Affichage de 145 résultats

A levéltár utolsó, nagyobb egységét részben speciális dokumentumcsoportok, részben a nem irat jellegű forrásokból kialakított gyűjtemények képezik. Itt helyeztük el az egyedi értékű oklevélgyűjteményt. A rendezés során igen sok helyről kerültek elő fényképek, épülettervek, tervrajzok, kéziratos térképek és pecsétnyomatok is. Ezeket típusonként külön-külön gyűjteményekben helyeztük el és az alábbiakban röviden ismertetjük. A tervtár és a térképtár listáit Bernád Rita készítette.

A hatodik fondcsoportban a különböző egyházi személyek hagyatékát helyeztük el. Különböző anyagokból a rendezés során egyre több kisebb-nagyobb hagyaték került elő. Közöttük Erdély történetében kiemelkedő szerepet játszó személyek is vannak, csakúgy, mint kevésbé fontosak. A rendezés során a 0,05 ifm-nél nagyobb iratanyagokat még önálló fondokban helyeztük el, az ennél kisebb töredék iratokból egy közös, gyűjteményes jellegű fondot alakítottunk ki.

Az ötödik nagyobb levéltári egységbe számos egyházi vonatkozású intézmény kívántunk elhelyezni. Ezek közül jelenleg a Levéltárban csupán csekély mennyiségű szerzetesrendi anyag található. Közülük az erdélyi piaristák anyaga Kolozsváron található, míg néhány másik rend előkerült töredék iratait a gyulafehérvári iratok rendezése során találtuk meg. Szerzetesrendekkel kapcsolatos iratok még elsősorban a Püspöki Levéltárban, de a Levéltár számos más fondjában találhatók. Az erdélyi ferencesek szándékuk szerint Csíksomlyón kívánják összegyűjteni az Erdélyben található ferences vonatkozású iratokat és így egy önálló ferences levéltárat létrehozni. Ennek megfelelően az eddigi gyűjtések során fellelt töredékes ferences provenienciájú iratokat ebben a repertóriumban nem ismertetjük, arra majd egy remélhetőleg megjelenő erdélyi ferences levéltári repertóriumban kerülhet sor.

Az egyházmegyei levéltár harmadik nagyobb egysége a gazdasági levéltár, amelynek egyik részét a püspökség uradalmi iratai képezik, 1614-től kezdődő időhatárral. A másik részét már a dualizmus korában felállított Számvevői, később Gazdasági Hivatal megmaradt iratai alkotják. Az e fondcsoportba tartozó anyagok nagyon változó forrásértékűek. A rendezésnél alapvető szempontunk volt, hogy az óriási pusztulás után minden, látszólag legcsekélyebb értékű iratot is meg kell őrizni. A tulajdonos külön óhaja volt, hogy a 20. századi, forrásérték szempontjából jelentéktelennek tűnő anyagokat is őrizzük meg. Tekintettel arra, hogy az ilyen fondok, vagy állagok mennyisége nem túl jelentős elfogadtuk azt az álláspontot, hogy néhány ilyen iratsorozat kordokumentumként megtartható. A püspökségnek Alsó-Fehér megyében kiterjedt birtokai voltak, amelyek közé tartozott például Diód, Diómál, Herepe, Kisfalud, Magyarigen, Ponor, Remete, Sárd, Tótfalud, Poklos, Pojána, Gaurány, Metesd, Felsőgáld, Bendek, Táté, Drobár, Sóspatak, Csügöd, Strása és Dálya. A fennmaradt iratok társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti szempontból egyaránt érdekes források és eddig valószínűleg ismeretlenek.

Az egyházmegye történetére vonatkozó leggazdagabb és legterjedelmesebb iratanyag a püspöki levéltárban található. A kiterjedt püspöki levelezésen kívül figyelemre méltók a kánoni vizitációk, ezek 1711-től hiteles képet nyújtanak az egyházközségekről, fontos forrást jelentve főként a helytörténet-kutatóknak is. Társadalomtörténeti szempontból kiemelt forrásértékűek az 1739 és 1951 közötti időkből megmaradt szentszéki iratok.

Plébániai levéltárak

A levéltár által mesterségesen létrehozott gyűjtemények, mint mikrofilmtár, tervtár, fotótár, oklevéltár és az anyakönyvi másodpéldányok gyűjteménye.

Az egyházmegye elhunyt papjai után maradt magánjellegű, maradandó értékkel bíró iratok.

A váci püspöki uradalom több tízezer holdas gazdaságának igazgatásával kapcsolatban keletkezett iratanyag.

Az egyházmegye egyes kerületeinek vezetői, az esperesek által keletkeztetett iratok. Ezek általában azon a plébánián maradtak, ahol az esperes egyben plébános volt. Az itt található fondok tehát az egyes plébániákról kerültek begyűjtésre.

Azokat az iratokat tartalmazza, melyeket a váci egyházmegyei papnevelő szeminárium, mint intézmény keletkeztetett, vagy oda érkezett és rendeltetésszerűen ott maradt.