Az egyházmegye különböző plébániáin a 19. század második felétől nyilvántartották és külön kezelték a misealapítványokra vonatkozó iratokat, elszámolásokat, levelezéseket. Az állagot a plébániák betűrendjében rendeztük, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy e témakörhöz kapcsolódó iratok még a levéltár más fondjaiban is találhatók. A magyar nyelvű iratok között alapítólevelek, elszámolások, gazdasági és más jellegű iratok találhatók. Helytörténeti és társadalomtörténeti kutatáshoz az állag igen érdekes lehet. A plébániák, illletve a települések neve szerint, egyenkénti átnézéssel kutatható.
Egyház- és politikatörténeti, jogi, teológiai és liturgiai művek teljes, töredékes vagy gyűjteményes kéziratai.
A levéltárban viszonylag nagy mennyiségű átírt és eredeti oklevél maradt meg a 15–17. századból és a későbbi időkből is e gyűjteményben helyeztük el a jelentőségüknél és méretüknél is fogva külön kezelendő általában ünnepélyes jellegű okleveleket. Ezek számos darabját restauráltattuk, mások viszonylag jó állapotban maradtak ránk. A sorozat következő kötetében Bernád Rita nem csak az 1716 előtt keletkezett okleveleket és iratokat közli egy darabjegyzékben, hanem e fond valamennyi oklevelét is rövid, un. fejregeszta formájában. A fond első állagában az eredeti formában megmaradt, a másodikban a másolatban megőrzött okleveleket helyeztük el. Kutatása tehát a külön segédlet segítségével darabszinten lehetséges.
Az iratanyaghoz 1903-tól kezdve korabeli segédletek (iktatókönyvek) állnak rendelkezésre. Az iratok nyelve többségében latin, 1920 után igen sok esetben román. Gazdaságtörténeti szempontból az állag forrásértéke jelentős, a tökéletes irattári rend helyreállításához még további munkálatok lennének szükségesek. Az állag anyaga a megmaradt segédletek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.
Zonder titelA káptalan gazdasági ügyeit régebbi időktől fogva a dékán intézte, a 19. század elején azonban mellette megjelent a divisor (főpénztárnok) is. Átmeneti időszaknak tekinthető Szabó Imre kanonok működése, aki 1798 és 1820 között intézte a káptalan gazdasági ügyeit. Elődje, Godányi János még dékánként működött, Szabó alatt azonban (feltételezhetően 1810 körül) különvált a két hivatal és mellette Fatovich Mátyás személyében külön dékánt neveztek ki. Ezt látszik megerősíteni, hogy az 1781-es Szily-féle vizitáció még csak dékánt említ, az 1815-ös Somogy-féle vizitációban viszont mellette megjelenik a divisor is. A két hivatal jól kimutathatóan egymás mellett működött egészen az 1920-as évekig. Egymáshoz való pontos viszonyuk azonban még kérdéses, ráadásul időben is változott. Elvben a dékán jószágkormányzóként a birtokigazgatást vezette, míg a divisor a káptalan jövedelmeit és a törzsvagyont kezelte. A főpénztár mellett azonban 1872-től külön dékáni pénztár is megjelent. A káptalan gazdasági életében az első világháborút követően jelentős változások történtek. Az 1920-as években ugyanis gazdálkodása válságba jutott és 1927 és 1933 között egy jelentősebb átszervezésre került sor. Ennek során a főpénztári és törzsvagyoni számadások megszűntek és a káptalan teljes gazdasági irányítása a dékán (aki ekkor Rogács Ferenc volt) kezébe került. így ebből az időszakból minden gazdasági jellegű irat ide került.
A Tanulmányi Osztály (Commissio Litterariae, Schul Commission) a Gubernium keretében a katolikus iskolaüggyel foglalkozott. Ennek jogutódja is az Erdélyi Katolikus Státus lett így jegyzőkönyvei és segédletei később a levéltárba kerültek.
Vegyes személyi iratok.
Zonder titelLevéltári hivatalos iratai – plébániai és házassági – többnyire a 20. századból maradtak meg. Figyelemre méltók azonban fennmaradt eredeti anyakönyvei az 1754–1859 közötti időszakból.
Zonder titelHistoria domus és anyakönyv.
Zonder titel