Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
- 1722–1991 (keletkezése)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
5,44 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
Zalatna már a római korban nemes fémbányáinak köszönhetően virágzó bányatelep volt. I. Lajos magyar király külföldről származó bányász lakosait kiváltságokkal ruházta fel. Zalatna középkori katolikus lakói a hitújításkor reformátusok és lutheránusok lettek. A katolikus plébánia 1722-ben alakult újra. Templomát 1752–1753 között építették, az 1800-as évek elején a középhajó roskadozása miatt újjáépítették. A templomot 1848–1849-ben a Petru Dobra (román forradalmár) vezette román felkelők felgyújtották és kirabolták, a híveket 1848. október 23-án lemészárolták. A még életben maradtak elmenekültek. (Az 1200 katolikus hívőből az érchegységbeli lázadók 1848 októberében hétszáz embert gyilkoltak meg.) A templomot két évvel később, 1851-re újították fel. A plébánia levéltára 1848-ban szintén a tűz martalékává vált. Az előre gondosan elrejtett eredeti anyakönyvek megmaradtak, ezeket a plébánia újraalapítása óta, 1722-től vezettek.
A megőrzés története
Levéltárát 2002 októberében szállítottuk be Gyulafehérvárra, állapota megfelelő volt. Rendezését 2002 decemberében fejeztük be. Egy évvel később, 2004. február 25-én, a plébánia fogadószobájában, egy széles terítővel betakart kanapé fiókos ágyneműtartójában megtaláltuk Zalatna 18–20. századi kötetes levéltári anyagát. Ezek a következőkből álltak: anyakönyvek 1756–1968 közötti időszakból, plébániai protokollumok (1850–1944) és egyháztanácsi jegyzőkönyvek (1932–1965), valamint egyéb gazdasági kimutatások – pénztári naplók, számadáskönyvek (1857–1883). A gyűjtőlevéltárak létrehozása, szervezése kapcsán értesültünk 2004 őszén a zalatnai plébánia átadása alkalmával végrehajtott leltározáskor a megtalált rejtett kincsekről. 2005-ben a plébánia padlásán előkerültek az egyházközség 19–20. századi iskolai és gazdasági iratai. A zalatnai plébániai archívum több alkalommal történt összegyűjtése is alátámassza azt a tényt, hogy egy egyházközség levéltári gyűjteményének beszállítása a teljesség igényével nehezen valósítható meg a különböző és különleges őrzési helyek miatt is.
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A levéltári feltárás legértékesebb darabjai az 1756. évtől kezdődő anyakönyveken kívül a historia domus (1857–1968) és egy 1850-ben – közvetlen a szabadságharc után – készített lélekösszeírás.