Mostrar 24658 resultados

Külön említést érdemelnek a plébánia nemrégiben előkerült, 18–19. századi anyakönyvei, melyeket 2015 januárjában adtak át a levéltárnak. A gyűjtemény első anyakönyvi kötete a plébánia alapítási évétől kezdve, 1740-től tartalmazza a hívek kánoni állapotának feljegyzéseit. A kötet állapota meglehetősen sérült.

Hivatalos iktatott plébániai levelezés nem maradt fenn, csupán az 1960-as évektől kezdődően. Tapasztalatok szerint, tekinthetjük csellengőnek is a hiányzó – 18. századtól a 20. század közepéig keletkezett – ügyviteli iratokat, melyek időközben még előkerülhetnek. Ezt a reményt 1938-tól kezdődő iktatókönyvei éltetik bennünk. Házassági szabadegyezkedései ugyancsak a második világháborút követő évektől folyamatosak.

A plébánia levéltárában a fejedelemség idejéből megőrződött néhány okirat is, köztük Barcsay Ákos 1659-ben kelt magyar nyelvű oklevelével, amelyet 2014 nyarán restauráltak. Ugyanebben a plébániai iratsorozatban másolatban fennmaradt több okmány is, amely a székelyudvarhelyi katolikusokra vonatkozik. A helyi oktatástörténet értékes forrásaiként említjük a Leánynevelde (polgári leányiskola), valamint a Tanítóegylet és a Katolikus Iskolaszék ép sorozatban fennmaradt gyűjteményeit.

A jezsuiták idejéből maradt fenn a plébánia levéltárának egyik legértékesebb és leglátványosabb darabja, a Mária Kongregáció 1736-ban megkezdett jegyzőkönyve. A pergamenlapokkal indító kötet első lapjain láthatók gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár, csatári Nagy János József kincstári tisztviselő (erdélyi kamarai igazgató), valamint a Salbeck testvérek (Jakab, József, Mátyás – választott püspök – és Károly – szepesi megyéspüspök) festett, díszes címerei. Névbejegyzéseik és címereik jelenléte az említett kötetben székelyudvarhelyi tanulmányaikhoz köthető.

A jezsuita kollégium gyűjteményéből maradt ránk annak világhírű kézirata, a Nyújtódi-kódex vagy más nevén Székelyudvarhelyi Kódex, amely 1526–1528 között íródott Tövisen és a magyar nyelvemlékek egyik értékes darabjaként tartják számon.