Belső-Szolnoki főesperesség

Azonosítási adatcsoport

Entitás típusa

Szervezet/testület

Kitüntetett névalak

Belső-Szolnoki főesperesség

Párhuzamos névformák

    Egyéb szabvány szerinti névalak(ok)

      Más névformák

        A szervezetek/testületek egyedi azonosítói

        Leírási adatcsoport

        Létezés időköre

        Története

        A szolnoki főesperesi kerület szerepel a pápai tizedjegyzékben (1332–1337), egyházközségeinek alapítása az egyházmegye körvonalazódásával egy időben történt. Területét több nemzet népesíti be ma is: magyarok, románok, szászok, örmények stb., de bányásztelepülései ennél sokkal összetettebb népességi és nemzetiségi képet mutatnak, ugyanis a 18–19. században Felső-Magyarország bányavidékéről, de a német és szláv nyelvterületről is számos bányaszakértő telepedett meg az Északkeleti-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok bányavidékein. A vallásreform idején, a 16. században több plébániája a lutheránus vagy a református felekezethez csatlakozott. A kerület belső-szolnoki elnevezés alatt az 1761-es és az 1762-es évi egyházmegyei sematizmusban tűnik fel a következő plébániákkal: Csicsókeresztúr, Kapnikbánya, Dés, Beszterce, Szamosújvár és Bálványosváralja. Az 1782-es első nyomtatott egyházmegyei sematizmusban a kolozsi főesperességgel egyesült dobokai és belső-szolnoki kerületek (Archidiaconatus Kolosiensi cui canonice uniti sunt Districtus Dobocensis et Szolnok interior) elnevezés alatt tűnik fel, és nem önálló főesperességként. Ekkor az alábbi egyházközségek tartoztak ide: Kolozsvár, Kolozs, Bács, Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Erked, Fenes, Györgyfalva, Jegenye, Kapnik, Katona, Kide, Kajántó, Magyaregregy, Magyarlápos, Mócs, Szék, Teke, Désakna, Kolozsmonsotor és Oláhlápos. Ezek ma két főesperesi kerületbe (kolozs–dobokai és belső-szolnoki) csoportosulnak. A belső-szolnoki főesperesi kerületet 1846-ban 14 plébánia alkotta: Szamosújvár (külön örmény és latin rítusú plébániákkal), Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Désakna, Kapnikbánya, Alsó-Kapnik, Magyarlápos, Naszód, Oláhlápos, Oláhláposbánya (Erzsébetbánya) és Óradna. A szamosújvári örmény plébános volt egyben a főesperes is. A 19. század második felében a főesperesi kerület Apanagyfalu plébániájával bővült (1866), majd Székkel, így 16 egyházközség alkotta. Széket a kolozs–dobokai főesperességből csatolták ide. A belső-szolnoki főesperesi kerületet jelenleg 15 plébánia alkotja, a főesperességi hivatal a besztercei plébánián található.

        Helyek

        Jogi helyzete

        Funkció, foglalkozás, tevékenység

        Feladatkör, hatáskör

        Szervezeti felépítés/geneológia

        Általános kontextus

        Kapcsolatok adatcsoport

        Kapcsolódási pontok adatcsoport

        Téma kapcsolódási pontok

        Hely kapcsolódási pontok

        Elfoglaltságok

        Ellenőrző adatcsoport

        Iratképző azonosítója

        Intézmény azonosítója

        Felhasznált szabályok és/vagy előírások

        Állapot

        A leírás részletezettségi szintje

        A leírás készítésének, felülvizsgálatának és törlésének ideje

        Nyelv(ek)

          Írásrendszer(ek)

            Források

            Karbantartási figyelmeztetések