fond 01 - Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár

Azonosítási adatcsoport

Jelzet

HU VFL VII.01

Cím

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár

Dátum(ok)

  • 1972–2012 (keletkezése)

Leírási szint

fond

Terjedelem, adathordozók

3,31 ifm

Kontextusra vonatkozó adatcsoport

Iratképző neve

Életrajz

A levéltár közel egyidős magával az egyházmegyével, mivel az egyházmegyére vonatkozó oklevelek megőrzésére itt is gondosan ügyeltek. Bár a középkor folyamán többször is tűzvész pusztított benne (például 1276-ban, Csák Péter rablótámadásakor, valamint 1381-ben), mégis a két levéltárban összesen mintegy 1800 középkori oklevél maradt fönn. A püspöki és káptalani birtokok (és persze az ezekre vonatkozó oklevelek) megosztásától (12–13. század) beszélhetünk külön püspöki és káptalani levéltárról, bár ezek helyileg nem különültek el egymástól. Mindkettőt a székesegyház sekrestyéjében őrizték a kincstárral együtt. A két levéltár csak 1544-ben vált el egymástól, amikor is az előbbi Sopronba került, míg az utóbbit Sümegre szállították.

A kanonokok már a 17. században visszahozták irataikat Veszprémbe, ahol őrzési helyüknek ismét a székesegyház sekrestyéjét jelölték ki. A káptalan már a középkorban is működött hiteleshelyként, majd a soproni száműzetés évszázada után ismételten végeztek hiteleshelyi feladatokat. Az ennek nyomát őrző jegyzőkönyvek alkotják a káptalani hiteleshelyi levéltár magvát. (Ez ma letétként a Veszprém Megyei Levéltárban található.) A káptalani levéltár másik része a káptalan magánlevéltára. Itt találhatóak a káptalan birtokjogaira vonatkozó oklevelek, a káptalant és a püspökséget érintő pápai bullák, a tizedügyek szabályozására vonatkozó iratok, valamint egyebek mellett a gazdasági jegyzőkönyvek. A káptalani levéltárról 1881-ben lajstrom készült, okleveleit pedig 1903-ban Lukcsics József rendezte. Ekkor az iratok a székesegyház sekrestyéje fölötti helyiségekben voltak.

A püspöki levéltár egészen a 18. század derekáig Sümegen maradt. 1717-ben, a török háború hírére Volkra Ottó János püspök a győri káptalannál helyezte el a fontosabb birtokjogi okmányokat, amelyek azonban ott elpusztultak. Végül Padányi Bíró Márton püspök (1745–1762) az iratanyagot Sümegről a veszprémi püspöki palotába szállíttatta. Utóda, Koller Ignác püspök (1762–1772) saját iratait és a levéltárból kiemelt egyéb iratokat külön gyűjtötte, ebből alakult ki az ún. Koller-gyűjtemény. A püspöki levéltár első komoly rendezésére az 1830-as években került sor, amikor az iratokat tartalmi alapon sorozatokba osztották be, és azokon belül esperességek és plébániák szerint rendezték. Ugyanakkor, 1835-től áttértek az iratok folyamatos, folyószám szerinti elhelyezésére is. A püspöki levéltár anyagának legfontosabb oklevelei (köztük több mint 600 darab középkori) 1895-ban letétként a káptalani levéltárba kerültek.

A püspöki jószágkormányzósághoz és az uradalmakhoz (Karád, Sümegi, Veszprém központtal) kapcsolódó gazdasági iratanyagot külön gazdasági levéltárban helyezték al a jószágkormányzóságon. Ennek azonban csak egy része került a püspöki levéltárba, mivel 1925-ben helyszűke miatt az aktualitásukat vesztett iratokat kiselejtezték és papírmalomba akarták adni. A kiselejtezett anyag egy részét Pfeiffer János püspöki levéltáros mentette meg, egy másik része a vármegyei múzeumba került, az iratok többsége azonban odaveszett.

A székesegyház felújítása miatt 1907-től a káptalani levéltár is nehéz helyzetbe került. Eleinte kanonoki házakban (Aggpapok háza, Körmendy-ház, Dubniczay-ház) helyezték el, egyik helyről a másikra költöztetve, majd végül 1972-ban az egykori ferences kolostor emeletén kapott megfelelő helyet. A megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodott az egyházmegye vezetése, amikor a káptalani levéltárat a püspöki levéltáros felügyelete alá helyezte, majd 1993-ban az addig önálló levéltárakat szervezetileg is összevonta.

A megőrzés története

Levéltárba kerülés/Gyarapodás

A tartalomra és a szerkezetre vonatkozóadatcsoport

Tárgy és tartalom

Iratértékelés, selejtezés, tervezés

Jövőbeni gyarapodás

Leírási egység szerkezete

A hozzáférésre és használatra vonatkozó adatcsoport

Jogi helyzet

Reprodukciós korlátozások

Nyelv

    Anyag írásrendszere

      Nyelv és írásrendszer megjegyzések

      Fizikai jellemzők, technikai követelmények

      Segédletek

      Kapcsolódó anyagokra vonatkozó adatcsoport

      Eredeti példányok léte és őrzőhelye

      Másolatok léte és őrzőhelye

      Kapcsolódó leírási egységek

      Kapcsolódó leírások

      Megjegyzések adatcsoport

      Alternatív azonosító(k)

      Kapcsolódási pontok

      Téma kapcsolódási pontok

      Hely kapcsolódási pontok

      Név kapcsolódási pontok

      Műfaji Kapcsolódási pontok

      Ellenőrző adatcsoport

      Leírási azonosító

      Intézmény azonosítója

      Felhasznált szabályok és/vagy előírások

      Állapot

      A leírás részletezettségi szintje

      A leírás készítésének felülvizsgálatának törlésének ideje

      Nyelv(ek)

        Írásrendszer(ek)

          Források

          Gyarapodási adatcsoport