Showing 3448 results

A káptalan gazdasági ügyeit régebbi időktől fogva a dékán intézte, a 19. század elején azonban mellette megjelent a divisor (főpénztárnok) is. Átmeneti időszaknak tekinthető Szabó Imre kanonok működése, aki 1798 és 1820 között intézte a káptalan gazdasági ügyeit. Elődje, Godányi János még dékánként működött, Szabó alatt azonban (feltételezhetően 1810 körül) különvált a két hivatal és mellette Fatovich Mátyás személyében külön dékánt neveztek ki. Ezt látszik megerősíteni, hogy az 1781-es Szily-féle vizitáció még csak dékánt említ, az 1815-ös Somogy-féle vizitációban viszont mellette megjelenik a divisor is. A két hivatal jól kimutathatóan egymás mellett működött egészen az 1920-as évekig. Egymáshoz való pontos viszonyuk azonban még kérdéses, ráadásul időben is változott. Elvben a dékán jószágkormányzóként a birtokigazgatást vezette, míg a divisor a káptalan jövedelmeit és a törzsvagyont kezelte. A főpénztár mellett azonban 1872-től külön dékáni pénztár is megjelent. A káptalan gazdasági életében az első világháborút követően jelentős változások történtek. Az 1920-as években ugyanis gazdálkodása válságba jutott és 1927 és 1933 között egy jelentősebb átszervezésre került sor. Ennek során a főpénztári és törzsvagyoni számadások megszűntek és a káptalan teljes gazdasági irányítása a dékán (aki ekkor Rogács Ferenc volt) kezébe került. így ebből az időszakból minden gazdasági jellegű irat ide került.

A káptalan levéltára számos letétet fogadott be megőrzés céljából, így elsősorban alapító- és adományleveleket, valamint végrendeleteket (melyek közül sok felbontatlan).

Egyházi levéltári gyűjteménye tartalmaz egy városi széki jegyzőkönyvet 1725–1850 közötti időszakból, amelyet külön fondcsoportba helyeztünk. Állapota sérült, restaurálást igényel. Ez a kötet fontos jogtörténeti, bíráskodási és társadalomtörténeti forrást képez.

Külön figyelmet érdemel az 1630. január 14-én kelt, papíranyagra írt fejedelemségkori oklevél, amelyet az évszázadok folyamán gondosan megőriztek, azonban sajnos csonkítottan (2/3-os épségben) maradt fenn. A Brandenburgi Katalin által kibocsátott oklevél restaurálását 2010-ben végezték. Vágás ezáltal azon kevés plébániák közé sorolható, amelyek rendelkeznek fejedelmi, kora újkori írásos emlékkel. Egyházmegyénk területén ugyanis ritka az az egyházközség, ahol a katolikus restaurációt (1715) megelőző időszakból eredeti iratanyag maradt fenn. Külön figyelmet érdemel jellegzetes kézikönyv méretű eredeti anyakönyve 1769-ből, amely – valószínűleg nyolcadrét ívméretéből adódóan – megmenekült az államosítástól. Az anyakönyvi állag második kötete (1821–1930) oltbogáti papírmalomból származó papírból készült, a papíríveken szépen kivehető a Bethlen-címer (koronázott kígyó). Historia domus jellegű kötete a 19. század közepéről való, görgényi papírból készült és értékes plébániatörténeti adatokat tartalmaz. Korabeli pecsétnyomóit a plébániahivatalban úgyszintén jó állapotban megőrizték a jelenkor számára.

A Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár fél folyóméternyi építési és felújítási tervgyűjteménye az egyházközségi iratanyagok rendezésének befejezésekor létesült 2014 nyarán. A tematikus gyűjtemény az egyes plébániák irataiból előkerült, nagyobb méretű építőmérnöki tervrajzokból tevődik össze, amelyek formájukat és felhasználhatóságukat tekintve külön tárolást és kezelést igényelnek. Az állományban egyaránt találunk egészen korai, 18. század második felében készült épületrajzokat, 19. századi építéstervezeteket és 20. századi épületátalakítási terveket. A főként templomokról és plébániaépületekről, esetenként katolikus iskolákról vagy egyéb melléképületekről készített tervrajzok rendszerezését és összeírását Geréb Ibolya mérnök–muzeológus készítette. Az építkezésekhez, épületfelújítási munkálatokhoz kapcsolódó hivatalos levelezések tovább vizsgálhatók a plébániai ügyviteli iratokban és a gazdasági iratokban.

A főesperesség iratanyagát főként iktatókönyvek, vizitációs-, széki- és papi kongregációs jegyzőkönyvek képezik. A főesperesi hivatal iktatott levelezését nehezen lehet elkülöníteni a plébánia iratanyagától, így tárolásuk és kezelésük is egy helyen javasolt. A kerületet alkotó plébániák a Gyulafehérvári Gyűjtőlevéltár illetékességi körébe tartoznak, azonban az erzsébetvárosi főesperes és az örmény katolikus plébános azonos személye miatt a két fond egymáshoz társítva kutatható a jelzett időszakban, ezért is vált indokolttá a jelen kötetben történő közlésük.