2969 találat látható

Az állagot szinte teljes egészében Takács Nándor Jusztin OCD székesfehérvári segédpüspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar első szerzetesügyi referensének iratai képezik. Tartalmazza egyrészről a különböző rendek elöljáróinak egyedi beszámolóit vagy körkérdésekre írott válaszaikat, másrészről az újjáalakuló szerzetesrendekkel kapcsolatos nyilvántartásokat. Az iratok betekintést nyújtanak az egyes rendeknek az újraindulással kapcsolatos elképzeléseiről, terveiről, a megvalósulás lehetőségeiről és módjáról. Az egyes rendek pillanatnyi 1989-es állapotáról is képet ad, létszámadatban összehasonlítva az 1950-es viszonyokkal is, ingatlanok visszaigénylésének nyilvántartásával. Általában 1993-ig tartalmaz iratokat, de az utolsók (Unum dosszié, 5.48. tétel) 1995-ből származnak.

A magyar katolikus egyház, és azon belül a nagyobb magyarországi szerzetesrendek lelkipásztori, oktatási, nevelési, egészségügyi és egyéb szociális intézményeik fenntartását, az intézményhálózat anyagi függetlenségét évszázadokon át túlnyomórészt fölbirtokaikból fedezték. Az 1945. évi ún. földreformrendelet (600/1945. ME.) azonban elvette földbirtokaik túlnyomó részét. A szerzetesrendek igyekeztek új anyagi forrásokat keresni, de az iskolák 1948 évi államosítása, majd pedig az Elnöki Tanács 34/1950. számú törvényerejű rendelete teljesen megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét (négy rend kilenc rendházának kivételével). A szerzetesrendek feléledése legálisan csak a kommunista diktatúra végén, 1989-ben kezdődhetett meg, és hamarosan szükségessé vált megfelelő anyagi alapjaik biztosítása is.
Az egyházak, így a katolikus Egyházon belül a szerzetesrendek 1993-tól részesülhettek állami támogatásban, amelyet az Egyházzal történő megállapodás, az 1997-ben aláírt és az 1999. évi LXX. törvényben ratifikált vatikáni szerződés véglegesített. A törvény módosítására a 2013. évi CCIX. törvénnyel került sor (a második Orbán kormány idején). A szerződés magába foglalta, hogy mivel az egyházi intézménye, gyűjtemények stb. közérdeket is szolgálnak, az államiakhoz hasonló támogatást kapnak, valamint, hogy visszakapja az Egyház a kommunista uralom idején állami tulajdonba került egyházi ingatlanok egy részét, más részük után pedig rendszeres járadékot kap. Az egyes szerzetesrendekre jutó állami támogatás kiszámítása a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) szerzetesi irodájában történt, ahol az FSZK és MRK bevonásával az összegyűjtött létszámadatok alapján elosztva negyedévente kerültek kiutalásra az összegek az általuk megadott rendi számlaszámokra.
Az állag arra vonatkozó iratokat tartalmaz, hogy az egyes rendek létszámuk arányában évente mekkora állami támogatást kaptak, és ennek kiszámolása miként történt. Számítási összesítők, az ügyintézéshez kapcsolódó levelezések lettek az állagba helyezve

A káptalan régi (1855 előtti) levelezésének rendezése során négy sorozat kialakítására került sor. Az első (Correspondentiae) a püspökség megalakulását megelőző társaskáptalani időszakot öleli fel, melyben a leveleket küldő szerint, alfabetikus rendben helyeztük el. Ezek túlnyomó többsége eleve ilyen csomókban maradt fenn, de hogy ki és mikor készítette őket, nem tudjuk. A második sorozat (Litterae et Mandata) egy viszonylag rövid időt ölel fel. 1780 és 1799 között a káptalan hivatalos levelezésének egy részét iktatták, folyamatos számozással látva őket el, melyhez segédlet is készült. A harmadik sorozat (Litterae) tulajdonképpen ennek az iktatott anyagnak a kiegészítése és egyben folytatása is, mely 1777-től tart egészen 1854-ig. Az előkerült leveleket kronologikus rendben helyeztük el, darabszintű feldolgozásuk ugyanakkor még hátra van, így segédlet sem áll rendelkezésre. A negyedik sorozat (Intimata) az országos szervekkel (mindenekelőtt a Helytartótanáccsal és a Kancelláriával) való levelezést tartalmazza, melyeket az iktatott rendszer megszűnését követően a káptalan külön kezelt, segédletet azonban sajnos nem készített hozzá.

A káptalan hivatalos iratainak kezelése az 1850-es évektől jelentős változásokon ment keresztül. Az ügyiratok kezdetben a káptalani ülések jegyzőkönyvi tételeihez tartoztak, az 1870-es évek közepétől azonban a jegyzőkönyvbe mind kevesebb ügyet vezettek be és az 1880-as évekre évi néhány darabra csökkent. Ezzel párhuzamosan az iratok önálló iktatószámot kaptak, bár továbbra is jellemző maradt a tematikus alapú elhelyezés (például a püspöki törzsvagyonra, a Benők alapítványra vagy a szemináriumi birtokokra vonatkozó hivatalos iratokat is külön kezelték). Iktatókönyv azonban csak az 1890-es évek elejétől kezdve alakult ki fokozatosan a jegyzőkönyvből, s 1895-től elsősorban már ekként funkcionált.

A Káptalani Tartalékalapot 1872-ben hozták létre a nagyprépost jövedelmének negyedéből. A tartalékalapból templomokat, iskolákat (elsősorban a szombathelyi püspöki elemi iskolát) segélyeztek, illetve egyéb közcélra fordították. A háború utáni gazdasági problémák miatt jövedelme megcsappant, 1927-től pedig az alap névlegessé vált, 1936-ban meg is szűnt. A kifizetéseket ezután a dekanális pénztárból fedezték.