Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Cím
Dátum(ok)
Leírási szint
Terjedelem, adathordozók
643,3 ifm
Kontextusra vonatkozó adatcsoport
Iratképző neve
Szervtörténet
A Szent István által alapított erdélyi egyházmegye élén 1009–1601 között 46 gyulafehérvári püspökről tud a történetírás. A fejedelemség idejében „választott” püspökök voltak, akiket a magyar király nevezett ki, de a pápa nem erősített meg. Ez a korszak Illyés András püspöki kinevezéséig és kinevezésének pápai elismeréséig, 1696–1697-ig tartott. A katolikus restauráció 1713-tól, Mártonfi György püspöktől számítódik. A püspökség 1930-ig a kalocsai érsekség alá volt rendelve, 1930–1991 között pedig a bukaresti római katolikus érsekség alá tartozott. 1932. március 22-én „erdélyi”-ről „gyulafehérvári”-ra változtatták a nevét. Ezen alárendeltsége 1991. augusztus 5-étől megszűnt, amikor II. János Pál pápa érseki rangra emelte. Sem a név-, sem a jogállásban bekövetkezett változás miatt nem nyitottunk új fondot 1932-től, iilletve 1991-től, mivel az iratkezelésben és az irattározásban nem következett be változás.
A megőrzés története
Levéltárba kerülés/Gyarapodás
A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport
Tárgy és tartalom
Az egyházmegye történetére vonatkozó leggazdagabb és legterjedelmesebb iratanyag a püspöki levéltárban található. A kiterjedt püspöki levelezésen kívül figyelemre méltók a kánoni vizitációk, ezek 1711-től hiteles képet nyújtanak az egyházközségekről, fontos forrást jelentve főként a helytörténet-kutatóknak is. Társadalomtörténeti szempontból kiemelt forrásértékűek az 1739 és 1951 közötti időkből megmaradt szentszéki iratok.
Iratértékelés, selejtezés, tervezés
Jövőbeni gyarapodás
Leírási egység szerkezete
A levéltár első és legfontosabb fondja regisztratúra jellegű. A többi fondot részben irattípus, részben tematikusan alakítottuk ki. Az egyes fondok speciális jelentőségére, kutatásuk célszerű módjára az alábbiakban térünk ki.