Fondo 2 - Gazdasági iratok

18,81 ifm

A káptalan gazdasági ügyeit régebbi időktől fogva a dékán intézte, a 19. század elején azonban mellette megjelent a divisor (főpénztárnok) is. Átmeneti időszaknak tekinthető Szabó Imre kanonok működése, aki 1798 és 1820 között intézte a káptalan gazdasági ügyeit. Elődje, Godányi János még dékánként működött, Szabó alatt azonban (feltételezhetően 1810 körül) különvált a két hivatal és mellette Fatovich Mátyás személyében külön dékánt neveztek ki. Ezt látszik megerősíteni, hogy az 1781-es Szily-féle vizitáció még csak dékánt említ, az 1815-ös Somogy-féle vizitációban viszont mellette megjelenik a divisor is. A két hivatal jól kimutathatóan egymás mellett működött egészen az 1920-as évekig. Egymáshoz való pontos viszonyuk azonban még kérdéses, ráadásul időben is változott. Elvben a dékán jószágkormányzóként a birtokigazgatást vezette, míg a divisor a káptalan jövedelmeit és a törzsvagyont kezelte. A főpénztár mellett azonban 1872-től külön dékáni pénztár is megjelent. A káptalan gazdasági életében az első világháborút követően jelentős változások történtek. Az 1920-as években ugyanis gazdálkodása válságba jutott és 1927 és 1933 között egy jelentősebb átszervezésre került sor. Ennek során a főpénztári és törzsvagyoni számadások megszűntek és a káptalan teljes gazdasági irányítása a dékán (aki ekkor Rogács Ferenc volt) kezébe került. így ebből az időszakból minden gazdasági jellegű irat ide került.

A káptalan gazdasági iratainak rendezése számos nehézségbe ütközött, mivel megfelelő intézménytörténet hiányában nem tudtunk pontos képet alkotni annak működéséről, és az iratrendezés során is csak nagy vonalakban tudtuk rekonstruálni azt. Külön nehézséget okozott, hogy az idők folyamán többször is változott a gazdaságirányítás. A rendezés során éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a főpénztári, törzsvagyoni és dékáni iratok szétválasztásánál a határt Szabó Imre tevékenységénél húzzuk meg. Ezt indokolta az is, hogy a korábbiaktól eltérően Szabó valójában négy pénztárnak a számadását kezelte egyben, 1810-től pedig a főpénztár és a fogadott misék kasszáját (utóbbi 1872-ben különvált). A dékán néhány rövidebb időszaktól eltekintve jegyzőkönyvet sem vezetett, ráadásul nagy valószínűséggel nem is rendelkezett egységes iratkezeléssel, így idővel hatalmas vegyes gazdasági iratcsomók jöttek létre, melyek az 1988-90-es rendezés számára is nagy nehézséget okozott. Ezért úgy döntöttünk, hogy a gazdasági jellegű iratokat tematikus rend szerint választjuk szét, s az egyes birtokokra vonatkozó iratok a birtokiratok közé kerültek. 1862-től az addig a főpénztáron belül kezelt földváltsági tőkékről is külön számadást vezetett a káptalan, s jóllehet az egy külön kanonok feladata volt, mivel a törzsvagyonhoz tartozott, így ebben az állagban hagytuk. A dékáni hivatal 19. századi iratanyagát a számadásokon kívül nem tudtuk rekonstruálni. Az egyes uradalmak iratainak rendezése során az 1815-re kialakult birtokstruktúrát vettük alapul, mivel az iratok döntő hányada is a 18. és 19. század fordulójától kezdve maradt fenn. Noha a birtokigazgatás a 20. század fordulóján, de különösen a két világháború között több jelentős változáson is átesett, a hármas, földrajzilag is jól elkülönülő struktúra végig megmaradt. így három nagyobb állag kialakítására került sor az egyes uradalmak szerint: a kemenesszentpéteri, a lipárti és a vasvári. Mivel a dékáni hivatal 19. századi működését, illetve iratanyagát nem sikerült rekonstruálni, a birtokszámadások mellett számos egyéb irattípus is ide került, így például különböző gazdasági kimutatások, birtokkönyvek, számadáskönyvek, szerződések és tiszttartói levelezések. (Tangl Balázs, 2019)