Showing 3448 results

Egyházi levéltári gyűjteménye tartalmaz egy városi széki jegyzőkönyvet 1725–1850 közötti időszakból, amelyet külön fondcsoportba helyeztünk. Állapota sérült, restaurálást igényel. Ez a kötet fontos jogtörténeti, bíráskodási és társadalomtörténeti forrást képez.

Külön figyelmet érdemel az 1630. január 14-én kelt, papíranyagra írt fejedelemségkori oklevél, amelyet az évszázadok folyamán gondosan megőriztek, azonban sajnos csonkítottan (2/3-os épségben) maradt fenn. A Brandenburgi Katalin által kibocsátott oklevél restaurálását 2010-ben végezték. Vágás ezáltal azon kevés plébániák közé sorolható, amelyek rendelkeznek fejedelmi, kora újkori írásos emlékkel. Egyházmegyénk területén ugyanis ritka az az egyházközség, ahol a katolikus restaurációt (1715) megelőző időszakból eredeti iratanyag maradt fenn. Külön figyelmet érdemel jellegzetes kézikönyv méretű eredeti anyakönyve 1769-ből, amely – valószínűleg nyolcadrét ívméretéből adódóan – megmenekült az államosítástól. Az anyakönyvi állag második kötete (1821–1930) oltbogáti papírmalomból származó papírból készült, a papíríveken szépen kivehető a Bethlen-címer (koronázott kígyó). Historia domus jellegű kötete a 19. század közepéről való, görgényi papírból készült és értékes plébániatörténeti adatokat tartalmaz. Korabeli pecsétnyomóit a plébániahivatalban úgyszintén jó állapotban megőrizték a jelenkor számára.

A Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltár fél folyóméternyi építési és felújítási tervgyűjteménye az egyházközségi iratanyagok rendezésének befejezésekor létesült 2014 nyarán. A tematikus gyűjtemény az egyes plébániák irataiból előkerült, nagyobb méretű építőmérnöki tervrajzokból tevődik össze, amelyek formájukat és felhasználhatóságukat tekintve külön tárolást és kezelést igényelnek. Az állományban egyaránt találunk egészen korai, 18. század második felében készült épületrajzokat, 19. századi építéstervezeteket és 20. századi épületátalakítási terveket. A főként templomokról és plébániaépületekről, esetenként katolikus iskolákról vagy egyéb melléképületekről készített tervrajzok rendszerezését és összeírását Geréb Ibolya mérnök–muzeológus készítette. Az építkezésekhez, épületfelújítási munkálatokhoz kapcsolódó hivatalos levelezések tovább vizsgálhatók a plébániai ügyviteli iratokban és a gazdasági iratokban.

A főesperesség iratanyagát főként iktatókönyvek, vizitációs-, széki- és papi kongregációs jegyzőkönyvek képezik. A főesperesi hivatal iktatott levelezését nehezen lehet elkülöníteni a plébánia iratanyagától, így tárolásuk és kezelésük is egy helyen javasolt. A kerületet alkotó plébániák a Gyulafehérvári Gyűjtőlevéltár illetékességi körébe tartoznak, azonban az erzsébetvárosi főesperes és az örmény katolikus plébános azonos személye miatt a két fond egymáshoz társítva kutatható a jelzett időszakban, ezért is vált indokolttá a jelen kötetben történő közlésük.

Levéltári hivatalos iratai – plébániai és házassági – többnyire a 20. századból maradtak meg. Figyelemre méltók azonban fennmaradt eredeti anyakönyvei az 1754–1859 közötti időszakból.