tétel 01 - A Fő utca 41-43. sz. ingatlanok visszaszerzésének iratai

csomó

Az Erzsébet-nővéreket 1785-ben II. József a ferencesek kiürített vízivárosi épületegyüttesébe telepítette le. A bosnyák ferencesek 1686-ban kapták meg Szokollu Musztafa pasa mecsetét és a hozzá tartozó derviskolostort. A mecsetet templommá alakították, majd lebontották, és 1731–1757 között egytornyú, barokk templomot építettek a helyén Szent Ferenc Sebei tiszteletére (14448/3. hrsz.). Mellette 1703 és 1726 között építették föl a négyszögletes, zárt udvarú kolostort. Ebben alakították ki az Erzsébet-nővérek 1785 és 1787 között Talherr József terve szerint rendházukat és női kórházukat (14448/4. hrsz.), amelyet többször bővítettek. A templomtól északra, a ferencesek korábbi temetője helyén épült föl 1804/1805-ben Marczibányi István költségén egy menház a lábadozó betegek vagy idősek számára (14448/1. hrsz.). 1889-ben a Batthyány tér rendezése során a telek déli, kerti részét, amelyre a Bomba (később Batthyány) tér bővítése miatt volt szükség, a Főváros kisajátította és az ottani földszintes épületet lebonttatta. Cserébe új területet adott a nővéreknek a Duna felőli oldalon, a kolostor épületét pedig két sarokszárnnyal bővítette Joó Lajos és Roszlozsnik Lukács terve szerint. 1933-ban Fábián Gáspár terve szerint a Batthyány tér és Dunára szóló részeken padlástér beépítésével, manzárdablakokkal alakították ki a 3. emeletet. Budapest 1944/1945. évi ostroma idején az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, főként a Marczibányi-menház, amely teljesen kiégett, csak főfalai és a boltozatos födémek maradtak meg. Az 1950. évi államosítás után a kórházat idős emberek szociális otthonává alakították át, a délkeleti (Dunára néző) sarokszárnyat pedig állami vállalatok irodái használták, így az AGROTERV, majd 1970-től a FŐMTERV. A templom is állami tulajdonba került, de tovább működhetett, mint önálló templomigazgatóság. A romos Marczibányi-menházat 1959-ben állami bérlakóházzá nyilvánították, és felújítása a leendő lakók hozzájárulásával történt meg. A tervezést és a művezetést is a házba költöző építészmérnökök, Cleve Győzőné Harrach Erzsébet és Bényi Győzőné végezték, társadalmi munkában. A rendszerváltás után, 1990-ben a rend visszaigényelte épületét, de a bennlakó intézmények kiköltöztetése hosszú időt vett igénybe. A Marczibányi-menház és a templom tulajdonjogát 1993-ban megkapta a rend, de a lakók kiköltöztetése 1995-ig elhúzódott. Az épületrész felújítása 2000-2003 között Szász Mária (KÖZTI) terve szerint, a Német Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával valósult meg. Eközben, 1992-ben a FŐMTERV privatizálásra került, és mivel addig használt állami ingatlanait elvesztette, az Állami Vagyonügynökség bérleményként rendelkezésére bocsátotta a Bem rakpart 28. alatti épületrészt. Ezt a lépést az esztergomi érsekség jogtalannak tartotta, mivel a visszakért egyházi ingatlanok nem voltak terhelhetők, de a FŐMTERV megegyezett a renddel, hogy 2001-ig használhatja az épületet, cserében pedig segítséget nyújt a Marczibányi-menház visszaszerzésében és felújításában. Végül 1997-ben született határozat a teljes épület tulajdonjogának átadásáról, és a FŐMTERV 1998 nyarán kiköltözött. Az épületben működő szociális otthon helyzetének rendezése viszont annak ellenére késett, hogy azt a rend saját fenntartásába kívánta venni. 1997-ben a Fővárosi Önkormányzat már átadta volna, de a rend csak megfelelő felújítási támogatással együtt vette volna át. A helyzetet bonyolította az épületben működő kazánház, amelyet a FŐMTERV, a Fővárosi Tanács Idősek Otthona és a Budapesti Közlekedési Vállalat együtt létesítettek (ld. Üzemeltetés, 1. tétel). Végül 2000-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is csatlakozott társfenntartóként, és a szociális otthont Gondviselés Háza néven a renddel együtt működtette tovább.

Prímási Levéltár (Esztergom)