Área de identidad
Código de referencia
Título
Fecha(s)
- 1735–1987 (Creación)
Nivel de descripción
Volumen y soporte
9,35 ifm
Área de contexto
Nombre del productor
Historia administrativa
Zetelakát a pápai tizedjegyzékben említik először 1333-ban. Középkori temploma a falu régi helyén állott. Erről a középkori templomról tanúskodik a mai templomtorony emeletén őrzött gótikus stílusú ablaktöredék. A település több fejedelmi kiváltságban részesült, az első kiváltságlevelet Bethlen Gábortól nyerte 1622-ben. Zetelaka egyházáról a fejedelemség idején is tesznek említést a források. Francesco Leone da Modica ferences szerzetes 1638-ban kelt jelentésében Szetalaka néven említi önálló plébániaként, felszentelt pap nélkül, ahol egy Benederium nevű licenciátus szolgáltatja ki a szentségeket és két filiája is van (Fenyéd és Küküllőkeményfalva). Közel két évtizeddel később, 1657-ben 500 hívővel jegyzik fel egy szintén Rómába küldött jelentésben. Damokos Kázmér 1668-ban Zotlaka néven említi, 1300 hívővel, 1670-ben pedig már Zetelaka néven terjeszti fel Rómába jelentését. Ekkor Zetelakát 1131 lélekszámmal jelöli. A falu második temploma a mai templom helyén épült 1615-ben. A tatárjárást követően, 1666-ban feljavították, 1755-ben pedig a templomhajót újították fel. A templomot 1852–1856 között kibővítették. Zetelaka jelenlegi templomát 1912–1923 között építették a régi templom titulusát megőrizve, Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A templomtól nyugatra elhelyezkedő Kisboldogasszony kápolna építési időpontja tisztázatlan, 1772-ből származó források azonban Szeredai Veronika költségén történt felújítását említik. Mostani plébániaépülete az új templommal egy időben épült.
Institución archivística
Historia archivística
Zetelaka levéltárát 2008. július 30-án gyűjtöttük be a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárba. Az ügyviteli célokból a plébánián maradt templom- és plébániaépítési iratokat tervrajzaikkal, a szentmise-alapítványok nyilvántartásait, valamint a 18. századi plébániai levelezéseket a 18. sz. végi megyegyűlési jegyzőkönyvvel együtt 2009. július 20-án szállítottuk be Székelyudvarhelyre. A plébánián maradt az egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyv 1939-től, a 19. században megkezdett és folyamatos bejegyzés alatt lévő domus historia, a Rózsafüzér Társulat tagnévsora 1728-tól napjainkig (vaskos kötet, kevés írott oldallal, bordó bársonnyal bevont fatáblás kötésben, két vaskapoccsal ellátva), a Rózsafüzér Társulatra és az Oltáregyletre vonatkozó pénztárnapló 1918–1933 közötti időszakból, valamint egy családkönyv 1896-ból. Mindezeken kívül a plébánia irattári szekrényében maradt több kötetnyi, főként 20. századi anyakönyv, melyekre a hivatal mindennapi ügyvitelében még szükség van. A levéltári anyagot a templom toronyszobájából hoztuk le, ahová Hadnagy Sándor plébános rendezte be a könyvtárral együtt, alaposan elkülönítve irategységenként, rendezetten a külön erre a célra készített faszekrényekben. Állapotuk nagyon jó volt, alapos portalanítást kellett rajtuk csupán végrehajtani.
Origen del ingreso o transferencia
Área de contenido y estructura
Alcance y contenido
Figyelemreméltó az 1797–1823 közötti időszakból származó megyeszéki büntetési jegyzőkönyv, amely tételesen sorolja fel az elkövetők neveit, bűntetteit (káromkodás, szentmiséről való hiányzás, részegség stb.) és a kiszabott pénzbírságot. Hasonlóan figyelmet érdemel az 1778–1782 közötti főesperesi vizitációs jegyzőkönyv töredéke, valamint egy csillagjóslási jegyzet a 18. zázadból, amely az 1738–2102 közötti időszakra vonatkozik. Iktatókönyve (1862–1866) és egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyve, a merített papír vízjelének tanúsága szerint görgényi papírból készült.
Valorización, destrucción y programación
Acumulaciones
Sistema de arreglo
Área de condiciones de acceso y uso
Condiciones de acceso
Condiciones
Idioma del material
Escritura del material
Notas sobre las lenguas y escrituras
Características físicas y requisitos técnicos
Instrumentos de descripción
Área de materiales relacionados
Existencia y localización de originales
Az egyházmegyei sematizmusok alapján, Zetelaka híveinek kánoni állapotát 1727-től kezdték anyakönyvekbe vezetni. Eredeti anyakönyvei, 16 kötetnyi terjedelemben, az államosítás után a csíkszeredai megyei levéltárba kerültek, időhatáruk 1705–1909.