Identity area
Reference code
Title
Date(s)
- 1854–1960 (Creation)
Level of description
Extent and medium
3 doboz = 0,30 ifm
Context area
Name of creator
Administrative history
Az 1761-es egyházmegyei összeírás a küküllői főesperesi kerületben nyolc plébániát – Abosfalva, Erzsébetváros /örmény és magyar/, Kerelőszentpál, Küküllővár, Medgyes, Segesvár, Szőkefalva – sorol fel. Ekkor Szentdemeter és Székelyvécke az udvarhelyszéki főesperességhez tartozott. Az egyházmegye első nyomtatott 1782-es sematizmusa szerint a küküllői kerület 12 plébániából állt: Abosfalva, Almakerék, Egrestő, Erzsébetváros, Hosszúaszó, Küküllővár, Kiskapus, Medgyes, Radnót, Segesvár, Kerelőszentpál és Szőkefalva. 1882-ben a kerület 10, 2000-ben pedig 11 plébániát foglalt magába.
Repository
Archival history
A fond 19–20. századi iratainak egyik része a dicsőszentmártoni, másik része a radnóti plébánia levéltárában maradt fenn. Ez annak köszönhető, hogy a főesperesség központja nem volt egy bizonyos helységhez kötve. Mindig ott volt, ahol az esperes, illetve főesperes szolgált. Az iktatott iratanyag alapján elmondható, hogy 1854–1911 között a fő-, illetve alesperesi teendőket a szőkefalvi, a bordosi, a kerelőszentpáli, majd újra a szőkefalvi, a kerelőszentpáli, és ismét a szőkefalvi plébános végezte. Mártonffy Sándor szőkefalvi esperes-plébános halála után, 1911-től Puskás Gergely dicsőszentmártoni plébános lett a főesperes. Az ő idejében a főesperességi és a plébániai iratkezelés nem különíthető el egyértelműen egymástól. A következőkben a főesperességi iratok 1914-ig a dicsőszentmártoni, 1914–1925 között a radnóti, 1926–1944 között a dicsőszentmártoni, 1945–1980 között a radnóti plébánia fondjából szálankénti átnézéssel vagy szerencsésebb esetben az iktatószám szerinti sorrendben kutathatóak. A főesperesség segédletei közül az 1950–1951-es évkörű a marosvásárhelyi plébánia levéltárában maradt fenn.
Immediate source of acquisition or transfer
Content and structure area
Scope and content
Az anyag nagyon jó forrásként szolgál a kerület egyházközségeinek kutatásakor, főként azon plébániák esetében, ahol nem őrződött meg hiánytalanul a levéltár.