Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1801–2005 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
2,9 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Tekerőpatakot az 1567-es regesztrum említi először. Egy 1583-as évi feljegyzés szerint Szent István tiszteltére épített fakápolnája volt, amelyet 1626-ban törökök pusztítottak el. Hívei Gyergyószentmiklósra jártak misére a kilyénfalviakkal együtt, ahol 1633-ban karzatot építettek részükre. 1724-ben lett önálló plébánia, és 1732-ig közös papja volt Kilyénfalvával. Temploma 1734-ben készült el a Gáborfi (Gáborffy) család támogatásával. 1801-ben tűzvész pusztította a falut, temploma is leégett a falu egyharmadával együtt. Templomát újjá kellett építeni a régi falak megtartásával. A most is létező, javítás alatt álló templom védőszentje Keresztelő Szent János.
A vaslábi hegyen 1660 körül épül kápolna a Gáborffy család segítségével Szent Sebestyén, Rókus és Rozália tiszteletére, az 1602. évi pestisjárvány emlékére. Ide évente kétszer zarándokolnak ki a tekerőpataki, kilyénfalvi hívek: pünkösd másodnapján és Szent Rozália napja utáni vasárnap, a búcsús szentmisére.
A megőrzés története
A 19. században sajnos az egyházközséget súlyos tűzkár érte két alkalommal is, amelyekről a korabeli feljegyzések tanúskodnak, valamint az egyházmegyei sematizmusokból is olvashatunk róluk, így levéltári anyaga csak a 19. század második feléből maradt fenn. Anyakönyvei 1801-től maradtak meg, melyeknek 19. századi részét államosították. Levéltárát 2006. december 11-én szállítottuk be a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárába. Eddig az időpontig az iratanyagot a plébániaépület irodájában és a folyosóhelyiség irattári szekrényeiben tárolták. A teljes irategyüttest 1973-ban rendezték utoljára, a 19. századi és a 20. század eleji iratokat tematikus csoportokba sorolták, amelyhez jegyzéket is készítettek. Az ilyenképpen sorszámozott ügyiratokhoz piros ceruzával tüntették fel az „iktatószámot”. Ezt az eredeti rendet a proveniencia elvéhez igazodva megtartottuk, a rendezést a visszaosztandókra összpontosítottuk, természetesen követve a már kialakított plébániai állagrendet. Keresztelési-, házassági- és halotti anyakönyvi másodpéldánya 1851-ből és 1853-ból a gyergyói főesperesi levéltár irataiból került elő.