Identificatie
referentie code
Titel
Datum(s)
Beschrijvingsniveau
Omvang en medium
643,3 ifm
Context
Naam van de archiefvormer
Institutionele geschiedenis
A Szent István által alapított erdélyi egyházmegye élén 1009–1601 között 46 gyulafehérvári püspökről tud a történetírás. A fejedelemség idejében „választott” püspökök voltak, akiket a magyar király nevezett ki, de a pápa nem erősített meg. Ez a korszak Illyés András püspöki kinevezéséig és kinevezésének pápai elismeréséig, 1696–1697-ig tartott. A katolikus restauráció 1713-tól, Mártonfi György püspöktől számítódik. A püspökség 1930-ig a kalocsai érsekség alá volt rendelve, 1930–1991 között pedig a bukaresti római katolikus érsekség alá tartozott. 1932. március 22-én „erdélyi”-ről „gyulafehérvári”-ra változtatták a nevét. Ezen alárendeltsége 1991. augusztus 5-étől megszűnt, amikor II. János Pál pápa érseki rangra emelte. Sem a név-, sem a jogállásban bekövetkezett változás miatt nem nyitottunk új fondot 1932-től, iilletve 1991-től, mivel az iratkezelésben és az irattározásban nem következett be változás.
archiefbewaarplaats
Geschiedenis van het archief
Directe bron van verwerving of overbrenging
Inhoud en structuur
Bereik en inhoud
Az egyházmegye történetére vonatkozó leggazdagabb és legterjedelmesebb iratanyag a püspöki levéltárban található. A kiterjedt püspöki levelezésen kívül figyelemre méltók a kánoni vizitációk, ezek 1711-től hiteles képet nyújtanak az egyházközségekről, fontos forrást jelentve főként a helytörténet-kutatóknak is. Társadalomtörténeti szempontból kiemelt forrásértékűek az 1739 és 1951 közötti időkből megmaradt szentszéki iratok.
Waardering, vernietiging en slectie
Aanvullingen
Ordeningstelsel
A levéltár első és legfontosabb fondja regisztratúra jellegű. A többi fondot részben irattípus, részben tematikusan alakítottuk ki. Az egyes fondok speciális jelentőségére, kutatásuk célszerű módjára az alábbiakban térünk ki.