az albumot összeállított Teleky M. Desideria irgalmas nővér
naptár a 2010. évre
az 1950-ben alapított öregotthonban 1981-ig csak irgalmas nővérek éltek
kezdőbetűnkénti időrendben (1860-tól)
időrendben, adatok: postulatus helye, belépés ideje, rövid jellemzés
magyar nyelven
időrendben, adatok: szülők, születés, postulatus helye, belépés ideje, beöltözés dátuma, holmija leltára; névmutatóval
időrendben, adatok: szülők, születés, postulatus helye, belépés ideje, beöltözés dátuma, holmija leltára; névmutatóval
időrendben, adatok: szülők, születés, postulatus helye, belépés ideje, beöltözés dátuma, holmija leltára; névmutatóval
időrendben, adatok: postulatus helye, belépés ideje, rövid jellemzés
időrendben, adatok: postulatus helye, belépés ideje, rövid jellemzés
a szerző az 1918–1930. évek krónikáját az előző (5.4) kéziratból másolta
Varga Ferencné Nagy Éva, Szerdahelyi Csongor, Pallós Tamás, stb. írásai, adatlap a II. világháború és a diktatúra alatti eseményekről, stb. (kéziratok, újságcikkek)
- Nahmen der von Anfang 1785 bis 1855 verstorbenen und damahls noch lebeneden Mitschwestern (geschrieben M. Hyacintha Josepha vom heil. Marcus, 1-109). – 2. Verstorbene und lebende Schwester (109-195). – 3. Elhunyt nővérek (171-247).
a vizitátornő vagy más megbízott utasításainak másolatai, 2000-től külön lapokon beragasztva, németül
Közte az 1944/1945. évi ostrom után készült fényképek.
Főként nyomtatványok, külön keretben: a Mária Reparatrix Társaság konfráteri oklevele Mátrai Gyula számára (1942.06.01)
a vizitátornő vagy más megbízott utasításainak másolatai
elején visszatekintés az 1853–1942 közötti évekre; az eredeti napló másolata; függelékül emlékbeszéd Florkievicz Ágnes nővérről (1945, másolat)
gépelt szöveg és fényképalbum a szétszóratásban élő nővérekről
naptárlapokra, fényképekkel
Az ingatlan egy részét, a szoc. otthont és a kertet a rend 2002-ben használatba adta a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak (amelyet a megállapodás szerint a rend „szellemi, lelki örökösének tekint”), a rendház 45%-át pedig a Német Nyelvű Hívek Szt. Erzsébetről nev. Lelkészségének. 2005. dec. 27-én Balázs M. Ambrózia főnöknő a teljes ingatlant (a templom kivételével) a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítványnak ajándékozta, amelyet 2006. febr. 9-én a telekkönyvi hatóság be is jegyzett. Az ajándékozás a kánonjog szerint szabálytalan, de a magyar polgári jog szerint érvényes volt. A rend új képviselője, Szerencsés Zsolt rendi képviselő, Erdő Péter érsek támogatásával megkísérelte, hogy legalább a rendház (Marczibányi-ház) a rend tulajdonában maradjon, a többi rész pedig más egyházi intézményé legyen. Erre azonban nem került sor. Így végül a Rend által addig használt épületrészeket 2014. jún. 30-án átadta használatra a Máltai Szeretetszolgálat Egyesületnek és Alapítványnak, csupán egy földszinti iroda, egy emeleti lakrész és egy parkolóhely maradt tartósan, korlátlan ideig a rend használatában. Ezt 2018-ban úgy módosították, hogy a Rend az irodáról lemondott.
Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.
az 1990 előtti iratok másolatok
másolatok
magyar fordítás
Hamar Lívia és Kontos Teréz nővérek feljegyzései alapján, két változatban, a második 1948. és 1950. évi eseményeket is tartalmaz)
10 db fénykép
gépelt kézirat fényképekkel
a házak betűrendben, a nővérek azokon belül időrendben, adataik: belépés dátuma, az a rendház, ahová távoztak
kezdőbetűnként időrendben, 1868–1948 között belépettek, adatok: név, születési hely, működési helyek, halálozás (1987-ig). – A kötetet 1930 körül kezdték meg.
kezdőbetűnként időrendben, 1868–1948 között belépettek, adatok: név, születési hely, működési helyek, lakhely, halálozás (1987-ig). – A kötetet 1949-ben kezdték meg.
belépési rendben, adatok: név, származás,, belépés (1860–1933), beöltözés (1861–1934), fogadalom (1865–1938), esetleges elbocsátás indoka (1925-1933), halálozás (1924–1987). – A kötetet 1924/1925-ben kezdték meg, az akkor élő nővérek adatainak bemásolásával, onnan kezdve az elbocsátott jelöltek adatai is tartalmazza.
belépési rendben, adatok: név, származás, belépés, beöltözés, fogadalom, halál dátuma, jellemzések (1928-1949). – 2478-3489. számok (belépések 1928-1999, fogadalmak 1933-2004, halálozások 1919-2019).
belépési rendben, adatok: név, származás, belépés, beöltözés, fogadalom, halál dátuma, jellemzések (1916, 1920-tól). – 1-2477. számok (belépések 1847-1927, fogadalmak 1853-1932, halálozások 1933-2008). – A kötetet 1919/1920-ben kezdték vezetni.
másolatok a Fővárosi Csatornázási Művek irattárából
ÉM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat készített műleírás, költségvetés és tervrajzok