Affichage de 20428 résultats

A Püspöki Levéltár terjedelmét tekintve legnagyobb irategyüttese a püspöki hivatalban képződött egyházkormányzati iratanyag. Az ehhez kapcsolódó segédletek itt találhatók: PEL I.1.a.2. Az iratanyagból egyelőre a középkori oklevelek (1227–1599), anyakönyvi másodpéldányok (1825–1831), néhány hasznos irategyüttes,  és a 18–19. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvek érhetők el. További egyházlátogatási jegyzőkönyvek kutathatók még a PEL I.1.c. állagban is.

A Székeskáptalani Levéltár (archivum capitulare) történeti értékében leggazdagabb levéltára az ún. Magánlevéltár (archivum privatum). Folytatólagosan csak a 17. század végétől kezdve tartalmaz iratokat, de korábbi időszakból is vannak anyagok. Az e-archivumban az 1574 előtti oklevelek és 1729-ből egyházlátogatási jegyzőkönyvek érhetők el, az iratanyag többi része csak a levéltárban hozzáférhető. Az iratanyaghoz tartozó segédletek (PEL II.1.b.) viszont mind kutathatók online.

Az iratanyag 1210 fasciculusból áll, tartalma igen vegyes, ugyanakkor történeti értékében nagyon gazdag, különösen a 17. század végétől a 18. század közepéig tartó időszakból.

Egyház- és politikatörténeti, jogi, teológiai és liturgiai művek teljes, töredékes vagy gyűjteményes kéziratai.

Az addig egységesen kezelt levéltárat Batthyány József prímás választotta ketté. Az egyház birtokaira és gazdasági ügyvitelére vonatkozó okleveleket és iratokat Archivum saeculare néven, Jelencsics, majd Dvornikovics levéltárosok munkájával külön rendeztette; ugyanakkor intézkedett az egyházkormányzati iratok rendezéséről is. A munkát 1779-ben udvari káplánjára, Stegner Istvánra bízta, s ennek nem sokára történt távozása után Fuchs Ferencnek, a későbbi egri érseknek adta.
Fuchs komoly előkészülettel látott a munkához. Egyik jelentésében írja, hogy – mint Andrássy Károly báró fiainak nevelője – rendezte az Andrássy család betléri levéltárát, majd tanulmányozta a magyar udvari kancellária és a helytartótanács levéltári rendszerét. Ezeknek az ismereteknek birtokéban végezte el a prímási egyházi levéltár rendezését 1781–1785-ben. 1786. december 30-án zárta le a rendezéshez és a levéltár további kezeléséhez készített útmutatóját: <i>Directorium et speculum pro manipulantibus Archivum Ecclesiasticu</i> címen. A primás életében a Fuchs megteremtette rendszert folytatták tovább. A későbbi iratokhoz további segédletek készültek, Jordányszky Elek levéltáros pedig az addigi lajstomkönyvek alapján a század végén összesítő elenchust is készített. (A rendezésre vonatkozó, iratok: Batthyány prímás iratai Prot. I, No. 818; Prot. III, Intr. No. 17, 18, 20.)
A prímás utasítáa értelmében Fuchs a helytartótanács irattári rendszerét vette alapul. Ennek „departamentumait” nyolc „kategóriával helyettesítette. Ezeken belül a helytartótanácsi iratok kisebb tárgyi csoportjait jelentő „fontes” megfelelői „numeri”, s az ottani „positiones” párhuzamai a „numeri subalterni”. A kategóriák megállapítása után Fuchs az egyházi levéltár iratait két részre osztotta. A Barkóczy prímás haláláig (1765) bezárólag terjedő iratok az Archivum vetus, a Batthyány érseksége alatt (1776-tól) keletkezett iratok az Archivum novum nevet kapták. A kategóriákat a „régi levéltárban a lehetőség szerint, az „újban” pedig többé-kevésbé következetesen alkalmazva, Fuchs ezek alapján rakta pontosabb rendbe az iratokat, és készítette el a lajstromkönyveket.