3448 találat látható

Az Erdélyben működő többi szerzetesrendnek csupán töredékes anyaga maradt meg a levéltárban.

A rend levéltári anyaga rendkívül töredékesen maradt meg. Az iratok között találunk a századforduló utáni káptalani jegyzőkönyveket, a két világháború közötti tartományfőnökségi iratokat, leltárakat, vizitációkra vonatkozó iratokat és telekkönyvi dokumentumokat. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A fondban néhány megmaradt jezsuita vonatkozású értékes forrás található. Köztük a kolozsvári Mária Kongregáció korabeli anyakönyve, amelyet később a piarista korszakban is tovább vezettek. Megvan a nemesi kollégium névtára, későbbi számadáskönyve és a feloszlatásra vonatkozó iratok. Az állag anyaga csaknem teljesen latin nyelvű. Egyenkénti átnézéssel elsősorban elektronikus változatában kutatható.

Az állományban főként Hunyad megyei műemléképületek pénzügyi iratai találhatók, amelyek a Műemlékvédelmi Hivatalhoz lettek felterjesztve. Folytatódni fog az EMÜB irataival.

Az iratanyaghoz 1903-tól kezdve korabeli segédletek (iktatókönyvek) állnak rendelkezésre. Az iratok nyelve többségében latin, 1920 után igen sok esetben román. Gazdaságtörténeti szempontból az állag forrásértéke jelentős, a tökéletes irattári rend helyreállításához még további munkálatok lennének szükségesek. Az állag anyaga a megmaradt segédletek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

A Főegyházmegyei Levéltár rendezésének megkezdésekor a korábbi feldolgozások során egy több száz csomónyi olyan iratot találtunk, amelyet vegyesnek minősítettek és így őrizték. A rendezés során ennek jó kétharmadát, vagy annál is többet sikerült eredeti helyére visszaosztanunk, vagy új fondokba, illetve állagokba sorolnunk. A munka végeztével is maradt mintegy száz doboznyi olyan dokumentum, amelyet máshová besorolni nem tudtunk. Ez a gyűjteményes jellegű fond különböző forrásértékű iratokat tartalmaz. Néhány témát kiemeltünk, de a többség a raktári egységeknél közöltek alapján kutatható.

E fondban a püspöki levéltárban talált, különböző egyházi és vallásos egyesületre vonatkozó forrásokat helyeztük el. Felhívjuk a figyelmet, hogy ezen iratokon kívül, számos más forrás található az egyesületekre az iktatott iratok között, valamint a sorozat későbbi köteteiben publikálandó plébániai levéltárakban. A döntő többségében magyar nyelvű iratok az erdélyi katolikus társadalmi élet fontos forrásai. A raktári egységekben a felsorolt egyesületek szabályzatai, „alkotmányai”, anyakönyvei és jegyzőkönyvei és különféle statisztikák találhatók. Az iratok és kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Kezdetben a tanácsüléseken az egyházmegye legkülönbözőbb ügyeit intézték, s a döntésekről jegyzőkönyveket készítettek. Ezek Protocollum Vicariale, vagy Protocollum Consistoriale néven illetve külön megnevezés nélkül, szinte hiánytalanul maradtak ránk 1937-ig. A Szentszék elé került ügyek jelentős részét tették ki a házassági perek, amelyek gyakran hosszú évekig elhúzódtak. Sokszor foglalkozott a Szentszék a papok és egyházi alkalmazottak fegyelmi ügyeivel is. Feljebbviteli fórumnak az 1930-as évekig a Kalocsai Érseki Főszentszék számított, így fellebezéssel oda is kerültek erdélyi szentszéki ügyek. A mai Kalocsai Érseki Levéltárban 1867 és 1937 közötti évekből kevesebb, mint egy folyóméternyi erdélyi szentszéki feljebbviteli irat található. Az iratok nyelve döntő többségében latin, ugyanakkor minden korból a vallomások, a tanúk meghallgatása magyar nyelven zajlott, s ezek igen érdekesek társadalomtörténeti szempontból. A házassági ügyek iratai csak 100 év eltelte után kutathatók.

A püspöki levéltáron belül 1773-tól kezdődően találkozhatunk először a tanügyi vonatkozású iratok elkülönítésével. A dátum egybeesik a jezsuita rend megszűntetésével és a magyarországi, valamint az erdélyi oktatásügy alapos átalakításának kezdetével. A Tanfelügyelőség az egész erdélyi katolikus oktatás, tehát az elemi-, és középfokú iskolák kérdésével, a tanítók, tanárok ügyeivel és minden más, ezzel kapcsolatos kérdéssel foglalkozott. Tanügyi iratok esetenként maradhattak a püspöki hivatalban, bár ezeket a rendezés során igyekeztünk elkülöníteni. A Tanfelügyelőség abszolitizmus-, és dualizmuskori külön irattárát nem tudtuk kialakítani, ebből az időből ugyanis hatalmas mennyiségű inkább tematikusan rendezhető iratanyag maradt fenn, amelyeket különféle állagokban helyeztünk el. Ezeken kívül is maradt egy vegyes, máshová be nem sorolható csoport, amelyet a kutatónak külön kell átnéznie. A fond anyaga igen jelentős Erdély művelődés-, és iskolatörténete szempontjából. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Katolikus Státus levéltárában is igen sok tanügyi vonatkozású irat található.

A bérmálásokról külön nyilvántartást vezettek a püspökség visszaállítása utáni időktől kezdve. Az állag latin nyelvű kötetei ezeket a jegyzőkönyveket tartalmazzák a kiegyezésig. A jegyzőkönyvek több kötete az elmúlt évszázadokban súlyosan sérült, részben restaurálásra szorulnak, az első kötet jelenleg nem kutatható.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A viszonylag terjedelmesnek mondható fondot mesterségesen alakítottuk ki olyan nyilvántartásokból, összeírásokból és ahhoz tartozó iratokból, amelyeket az fog egybe, hogy az egyházmegye papságának személyi összetételére, szolgálati helyére, szentelésére, áthelyezéseire, estenként illetményeire tartalmaz adatokat. A fond a püspökség ujjászervezésétől kezdve, tartalmaz különböző dokumentumokat. A 18–19. századból a plébániák szerinti, sajnos rossz állapotban lévő kötetes nyilvántartásokat helyeztünk a raktári egységekbe. A későbbiekből a papok érettségi bizonyítványai, a hadkötelezettségről szóló okmányok, 1945 után különféle személyi lapok, az 1960-as évektől kezdve a pappá szenteléssel kapcsolatos iratok találhatók a dobozokban. A korai iratok nyelve latin, később magyar, illetve román. A 20. századi anyagok értelemszerűen csak az érvényben lévő korlátozások betartásával kutathatók.

Az egyházban jól ismert kánoni látogatásokról készült jegyzőkönyvek a levéltárban 1711-től maradtak meg. A 18. századból 20, kötetbe gyűjtött jegyzőkönyv áll rendelkezésünkre, de állapotuk és anyagvédelem miatt ezeket is savmentes dobozokban helyeztük el. A 19. század első feléből viszonylag nagy számban maradtak meg jegyzőkönyvek, a második feléből azonban jóval kevesebb. A 20. század első feléből sem találunk anyagot ebben az állagban. Az utolsó 14 dobozban már az 1945 után végzett visitatiok jegyzőkönyveit helyeztük el. Az anyag mindenki által ismert jelentős forrásértékére e helyütt nem kívánok kitérni. Mivel ez az anyag elsősorban helytörténeti szempontból kiemelt jelentőségű, ezért a legkülönbözőbb kötetekből az egy-egy plébániára vonatkozó forráshelyekről mutatót közöl a sorozat következő kötetében Bernád Rita. Az iratanyag ezen mutató segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

A szokásos egyházi anyakönyvi másodpéldányokat hatalmas mennyiségben találjuk meg a püspöki (érseki) levéltárban. Méretüknél fogva ezeket csak speciális tárolókban lehetne elhelyezni. Ezek beszerzésére még nem volt anyagi lehetőség, ezért a másodpéldányok plébániánként betűrendbe rakva, csomókban találhatók a polcokon. Az alábbiakban a plébániák nevét, valamint az első és jelenleg utolsó anyakönyvek évhatárát adjuk meg, valamint közöljük a hiányzó évek adatait is. A felsorolást Bernád Rita készítette. Kutatása a fennálló egyházi jogszabályok szerint lehetséges.

A püspöki levéltárban igen jelentős mennyiségben és majdnem hiánytalanul maradtak meg az egyes esperesi kerületekből beküldött számadások az 1896 és 1952 közötti évekből. Itt is érdemes megemlíteni, hogy hasonló jellegű beszámolók a korábbi években is készültek, de azok a püspöki hivatal iktatott iratai között találhatók. Az itteni források általában formanyomtatványok, amelyeket kötelezően kellett az egyes esperességekből beküldeni. Az anyagban sok pénzügyi vonatkozású irat is található, pénztári naplók, zárszámadások és egyéb kimutatások. Az iratok és nyomtatványok kezdetben magyar nyelvűek, 1941 után magyar és román nyelvűek. Az iratok a raktári egységek egyenkénti átnézésével kutathatók.

Az egyházmegye különböző plébániáin a 19. század második felétől nyilvántartották és külön kezelték a misealapítványokra vonatkozó iratokat, elszámolásokat, levelezéseket. Az állagot a plébániák betűrendjében rendeztük, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy e témakörhöz kapcsolódó iratok még a levéltár más fondjaiban is találhatók. A magyar nyelvű iratok között alapítólevelek, elszámolások, gazdasági és más jellegű iratok találhatók. Helytörténeti és társadalomtörténeti kutatáshoz az állag igen érdekes lehet. A plébániák, illletve a települések neve szerint, egyenkénti átnézéssel kutatható.

A kötet vegyes feljegyzéseket tartalmaz közvetlenül a plébánia megszervezése előtti időkből.
Anyakönyvi feljegyzések, miseszándékok, templomi hirdetések, képviselőtestületi névsorok, iskolai diáklisták, hittanórák rendje, címjegyzékek és perselynaplók. Iktatókönyvként is funkcionált - e rész vezet a legtovább időben

Amíg az átlagos múlttal és lélekszámmal bíró plébániák iratmennyisége a Gyulafehérvári Főegyházmegyében 3–5 folyóméternyire tehető, addig ehhez képest a szamosújvári örmény katolikus plébániáé ennek majdnem nyolcszorosa. Itt természetesen a nagy mennyiség abból is következik, hogy a plébánia hivatali iratanyaga mellett több, nem egyházi jellegű állagot sikerült azonosítani és rendezni. A főesperességi iratokat – az elkülönítés nehéz volta miatt – megtartottuk a plébániai iratsorozatokban, kutatásuk iktatókönyv és egyenkénti átnézés alapján történhet. Az iratcsoportok egyik jellegzetes vonása az az összefonódás, amelyet az örmény világi közösség mutat az egyházközséggel szemben. Ennek köszönhető az a sok és értékes világi és egyházi személyi hagyaték (Szongott Kristóf, Mály Ferenc, Alexa Ferenc, Bárány Lukács, Lukácsi Kristóf stb.), amelyet bizalmi okokból az örmény katolikus plébánia kezelésére bíztak. A szamosújvári örmény plébánia archívuma hitbuzgalmi egyesületi iratokban is bővelkedik. Az örmény közösség többféle társulatba csoportosult, fölöttébb jellemző (volt) rá a jámbor társaságokba való tömörülés, a valahova való tartozás. Már letelepedésükkor, a 18. század első évtizedeiben megalakultak a Szent Gergely, a Szent Anna, a Szűz Mária stb. elnevezésű jámbor egyletek. Egyesületeinek mennyisége ugyancsak meghaladja az átlag egyházközségben működő egyesületek számát. Olyan jellegű egyesületek domborodnak ki az örmény közösség társadalmi életéből, mint pl. a Társalkodó Kör vagy zenei téren a Fúvózenekar Egyesület. Ezeknek a társulatoknak (testvérületeknek) a jegyzőkönyvei, tagnyilvántartásai és egyéb iratai mind szép sorozatban fennmaradtak a 19–20. század fordulójáról.

A főesperesség iratanyagát főként iktatókönyvek, vizitációs-, széki- és papi kongregációs jegyzőkönyvek képezik. A főesperesi hivatal iktatott levelezését nehezen lehet elkülöníteni a plébánia iratanyagától, így tárolásuk és kezelésük is egy helyen javasolt. A kerületet alkotó plébániák a Gyulafehérvári Gyűjtőlevéltár illetékességi körébe tartoznak, azonban az erzsébetvárosi főesperes és az örmény katolikus plébános azonos személye miatt a két fond egymáshoz társítva kutatható a jelzett időszakban, ezért is vált indokolttá a jelen kötetben történő közlésük.