Radnalajosfalva lakói német telepesek voltak a 18. században. Az Aranyosbeszterce nyugati partján lévő földrajzi területet 1896-ban csatolták Bukovinától Erdélyhez. Katolikus templomukat Majláth Gusztáv Károly püspök építtette 1900-ban, valamint a plébánia alapítása is az ő nevéhez fűződik. Alapításakor a plébániát ferencesek vezették. Ezt az egyházközséget 1913-tól egyházmegyés pap (Kapcza József) gondozta, aki 1915-ben orosz fogságba került. 1915–1922 között bukovinai német, majd erdélyi papok látták el. A második világháború végétől Óradna gondozta. Jelenleg a Jászvásári Egyházmegye papjai látják el.
Ratosnyát Gödemesterházáról látják el. A 20. század közepén magánházban miséztek, majd 1992–1995 között a ratosnyai katolikusok részére kápolnát építettek.
Retteg települését már a 13. században említik az oklevelek, és a pápai tizedjegyzékben is szerepel. Középkori katolikus lakosai a hitújítás időszakában reformátusok lettek. A katolikus nemesi családok a 18. században házi kápolnát tartottak fenn. Mai kápolnájukat Fogarassy Mihály püspök építtette 1876-ban.
A települést kezdetben az abai jezsuiták látták el, 1770-től Sárszentmiklós filiája volt.
Önálló plébániává 1862-ben szerveződött..
A kézdi–orbai főesperesi kerület egyik legrégebbi plébániája. Nevezetes a Damokos Kázmér püspök által összehívott 1685-ös egyházmegyei zsinat, amelyet a település könnyű megközelíthetősége miatt tartottak itt. A reformáció ugyanis megtépázta a közeli Kézdivásárhely katolikusságát, így ott nem lehetett zsinatot tartani. A 17. század végén a szomszédos Nyújtod filiája, majd 1783-tól újból önálló egyházközség lett.
A falu Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1685-ben épült, 1775-ben javították, de az 1802-es földrengés olyan mértékben károsította, hogy hatósági felszólításra végül 1817-ben le kellett bontani. A hívek az Erőss Gábor által ajándékozott telken, a papilakkal szemben kápolnát építettek, amely a hívek töredékét volt képes befogadni. Ezért 1826–ra új templomot építettek gróf Szepessy Ignác püspök és gróf Ferrati Erzsébet pénzadományából. Az építkezést báró Purcel János a 2. székely határőr gyalogezred kapitánya felügyelte.
A település 1755-től Aba filiája, 1788-tól plébánia.
A Nagyernyéhez tartozó sáromberki katolikus hívek 1899-től magánházban, 1905-től a Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt kis templomban vettek részt misén.
A település Perkáta filiája 1788-ig, amikor plébániává szervezik.
1757-ben helyben lakó ferences lelkésszel önállóan anyakönyvező település, de Szabadbattyán filiája.
1818-ban megszervezett plébánia
1997-ben visszaminősítik filiává, matere egykori filiája, Sárszentmihály.
1943-ban önállósuló lelkészség, 1962-től plébánia.
A település kezdetben Vajta filiája.
1770-től plébánia.