A gyűjtőlevéltárban egy főesperesség, 40 plébánia és egy filia levéltára található, valamint egy tematikus gyűjtemény, a különböző plébániák építési tervrajzaiból kialakított tervtár. A levéltárba számos olyan 18. századi anyakönyvet is sikerült begyűjteni (Bözödújfalu, Máréfalva, Székelyszentkirály, Szováta, Vágás), amelyek megmenekültek az 1950. évi államosítástól. Ezek közül Bözödújfalu és Székelyszentkirály 3-3 darab anyakönyvére, valamint Máréfalva legrégebbi anyakönyvi kötetének restaurálását 2013-ben a gyulafehérvári papírrestaurátori műhely végezte el a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Ugyanekkor került restaurálásra a szintén ritkaságnak számító főesperesi vizitációs jegyzőkönyv is az 1683–1702 időszakból, amely a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánián őrződött meg.
A főesperesi kerület vegyes felekezeti jellegének dacára – vagy éppen annak köszönhetően – fejedelemségkori oklevelekkel is büszkélkedik, mint Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelmek oklevelei (1625, 1631) az atyhai plébánia levéltárából vagy Brandenburgi Katalin oklevele 1630-ból, amely a vágási plébánia irataiból került elő, valamint Barcsai Ákos oklevele 1659-ből a székelyudvarhelyi plébánia ügyviteli irataiban. Ezek közül az első három oklevél Gyulafehérváron, az utóbbi pedig Besztercén kelt és felekezetek közötti vitákban dönt a római katolikusok javára. Ezeket az okleveleket a gyulafehérvári Egyesülés Nemzeti Múzeuma papírrestaurátor szakemberei restaurálták térítésmentesen.
A gyűjtés folyamán azonban meg kellett tapasztalnunk a hiányzó, elpusztult történelmi iratanyagok tényét is, olyan plébániák esetében, mint például Parajd, amely többnyire csak 20. századi levéltári anyaggal rendelkezik.