Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1735–1987 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
9,35 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Zetelakát a pápai tizedjegyzékben említik először 1333-ban. Középkori temploma a falu régi helyén állott. Erről a középkori templomról tanúskodik a mai templomtorony emeletén őrzött gótikus stílusú ablaktöredék. A település több fejedelmi kiváltságban részesült, az első kiváltságlevelet Bethlen Gábortól nyerte 1622-ben. Zetelaka egyházáról a fejedelemség idején is tesznek említést a források. Francesco Leone da Modica ferences szerzetes 1638-ban kelt jelentésében Szetalaka néven említi önálló plébániaként, felszentelt pap nélkül, ahol egy Benederium nevű licenciátus szolgáltatja ki a szentségeket és két filiája is van (Fenyéd és Küküllőkeményfalva). Közel két évtizeddel később, 1657-ben 500 hívővel jegyzik fel egy szintén Rómába küldött jelentésben. Damokos Kázmér 1668-ban Zotlaka néven említi, 1300 hívővel, 1670-ben pedig már Zetelaka néven terjeszti fel Rómába jelentését. Ekkor Zetelakát 1131 lélekszámmal jelöli. A falu második temploma a mai templom helyén épült 1615-ben. A tatárjárást követően, 1666-ban feljavították, 1755-ben pedig a templomhajót újították fel. A templomot 1852–1856 között kibővítették. Zetelaka jelenlegi templomát 1912–1923 között építették a régi templom titulusát megőrizve, Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A templomtól nyugatra elhelyezkedő Kisboldogasszony kápolna építési időpontja tisztázatlan, 1772-ből származó források azonban Szeredai Veronika költségén történt felújítását említik. Mostani plébániaépülete az új templommal egy időben épült.
A megőrzés története
Zetelaka levéltárát 2008. július 30-án gyűjtöttük be a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárba. Az ügyviteli célokból a plébánián maradt templom- és plébániaépítési iratokat tervrajzaikkal, a szentmise-alapítványok nyilvántartásait, valamint a 18. századi plébániai levelezéseket a 18. sz. végi megyegyűlési jegyzőkönyvvel együtt 2009. július 20-án szállítottuk be Székelyudvarhelyre. A plébánián maradt az egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyv 1939-től, a 19. században megkezdett és folyamatos bejegyzés alatt lévő domus historia, a Rózsafüzér Társulat tagnévsora 1728-tól napjainkig (vaskos kötet, kevés írott oldallal, bordó bársonnyal bevont fatáblás kötésben, két vaskapoccsal ellátva), a Rózsafüzér Társulatra és az Oltáregyletre vonatkozó pénztárnapló 1918–1933 közötti időszakból, valamint egy családkönyv 1896-ból. Mindezeken kívül a plébánia irattári szekrényében maradt több kötetnyi, főként 20. századi anyakönyv, melyekre a hivatal mindennapi ügyvitelében még szükség van. A levéltári anyagot a templom toronyszobájából hoztuk le, ahová Hadnagy Sándor plébános rendezte be a könyvtárral együtt, alaposan elkülönítve irategységenként, rendezetten a külön erre a célra készített faszekrényekben. Állapotuk nagyon jó volt, alapos portalanítást kellett rajtuk csupán végrehajtani.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Figyelemreméltó az 1797–1823 közötti időszakból származó megyeszéki büntetési jegyzőkönyv, amely tételesen sorolja fel az elkövetők neveit, bűntetteit (káromkodás, szentmiséről való hiányzás, részegség stb.) és a kiszabott pénzbírságot. Hasonlóan figyelmet érdemel az 1778–1782 közötti főesperesi vizitációs jegyzőkönyv töredéke, valamint egy csillagjóslási jegyzet a 18. zázadból, amely az 1738–2102 közötti időszakra vonatkozik. Iktatókönyve (1862–1866) és egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyve, a merített papír vízjelének tanúsága szerint görgényi papírból készült.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport
Jogi helyzet
Reprodukciós korlátozások
Nyelv
Anyag írásrendszere
Nyelv és írásrendszer megjegyzések
Fizikai jellemzők, technikai követelmények
Segédletek
Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport
Eredeti példányok léte és őrzőhelye
Az egyházmegyei sematizmusok alapján, Zetelaka híveinek kánoni állapotát 1727-től kezdték anyakönyvekbe vezetni. Eredeti anyakönyvei, 16 kötetnyi terjedelemben, az államosítás után a csíkszeredai megyei levéltárba kerültek, időhatáruk 1705–1909.