Fondo 382 - Küküllői főesperesség iratai

3 doboz = 0,30 ifm

A fond 19–20. századi iratainak egyik része a dicsőszentmártoni, másik része a radnóti plébánia levéltárában maradt fenn. Ez annak köszönhető, hogy a főesperesség központja nem volt egy bizonyos helységhez kötve. Mindig ott volt, ahol az esperes, illetve főesperes szolgált. Az iktatott iratanyag alapján elmondható, hogy 1854–1911 között a fő-, illetve alesperesi teendőket a szőkefalvi, a bordosi, a kerelőszentpáli, majd újra a szőkefalvi, a kerelőszentpáli, és ismét a szőkefalvi plébános végezte. Mártonffy Sándor szőkefalvi esperes-plébános halála után, 1911-től Puskás Gergely dicsőszentmártoni plébános lett a főesperes. Az ő idejében a főesperességi és a plébániai iratkezelés nem különíthető el egyértelműen egymástól. A következőkben a főesperességi iratok 1914-ig a dicsőszentmártoni, 1914–1925 között a radnóti, 1926–1944 között a dicsőszentmártoni, 1945–1980 között a radnóti plébánia fondjából szálankénti átnézéssel vagy szerencsésebb esetben az iktatószám szerinti sorrendben kutathatóak. A főesperesség segédletei közül az 1950–1951-es évkörű a marosvásárhelyi plébánia levéltárában maradt fenn.

Az anyag nagyon jó forrásként szolgál a kerület egyházközségeinek kutatásakor, főként azon plébániák esetében, ahol nem őrződött meg hiánytalanul a levéltár.