bogárfalva ügyeit is érinti. A háztörténet kötete oltbogáti papírból készült, rajta a szív alakú pajzsba foglalt, megkoronázott kígyó és az 1782-es évszám. Plébániai iratai között szintén több nyikómalomfalvi és bogárfalvi ügy található, tekintettel arra, hogy fiókegyházai voltak, illetőleg Bogárfalva ma is az.

Hivatalos iktatott plébániai levelezés nem maradt fenn, csupán az 1960-as évektől kezdődően. Tapasztalatok szerint, tekinthetjük csellengőnek is a hiányzó – 18. századtól a 20. század közepéig keletkezett – ügyviteli iratokat, melyek időközben még előkerülhetnek. Ezt a reményt 1938-tól kezdődő iktatókönyvei éltetik bennünk. Házassági szabadegyezkedései ugyancsak a második világháborút követő évektől folyamatosak.

Figyelemre méltó, hogy fennmaradt egy 1760–1765 között zajlott peres ügy levelezése, a hozzátartozó tanúvallatási jegyzőkönyvekkel együtt. A per Lengyelfalva és Oroszhegy között folyt, erdőügyben. Sajnos a füzetek állapota sérült, így restaurálásra szorulnak. Ezt az iratcsomót időrendileg a plébániai hivatalos iratokba soroltuk. A házassági iratanyag állagából hiányzó évkörök a plébániai iktatott levelezésben keresendők. A házassági szabadegyezkedéseket ugyanis az 1960-as, 1970-es években nem helyezték külön sorozatba, hanem az iktatott hivatalos iratokkal egy helyen kezelték. Hasonlóan aláhúzandó egy, a gazdasági levelezéseken belül található ügyiratcsomó, az 1711–1945 közötti időszakból, amely a plébániára vonatkozó összes birtokügyi, valamint vagyoni állapotát érintő ügyiratait és nyilvántartásait tartalmazza, beleértve a kataszteri összeírásokat is.

Egyházi levéltári gyűjteménye tartalmaz egy városi széki jegyzőkönyvet 1725–1850 közötti időszakból, amelyet külön fondcsoportba helyeztünk. Állapota sérült, restaurálást igényel. Ez a kötet fontos jogtörténeti, bíráskodási és társadalomtörténeti forrást képez.

Az iratanyaghoz 1903-tól kezdve korabeli segédletek (iktatókönyvek) állnak rendelkezésre. Az iratok nyelve többségében latin, 1920 után igen sok esetben román. Gazdaságtörténeti szempontból az állag forrásértéke jelentős, a tökéletes irattári rend helyreállításához még további munkálatok lennének szükségesek. Az állag anyaga a megmaradt segédletek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

Amíg az átlagos múlttal és lélekszámmal bíró plébániák iratmennyisége a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 3–5 folyóméternyire tehető, addig ehhez képest a szamosújvári örmény katolikus plébániáé ennek majdnem nyolcszorosa. Itt természetesen a nagy mennyiség abból is következik, hogy a plébánia hivatali iratanyaga mellett több, nem egyházi jellegű állagot sikerült azonosítani és rendezni. A főesperességi iratokat – az elkülönítés nehéz volta miatt – megtartottuk a plébániai iratsorozatokban, kutatásuk iktatókönyv és egyenkénti átnézés alapján történhet. Az iratcsoportok egyik jellegzetes vonása az az összefonódás, amelyet az örmény világi közösség mutat az egyházközséggel szemben. Ennek köszönhető az a sok és értékes világi és egyházi személyi hagyaték (Szongott Kristóf, Mály Ferenc, Alexa Ferenc, Bárány Lukács, Lukácsi Kristóf stb.), amelyet bizalmi okokból az örmény katolikus plébánia kezelésére bíztak. A szamosújvári örmény plébánia archívuma hitbuzgalmi egyesületi iratokban is bővelkedik. Az örmény közösség többféle társulatba csoportosult, fölöttébb jellemző (volt) rá a jámbor társaságokba való tömörülés, a valahova való tartozás. Már letelepedésükkor, a 18. század első évtizedeiben megalakultak a Szent Gergely, a Szent Anna, a Szűz Mária stb. elnevezésű jámbor egyletek. Egyesületeinek mennyisége ugyancsak meghaladja az átlag egyházközségben működő egyesületek számát. Olyan jellegű egyesületek domborodnak ki az örmény közösség társadalmi életéből, mint pl. a Társalkodó Kör vagy zenei téren a Fúvózenekar Egyesület. Ezeknek a társulatoknak (testvérületeknek) a jegyzőkönyvei, tagnyilvántartásai és egyéb iratai mind szép sorozatban fennmaradtak a 19–20. század fordulójáról.

Figyelemre méltó két historia domus kötete, az első kötetet a 19. század második felétől kezdik el vezetni, és a templom unitárius kézre kerüléséig nyúlik vissza a plébániatörténet ismertetésével.

Kezdetben a tanácsüléseken az egyházmegye legkülönbözőbb ügyeit intézték, s a döntésekről jegyzőkönyveket készítettek. Ezek Protocollum Vicariale, vagy Protocollum Consistoriale néven illetve külön megnevezés nélkül, szinte hiánytalanul maradtak ránk 1937-ig. A Szentszék elé került ügyek jelentős részét tették ki a házassági perek, amelyek gyakran hosszú évekig elhúzódtak. Sokszor foglalkozott a Szentszék a papok és egyházi alkalmazottak fegyelmi ügyeivel is. Feljebbviteli fórumnak az 1930-as évekig a Kalocsai Érseki Főszentszék számított, így fellebezéssel oda is kerültek erdélyi szentszéki ügyek. A mai Kalocsai Érseki Levéltárban 1867 és 1937 közötti évekből kevesebb, mint egy folyóméternyi erdélyi szentszéki feljebbviteli irat található. Az iratok nyelve döntő többségében latin, ugyanakkor minden korból a vallomások, a tanúk meghallgatása magyar nyelven zajlott, s ezek igen érdekesek társadalomtörténeti szempontból. A házassági ügyek iratai csak 100 év eltelte után kutathatók.

A bérmálásokról külön nyilvántartást vezettek a püspökség visszaállítása utáni időktől kezdve. Az állag latin nyelvű kötetei ezeket a jegyzőkönyveket tartalmazzák a kiegyezésig. A jegyzőkönyvek több kötete az elmúlt évszázadokban súlyosan sérült, részben restaurálásra szorulnak, az első kötet jelenleg nem kutatható.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.