fond 01 - Pesti szervita konvent iratai

Azonosítási adatcsoport

Jelzet

HU MSZKL II.01

Cím

Pesti szervita konvent iratai

Dátum(ok)

  • 1689-2017 (keletkezése)

Leírási szint

fond

Terjedelem, adathordozók

0,23 ifm = 2 nagydoboz = 5 kötet, 1 csomó, 1 nagyalakú csomó = 1365 fájl, 18 mappa

Kontextusra vonatkozó adatcsoport

Iratképző neve

Pesti szervita konvent
(1689-1950)

Szervtörténet

Szűz Mária Szolgáinak Rendje (Ordo Servorum Mariae) egy firenzei remeteközösségből nőtt ki, amely az ágostonos regulát követte. A Habsburg Birodalomban a rend reformált ága, a „német obszervancia” az 1613-ban alapított innsbrucki kolostorból terjedt el. 1633-tól külön rendtartományt alkotott (Provincia Germaniae), amely 1714-ből egy cseh, 1756-ban pedig egy tiroli provincia vált ki. A maradék osztrák-magyar provinciában akkor 11 konvent maradt.
A szerviták Pesten a város töröktől való felszabadulása után telepedtek meg, miután Ludovicus M. Mainkhor tartományfőnök (prior provincialis) kérésére, Széchényi György esztergomi érsek támogatásával 1688-ban megkapták a Váci kapu közelében álló „Szépmecsetet” (a később Invalidus-ház, illetve Városháza helyén), valamint a vele szemben álló házat (amelyet a johanniták egykori kórházának gondoltak, a későbbi szervita templom szentélye helyén), a hozzá tartozó telkekkel. Az első három szervita Strukliz M. Imre vezetésével 1689-ben érkezett meg Pestre. A mecsetet Szent Anna tiszteletére szentelt templomnak, az ispotályt pedig kolostoruknak rendezték be. Utóbbi mellé (délkeletre) 1711-ben Hölbling János budai hadmérnök egy külön refektóriumot épített. Ebben az évben azonban a pestijárvány során a konvent hat tagja közül négy meghalt.
A „Szépmecsetet” és környékét Pest városa 1715-ben elcserélte a szervitákkkal a másik telküktől délre eső területre. A megszerzett telken építette föl a város Széchényi György alapítványából az Invalidus-palotát, a szerviták számára pedig kialakult a Szervita tér, Úri (Herrengasse, később Petőfi Sándor) utca, Zsibárus (Trödlergasse, később Párizsi) utca és Gránátos (később Városház) utca által határolt „sziget”. Ennek északi részén épült föl 1717 és 1722 között a kétszintes kolostor, majd 1727 és 1732 között a templom, amelyet valószínűleg Hölbling János építőmester tervezett. Hogy biztosítsák templomuk homlokzatához a kellő teret, a rend 1726-ban megvásárolta az előtte húzódó kis után túl fekvő háromszög alakú, alig beépített telket is, azzal a feltétellel, hogy üresen marad. Így alakult ki a Szervita tér, amelyen 1729-ben közadakozásból Mária-oszlopot emeltek. 1737-től az addigi rezidencia konventi rangot kapott, így elöljáróját, Krauscher M. Adalbertet már nem superior-nak, hanem priornak nevezték.
II. József reformjai ugyan megkímélték a kolostort a feloszlatástól, sőt a 18. század végén benne lakott a pesti egyetem három exjezsuita tanára is. Mivel azonban a szerviták telke a város fejlesztésének útjában állt, a következő évtizedekben többször is fölmerült a rend kiköltöztetése valamelyik külvárosba, az épületek iskolává, illetve a kert közparkká alakítása. Végül utóbbi 1870-ben a rend a telek déli részét a Magyar Királyi Posta számára adta el. A megállapodás arról is intézkedett, hogy az ott fölépítendő központi postaház és a szervita kolostor hasonló külsőt kapnak, és „kötelesek lesznek a szerviták építkezésüket oly magasságban, s lehetőleg oly külalakkal foganatosíttatni, mint ez a postaházzal történend”. A Koch Henrik által tervezett postaház 1873-ra készült el, a kolostort pedig Diescher József 1874-re építette föl neoreneszánsz stílusban. Az építkezés során Diescher a templom homlokzatát is átalakította. A templom keleti (Városház utcai) oldalara bazársor, a kolostor és a postaház közé pedig bérház épült.
Az első világháború során, 1914-1919 között Casari József prior a rendház ebédlőjében hadikórházat rendezett be, és tartott fönn. A háború után a rend komoly fejlődésnek indult Magyarországon. Az addigi két kolostor (Eger, Pest) mellett Shvoy Lajos székesfehérvári püspök 1928-ban a szervitákra bízta a máriaremetei kegyhelyet, majd a rend megtelepedett Makkosmárián (1938), Makón (ahol a Szent Gellért Fiúnevelő Intézetet vezették 1939-től), Csatkán (1940) és Törökszentmiklóson (1948). A magyarországi kolostorok 1928-ban önálló rendtartományt alkothattak.
A második világháború során, 1944/1945-ben a pesti szervita épületek komoly károkat szenvedtek. A templom keleti fala egy helyen ledőlt, de a Fővárosi Műemlék Felügyelőség 1947-re helyreállíttatta. A kolostor és a bérház viszont olyan súlyos károkat szenvedett, hogy 1947-ben le kellett bontani, csak a földszinti üzletek maradtak meg. Helyükre Schall József tervezett modern, pavilonos rendszerű új épületeket (miközben a postaépület helyén közpark létesült volna), ez azonban már nem valósulhatott meg. A kommunista hatalom 1950-ben a szervita rendet is feloszlatta. A feloszlatáskor a magyar rendtartománynak 41 fogadalmas tagja volt, a harmadrendhez pedig országszerte 1200-an tartoztak. Az utolsó tartományfőnök, Ángyán M. Fülöp külföldre menekült, és Rómában hunyt el 1950 végén.
A lebontott és államosított szervita kolostor és bérház helyén építette a Magyar Posta 1974 és 1976 között a Belvárosi Távbeszélő Központot Jeney Lajos és Bán Ferenc (BUVÁTI) tervei szerint. A 21. század elejére azonban a kommunikációs technológia fejlődésével a központ fölöslegessé vált, így a Magyar Telekom eladta. Helyén, a vasbeton szerkezet részleges megőrzésével 2017 és 2020 között épült föl az Emerald Residence szállodával kombinált luxuslakóház, amelyet Peschka Alfréd, Nemes Bertalan és Csernik Tamás (Óbuda Építész Stúdió) terveztek. Közben a Szent Anna templom homlokzata is többször megújult: 1961 és 1966 között Pfannl Egon terve szerint, majd 2014-ben Kelecséri Gergely irányításával.

Levéltár

Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára

A megőrzés története

A pesti szervita konvent levéltára 1945 előtt rendezett állapotban lehetett, erre utal a fennmaradt iratcsomók (Iratok, 1-3. tétel) eredeti számozása. A kolostorépület háborús sérülésekor az iratok egy része minden bizonnyal elpusztult, de a legfontosabb levéltári kötetek, köztük a diáriumok (krónikák) a bontás során előkerültek (Guzsik 20, 9. jegyzet).

A rend levéltára csak 1950 őszén, a feloszlatáskor szóródott szét. Mivel a pesti szerviták számára volt néhány hét felkészülési idő a kolostor felszámolásáig, amit csak tudtak elrejtettek, majd ezeket az iratokat ömlesztve Pannonhalmára, a rend idős tagjainak lakóhelyére vitték. Ezt az iratanyagot, amely úgy tűnik, hogy elsősorban a magyar szervita tartományfőnökség hivatalos levelezését tartalmazta, 1990 után Egerbe, az akkori egyetlen újból működő kolostorba szállították. Ezt az „Egri Szervita Rendi Levéltárat” Roch M. Boulanger vallon szervita rendezte tárgyi csoportokba (Provinciális akták, Rendházak kartonjai, Személyi kartonok, Nővérek kartonjai, Harmadrendi dosszié stb.; vö. Fekete 2009, 6, 205), majd a 2010-es években a rend római rendi központja (Archivio generale dell'Ordine dei Servi di Maria) vette magához.

A budapesti szervita levéltár másik része (mintegy 3,8 ifm) Budapest Főváros Levéltára (BFL) állományába került. Ez 108 kötetet (diáriumok, rendeletek protokollumai, fogadalmasok könyve, fogadalmi és misék és miseintenciók nyilvántartása, számadások) és fél doboznyi iratot (prédikációk, számlák, kötelezvények) tartalmaz. Nagy részüket valószínűleg 1950-ben a kolostor könyvtárával együtt szállították a népkönyvtári központba, és onnét vette át őket a BFL.

A harmadik, itt őrzött rész elsősorban a szerviták pesti épületeivel kapcsolatos iratokat tartalmaz. Az anyag zöme föltételezhetően már 1947 táján Schall József (1913–1989) építészhez került, aki 1946-ban a makkosmáriai kegytemplom felújítását tervezte, és 1947-ben tervet készített a pesti kolostor újjáépítésére is (Tervrajzok, n° 75-79; Budapest [folyóirat] 1947:2, 66-67). Schall később, egészen 1974. évi nyugdíjazásáig a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének tanára volt. Valószínűleg tőle vette át, és használta az iratokat az 1960-as évek végétől Guzsik Tamás (1947–2002), aki gyerekkorában a templom ministránsa, majd a BME építész hallgatója és az építészettörténet tanára volt. A szervita templom és kolostor építéstörténetéről írt tanulmányában lelőhely nélkül felsorolt 15 levéltári tétel közül (Guzsik MűÉ 1973, 19), ma 5 darab a BFL-ben, 6 darab az MSZKL-ben, 4 tétel pedig ismeretlen helyen található. Meglepő módon viszont a diárium-sorozat IV. kötetét (MSZKL, II.1, Lib. 3) Guzsik 1973-ban nem találta.

A Guzsik Tamás által említett kéziratos kötetek (vö. Guzsik MűÉ 1973, 19) mai lelőhelyei az alábbiak:

    1. Diarium I, 1689–1723: MSZKL II.1, Lib. 1.
    1. Diarium II, 1723–1739: MSZKL II.1, Lib. 2.
    1. Diarium III, 1739–1759: BFL, XII.3, 22. doboz
    1. Diarium IV, 1759–1779: MSZKL II.1, Lib. 3.
    1. Diarium V, 1779–1828: BFL, XII.3, 23. doboz.
    1. Diarium VI, 1829–1845: BFL, XII.3, 23. doboz.
    1. Diarium VII, 1845–1918 (erősen sérült): MSZKL II.1, Lib. 4.
    1. Secretariatus Venerabilis Residentiae ad Sanctam Annam Pesthini in Hungaria, 1725-1765: BFL, XII.3, 21. doboz.
    1. Basilius M. Hölzl: Urbarium V. Conventus Ord. Serv. B.M.V. ad S. Annam Pestini (I. Inventarium archivi; II. Territorium monasterii, ecclesiae et allodii; III. Vineas; IV. Fundationes Perpetuas Sacrorum; V. Capitalia ad censum elocata, 1683-1886), 1756: BFL, XII.3, 22. doboz.
    1. Liber rerum memorabilium (Diarium IVA), 1766: ismeretlen helyen
    1. Rendi irattár, 1869–1876 (63–117): MSZKL II.1, Iratok, 4.
    1. Faustinus M. Albrecht: Servitenklöster Pesth und Erlau Wien, 1852: ismeretlen helyen (nyomtatvány?).
    1. Franz Sal. M. Brichta: Historia neoconstructionis Conventus Budapestiensis (káptalani jelentés, 1884): ismeretlen helyen.
    1. Ambrosius M. Dangel: Historia Conventus et Ecclesiae ad S. Annam Budapestini O. S. B. M. V. (1689–1900, I– II, gépelt): MSZKL, II.1, Lib. 5 (csak I. kötet)
    1. Ambrosius M. Dangel: Urbarium Conventus, 1933 (kézirat): ismeretlen helyen.

A gyűjteményt valószínűleg Guzsik is gyarapította. Diescher József 1844-es tervsorozata (Tervrajzok, n° 11-17) például „a lebontott bérház pincéjében került elő” (Guzsik MűÉ 1973, 21, 66. és 79. jegyzet).

A szervita iratok és tervrajzok Guzsik Tamás halála után a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén maradtak. Legalább nyolc tervlapot ma is a tanszék Rajz- és Fotótára őriz (106001-106002, 801603-801607, 801648). A többit 2005-ben onnét kapta meg Birher Nándor, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára, aki átadta őket Baranya Péternek, a főiskola könyvtárosának (2.6: Följegyzések az iratokról és történetükről). Miután Baranya Péter 2012-től a Piarista Rend Magyar Tartománya könyvtárosa lett, az iratokat újabb munkahelyén őrizte, és végül 2019-ben átadta az MSZKL számára.

Levéltárba kerülés/Gyarapodás

A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport

Tárgy és tartalom

Iratértékelés, selejtezés, tervezés

Jövőbeni gyarapodás

Leírási egység szerkezete

A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport

Jogi helyzet

Reprodukciós korlátozások

Nyelv

    Anyag írásrendszere

      Nyelv és írásrendszer megjegyzések

      Fizikai jellemzők, technikai követelmények

      Segédletek

      Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport

      Eredeti példányok léte és őrzőhelye

      Másolatok léte és őrzőhelye

      A teljes anyag digitális másolata 2020-ban készült, a kötetek és iratok a Győri Egyházmegyei Levéltárban, a térképeket és tervrajzokat pedig Szilas Norbert (ASM Fotó Stúdió, Kesztölc) fényképezte.

      Kapcsolódó leírási egységek

      • Budapest Főváros Levéltára, XII.3: Pesti szervita rendház és a Magyar Szervita Rendfőnökség iratai, 1683-1948 (23 doboz, 3,80 ifm)
      • Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Rajz- és Fotótára – Tervrajzok: 106001-106002, 801600-801601 (MSZKL, II.1, Tervrajzok, n° 17), 801603-801607, 801648 (ld. Guzsik MűÉ 1973, 11, 16. ábra). – Fényképek: 801629-801644. Vö. (vö. https://repozitorium.omikk.bme.hu/
      • Archivio generale dell'Ordine dei Servi di Maria (Roma)
      • A magyarországi szerviták további megmaradt iratanyaga Bogisich Ferenc (1934–2019) rendi képviselő lakásán (Budapest, Rákosszentmihály, Iskola utca 8.) volt, amelyet halála után a szervita nővérek vettek át.

      Kapcsolódó leírások

      Publikációk

      • Brichta, Franz Sal. M. OSM, Emlék-lapok a Budapesti Szervita Konvent 200 éves fennállásának örömünnepére, Budapest, 1889 (vö. Guzsik MűÉ 1973, 19, n° 15).
      • Rokken Ferenc, A szerviták belvárosi telkei, in História 5(1932), 1–4.
      • Dangel, Ambrosius M. OSM, Historia Conventus et ecclesiae ad S.Annam Budapestini O.S.B.M.V. [1689–1912] (gépelt kézirat, 24×37 cm). Vö. Guzsik MűÉ 1973, 19, n° 20; Libri, n° 5.
      • Gerő László, A Szervita tér, in Budapest 1947:2, 60-67.
      • Guzsik Tamás, A budapesti szervita templom és kolostor építéstörténete, in Művészettörténeti Értesítő 22(1973):1, 1-21. – A kriptáról szóló rész külön is megjelent: A budapesti szervita templom építéstörténetének újabb kutatási eredményei [a kriptáról], in Műemlékvédelem 17(1973):2, 96-102.
      • Fekete József, A szervita rend magyarországi története 1867-től 1950-ig, Budapest, 2009 (doktori disszertáció, http://doktori.btk.elte.hu/hist/feketejozsef/diss.pdf)

      Megjegyzések adatcsoport

      Alternatív azonosító(k)

      Kapcsolódási pontok

      Téma kapcsolódási pontok

      Hely kapcsolódási pontok

      Név kapcsolódási pontok

      Műfaji Kapcsolódási pontok

      Ellenőrző adatcsoport

      Leírási azonosító

      Intézmény azonosítója

      Felhasznált szabályok és/vagy előírások

      Állapot

      A leírás részletezettségi szintje

      A leírás készítésének felülvizsgálatának törlésének ideje

      Nyelv(ek)

        Írásrendszer(ek)

          Források

          A leírás készítése és készítője

          Koltai András, 2021

          Gyarapodási adatcsoport