Archief 07 - Péceli Árpád-házi Szent Erzsébet Gyermekotthon iratai

Árpád-házi Szent Erzsébet születésének 700. évfordulóján, 1907-ben a magyar katolikus püspöki kar elhatározta, hogy országos gyűjtéssel egy katolikus gyermekotthont létesítenek Pozsonyban, amelyet a Szeretet Leányai Magyar Tartományára bíznak. Az otthon 1909-ben nyílt meg a Duna-parti Pálffy-kastélyban, amit erre a célra vásároltak meg. Az intézet első főnöknője Weiss Anna Candida nővér volt. Az intézetben a lányok 16 éves korukig voltak a nővérek nevelésére bízva, de azután is segítették továbbtanulásukat, elhelyezkedésüket. A rendes oktatás mellett házimunkákat, takarítást, főzést, vasalást, kézimunkázást is tanultak.

Miután 1918-ban Pozsony Csehszlovákia része lett, a csehszlovák hatóságok egy szlovák intézet gyerekeit is beköltöztették a magyar gyermekotthonba. A Szent Erzsébet Gyermekotthon Egyesület vezetői ezért 1922-ben az intézetet Cinkotára költöztették (Tabódy Ida korábbi pozsonyi tanítónőképezdei tanárnő, a cinkotai állami tanítóképző igazgatónője segítségével), és megvásárolták báró Korányi Sándor főorvos péceli nyaralóját, ahol a pozsonyihoz hasonló feltételeket tudtak biztosítani. Itt nem volt annyi képzési mód, mint Pozsonyban, de pl. a varróiskola eredményesen működött. A lelkinevelésben a nővérek segítségére volt Rajz Mihály péceli plébános (1944–1951) is. A jobb képességű leányok helyben is tovább tanulhattak, mert a nővérek 1926-ban fiú és leány polgári, 1927-ben pedig női felső ipariskolát indítottak Hannig Amália Kazimira irányításával. 1929-ben Mázy Teréz Engelberta vezetése alatt az iskola és az intézet vezetése egy kézbe került.

A második világháború alatt, 1944-ben két légitámadás érte az intézményt, de a bombák nem robbantak fel. A péceli szülők kérésére a nővérek az ő gyerekeiket is befogadták, és zsidó családokat bújtattak a padláson. A németek az egész épületet le akarták foglalni, Obetkó Elvira Lujza főnöknő azonban ellenállt. Így csak az épület egyes részein működött német és szovjet katonai kórház. 1946-ban – Rajz Mihály plébános kérésére – a nővérek megszervezték a községi általános iskolát is.

A felekezeti iskolák államosítását kimondó törvény értelmében 1948-ban a nővérek péceli iskoláit is államosították. Ezután iskoláskorú gyerekekkel nem foglalkozhattak tovább, azoknak fokozatosan távozniuk kellett. Helyettük kisebb fiúk és lányok kerültek az intézménybe, a nővérek pedig csecsemőgondozói végzettséget szereztek. 1950 júniusában egy leponyvázott autó érkezett a nővérekért, hogy internálótáborba vigye őket, de Nagy Gizella Mechtild főnöknő és nővértársai nem voltak hajlandók addig távozni, míg a rájuk bízott 100 apró gyermek gondozását valaki át nem veszi tőlük. Így helyükön maradhattak, de szerzetesi habitusaikat 1950. június 21-től nem hordhatták. Ehhez Velics Antónia Ferdinanda tartományi vizitátornő is hozzájárult. Az intézetet azonban államosították, és 1950 augusztuséban átköltöztették a péceli Vendéglősök Otthonába, amely lakásra teljesen alkalmatlan volt. A gyermekotthon eredeti épületében a Szemere Pál Általános Iskola működött ezt követően. A gyermekotthon vezetője 1952-ig Nagy Gizella Mechtild maradt, amikor is őt Vácra helyezték át kórházi szolgálatra, utódja Rév Miklósné lett. A nővérek többsége is kiköltözött, és a községben lakott, egy-egy szobában 5–6 fő. Az intézetet 1957-ben átköltöztették a Kossuth utcai pártiskola épületébe, amely a forradalom során megszűnt. 1958-ban azonban a pártiskola újraindult, így a hatóságok a gyermekotthont megszüntették. A gyerekek Zsámbékra és Nagykőrösre történő áthelyezésével az időközben visszahelyezett Nagy Gizella Mechtildet bízták meg. Ekkor 20 irgalmas nővér dolgozott az intézményben, akik részben követték növendékeiket, részben nyugállományba vonultak, részben budapesti kórházakban kaptak állást.

Intézeti főnöknők: Weiss Anna Candida (1909–1928); Haslehner Emma Hiacinta (1928–1929); Mázy Teréz Engelberta (1929–1939); Batizfalvy Janka Augusztina (1939–1942); Obetkó Elvira Lujza (1942–1946); Katona Erzsébet Blandina (1946–1947); Nagy Gizella Mechtild (1947–1952); Rév Miklósné (világi 1952–1953), Tükör János (világi, 1953–1958).