Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1736–1991 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
1,66 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Kapnikbánya bányászata ötszáz éves múlttal rendelkezik. A bányaváros két részre tagolódik: Alsókapnikra (Alsó-Handal) és Felsőkapnikra (Felső-Handal). A felsőkapniki városrészben a bányatársaság 1734-ben kezdeményezte a plébánia szervezését. A misézés ideiglenes imaházban indult, majd két előző elpusztult templom után 1800–1803 között építették Szent Borbála (a bányászok védőszentje) tiszteletére a ma is álló templomot – részben a hívek adományából és részben a kincstár hozzájárulásával. A kincstári plébánialakot az állam 1950-ben elvette, új plébánialakot 1959-ben vásároltak. Ezt 1984-ben eladták, majd ismét vettek egy újat, és ehhez 1995-ben egy új épületszárnyat építettek, amely a jelenlegi plébánia épületegyüttesét képezi. A plébániával szembeni domboldalon kálváriakápolna áll, amely a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére épült 1903-ban.
Alsókapnik városrészben 1795-ben építettek templomot, amelyet 1827-ben új templom váltott föl. Ez utóbbit közösen használták a görög katolikusokkal. 1819-ig Felsőkapnik filiája volt, ekkor önállósult, és külön papot helyeztek ide. Önálló anyakönyvezése az 1980-as évek második felében szűnt meg. Nincs külön ügyvitele, tehát külön iktatása sem. Jelenleg párhuzamosan ellátott plébánia. Kápolnájának titulusa Szent Kereszt Felmagasztalása.
A megőrzés története
Levéltárának nagy részét az akkori plébános, Borka Ernő szállította be a Szamosújvári Gyűjtőlevéltárba, és 2005 júliusában rendeztük. Plébániai ügyviteli iratait 1804-től kezdődően, amelyekhez iktatókönyv is társul, viszonylag ép sorozatban őrizték meg. A Szamosújvárra került historia domust a 19. század elejéről 2009 februárjában fertőtlenítették a gyulafehérvári papírrestaurátori laboratóriumban. Még két historia domus kötet (egyik Alsókapnik, a másik Felsőkapnik) a plébánián maradt, mivel folyamatos bejegyzés alatt állnak. A levéltár másik részét, 18–19. századi anyakönyveivel és gazdasági irataival, 2009. szeptember 8-án gyűjtöttük be a Szamosújvári Gyűjtőlevéltárba, és ugyanekkor egyesítettük a levéltár többi részével.