Zona de identificação
Código de referência
Título
Data(s)
- 1766–1959 (Produção)
Nível de descrição
Dimensão e suporte
4 doboz = 0,52 ifm
Zona do contexto
Nome do produtor
História administrativa
A szolnoki főesperesi kerület szerepel a pápai tizedjegyzékben (1332–1337), egyházközségeinek alapítása az egyházmegye körvonalazódásával egy időben történt. Területét több nemzet népesíti be ma is: magyarok, románok, szászok, örmények stb., de bányásztelepülései ennél sokkal összetettebb népességi és nemzetiségi képet mutatnak, ugyanis a 18–19. században Felső-Magyarország bányavidékéről, de a német és szláv nyelvterületről is számos bányaszakértő telepedett meg az Északkeleti-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok bányavidékein. A vallásreform idején, a 16. században több plébániája a lutheránus vagy a református felekezethez csatlakozott. A kerület belső-szolnoki elnevezés alatt az 1761-es és az 1762-es évi egyházmegyei sematizmusban tűnik fel a következő plébániákkal: Csicsókeresztúr, Kapnikbánya, Dés, Beszterce, Szamosújvár és Bálványosváralja. Az 1782-es első nyomtatott egyházmegyei sematizmusban a kolozsi főesperességgel egyesült dobokai és belső-szolnoki kerületek (Archidiaconatus Kolosiensi cui canonice uniti sunt Districtus Dobocensis et Szolnok interior) elnevezés alatt tűnik fel, és nem önálló főesperességként. Ekkor az alábbi egyházközségek tartoztak ide: Kolozsvár, Kolozs, Bács, Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Erked, Fenes, Györgyfalva, Jegenye, Kapnik, Katona, Kide, Kajántó, Magyaregregy, Magyarlápos, Mócs, Szék, Teke, Désakna, Kolozsmonsotor és Oláhlápos. Ezek ma két főesperesi kerületbe (kolozs–dobokai és belső-szolnoki) csoportosulnak. A belső-szolnoki főesperesi kerületet 1846-ban 14 plébánia alkotta: Szamosújvár (külön örmény és latin rítusú plébániákkal), Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Désakna, Kapnikbánya, Alsó-Kapnik, Magyarlápos, Naszód, Oláhlápos, Oláhláposbánya (Erzsébetbánya) és Óradna. A szamosújvári örmény plébános volt egyben a főesperes is. A 19. század második felében a főesperesi kerület Apanagyfalu plébániájával bővült (1866), majd Székkel, így 16 egyházközség alkotta. Széket a kolozs–dobokai főesperességből csatolták ide. A belső-szolnoki főesperesi kerületet jelenleg 15 plébánia alkotja, a főesperességi hivatal a besztercei plébánián található.
Entidade detentora
História do arquivo
Mivel a 18–19. században a szamosújvári örmény katolikus plébános egyben a kerület főesperese is volt, így a főesperességi hivatal ügyviteli iratanyagának nagyobb része is itt keletkezett. A belső-szolnoki főesperesség és a szamosújvári örmény katolikus plébánia ügyvitele két önálló fondba csoportosul, melyek a meglévő iktatókönyvek segítségével könnyen kutathatók.
Fonte imediata de aquisição ou transferência
Zona do conteúdo e estrutura
Âmbito e conteúdo
Az örmény katolikus gyűjtőlevéltárban található főesperességi iratanyagon belül kiemelkedő jelentőséggel bírnak a Protocoalele Scaunului Arhidiaconal az 1766–1835 közötti időszakból, amelyek a katolikus egyházi igazságszolgáltatás alsóbb szintű fórumainak helyi bizonyítékait képviselik.
Avaliação, seleção e eliminação
Incorporações
Sistema de arranjo
- doboz: Iktatókönyvek:
a. kötet: 1877–1898 (56. iktatószámig)
b. kötet: 1898 (57. iktatószámtól)–1916
- doboz: Protocollum fori archidiaconali
a. kötet: Főesperesi széki jegyzőkönyvek 1766–1782
b. kötet: Főesperesi széki jegyzőkönyvek 1794–1804
c. kötet: Főesperesi széki jegyzőkönyvek 1802–1835
- doboz: Protocollum fori archidiaconali
a. kötet: Főesperesi széki jegyzőkönyvek 1812–1817
b. kötet: Főesperesi széki jegyzőkönyvek 1821–1822
- doboz: Belső-szolnoki főesperesi kerület hivatalos iratai 1863–1959
Zona de condições de acesso e utilização
Condições de acesso
Condiçoes de reprodução
Idioma do material
Sistema de escrita do material
Notas ao idioma e script
Características físicas e requisitos técnicos
Instrumentos de descrição
Zona de documentação associada
Existência e localização de originais
Existência e localização de cópias
Unidades de descrição relacionadas
Ezt a fondot a Szamosújvári Római Katolikus Gyűjtőlevéltárban található belső-szolnoki főesperességi fondrész egészíti ki, amely 1885–2001 közötti iratanyagot foglal magába 1,69 folyóméternyi mennyiségben.