fióklevéltár SGyL - Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltár

A sepsi–barcasági főesperesi kerület iratanyagainak befogadására 2005-től a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért plébánián alakítottak ki gyűjtőlevéltárat Csintalan László akkori főesperes idején, aki a levéltár kialakításának és berendezésének lebonyolítását is végezte. A levéltár a kántori lakás egyik átalakított helyiségében kapott otthont. A plébániai levéltári anyagok első csoportját, Sepsibükszád, Mikóújfalu, Sepsikőröspatak, Árkos, Köpec, Gidófalva, Nagybacon, Sepsiszentgyörgy, Szentivánlaborfalva, Türkös, Brassó, Illyefalva, Barót és Kőhalom plébániák, valamint filiák levéltárait 2005 szeptemberében gyűjtötte be Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros majd ugyanez év novemberében irányításával rendezte Németh György, Vér Eszter és Hős János. A gyűjtőlevéltár iratbegyűjtési programját Pénzes Lóránd folytatta, aki 2010 október-november folyamán a fentebb említett plébániák még hiányzó iratanyagát szállította be a levéltárba, valamint Uzon, Zernyest, Miklósvár, Brassó-Bolonya egyházközségek archívumait. Ugyanezen év végén sor került az utólag begyűjtött iratanyag rendezésére. Az időközben előkerült kisebb levéltári egységek begyűjtése továbbra is folytatódik.

2012-től megkezdtük a kézdi-orbai főesperességi kerülethez tartozó egyházközségek archívumainak begyűjtését a Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltárba. Így sikerült rendezni Sárfalva, Imecsfalva, Szentkatolna, Zágon plébániák és a hozzájuk tartozó filiák iratanyagát. A fenti plébániák iratanyagából a rendezés során kiválasztottuk a kézdi-orbai főesperesi hivatal iratait, így az 1915–1951 közti iktatott iratok a szentkatolnai egyházközség archívumából származnak, az 1840–1924 közti iskolai, az 1884–1928 közti iktatott iratok, az 1837–1901 közti gazdasági iratok a sárfalvi plébánia levéltárától különítődtek el. Ezzel ellentétben az 1853–1865 közti főesperesi iktatott iratokat a sárfalvi plébánia iktatott irataival együtt kezelték, ezért a proveniencia elve alapján a rendezés során meghagytuk az eredeti helyén.

A levéltári anyag többnyire a 18-20. század közti plébániai irattermelés dokumentumait tartalmazza, köztük a hosszú ideig Brassó székhellyel működő sepsi–barcasági főesperesség irataival. Sajnos csaknem teljesen hiányoznak a helytörténet számára elengedhetetlen anyakönyvek. A reformációt követően a miklósvári majd a brassói esperesi központhoz tartozó falvak többnyire unitárius és református hitre tértek. Alsóháromszék és a Barcaság számára a rekatolizáció a határőrség megszervezését követően kezdett felerősödni, ekkor kezdtek a református tömbben a katolikus szigetek megjelenni. Ezt tükrözi a hézagosan fennmaradt irattermelés is.