Área de identidad
Tipo de entidad
Forma autorizada del nombre
Forma(s) paralela(s) de nombre
Forma(s) normalizada del nombre, de acuerdo a otras reglas
Otra(s) forma(s) de nombre
Identificadores para instituciones
Área de descripción
Fechas de existencia
Historia
A Szent Szív Társaságát (röviden Sacré Cœur; latinul Societas Religiosarum Sanctissimi Cordis Jesu; franciául Religieuses du Sacré Cœur de Jésus, RSCJ) Barat Magdolna-Zsófia (1779–1865) alapította 1800. november 21-én Párizsban. 1800-ban Magdolna-Zsófia fivérét, Louist – aki addig tanítója és lelki vezetője volt és már 1795-ben pappá szentelték – felvették a Joseph-Désiré Varin jezsuita atya által vezetett „A hit atyái” társulatba, melynek fő feladata az volt, hogy előkészítse a jezsuita rend visszaállítását. P. Varin jezsuita lelkiségű, a Szent Szív tiszteletét középpontba helyező női szerzet létrehozását is tervezte, amelynek fő feladata lenne a leendő keresztény anyák nevelése, tanítása, és ezáltal – a Szent Szív tiszteletének terjesztése. Ebben talált segítőre Barat Magdolna-Zsófia személyében, akinek gyóntatóatyja lett. A Szent Szív Intézete (Institut du Sacré Cœur) első négy nővére 1800. nov. 21-én tette le fogadalmát, és már 1801 októberében nevelőintézetet nyitottak Amiens-ben. Magdolna-Zsófiát 1802. dec. 21-én nevezték ki az új közösség vezetőjének. A társaság konstitúcióját VII. Piusz pápa hagyta jóvá 1816-ban.
A szabályzat szerint a társaság feladata, „hogy Jézus Szentséges Szívét dicsőítse, miért is egyrészt – azon erények gyakorlása által, melyeknek gyújtópontja és eszményképe maga az isteni Szív – saját tagjainak üdvén és tökéletesítésén fáradozik; másrészt pedig … embertársaink megszentelésére is törekszik” (Molnár János: Jézus Szent Szívének diadala korunkban, feltüntetve tiszteletreméltó (venerabilis) Barat Zsófia, s az általa alapított, Jézus szent Szívéről nevezett (Sacre Cœur) zárdaszüzek történetében, Esztergom 1885, 134). A Társaság jelmondata: „Cor unum et anima una in Corde Jesu”. A nővérek élete egyszerre volt aktív és kontemplatív: céljuk szeretni Istent és az Ő szeretetére ébreszteni a világot. Mindezt az alábbi feladatok felvállalásával kívánták megvalósítani: a felsőbb társadalmi rétegek leányainak nevelése bentlakásos intézetekben (belső iskolák), oktatás ingyenes népiskolákban (külső iskolák), lelkigyakorlatok tartása, valamint kongregációk szervezése, vezetése. A rend lelkiségében központi helyet foglal el az eucharisztikus Jézus imádása, a Vele való életegység, az Ő Szívéhez való mind teljesebb hasonulás. A Sacré Cœur pedagógiai rendszerének négy kiemelt ága volt: valláserkölcsi, értelmi, szociális és hazafias nevelés. Istenfélő, hazáját szerető, kötelességtudó, a társadalom számára hasznos nőkké, háziasszonyokká és családanyákká akarták nevelni a gondjaikra bízott leánygyermekeket.
Az első nevelőintézetet Amines-ben nyitották meg 1801-ben, ezt követte hamarosan Grenoble és Poitiers. Az anyaház 1816-ban nyílt meg. 1818-ban Philippine Duchesne nővér vezetésével Észak-Amerikába indult az első missziós csoport, így ő lett az Észak- és Dél-Amerikában létesített Sacré Cœur rendházak alapítója. 1828-ban XII. Leó pápa kifejezett kívánságára történt a római Trinitá dei Monti alapítása. A Szent Ignác-i lelkiségű első Konstitúciók pápai jóváhagyására 1826. december 22-én került sor. Barat Magdolna-Zsófia Párizsban halt meg 1865. máj. 24-én. Ekkor Európa, Amerika és Afrika 99 közösségében 3539 Sacré Cœur nővér élt. Testét boldoggá avatási eljárása során romlatlanul találták. Az első egyházjogi kódex szellemében megújított szöveget a Szentszék 1922-ben hagyta jóvá. Az 1982-es általános káptalan fogadta el a Konstitúciók új szövegét, mely 1987-ben nyert pápai jóváhagyást. A 21. század elején négy kontinens 44 országában mintegy 3600 Sacre Cœur nővér él és tevékenykedik, a kontempláció és az apostoli tevékenység szoros egységét megélve. Az alapítónőt X. Piusz pápa 1908. május 25-én boldoggá, XI. Piusz pápa 1925. május 24-én szentté avatta. A Társaság tagjai közül Philippine Duchesne nővért XII. Piusz pápa 1940. május 12-én boldoggá, II. János Pál pápa 1988. július 3-án szentté avatta.
A társaság előkelő családok leánygyermekei számára fenntartott iskoláinak jó híre Magyarországra is eljutott. Ezért 1883 elején a magyar arisztokrácia mintegy 100 tagja személyes aláírással ellátott kérvényt küldött Adéle Lehon általános főnöknőnek, amelyben a rend magyarországi letelepedését kérték. Az új zárda megalapításának feladatát M. Maria Mayer osztrák tartományfőnöknő kapta. M. Mayer két másik – köztük egy magyar nővérrel – 1883 áprilisában érkezett Magyarországra. Simor János hercegprímás Esztergomban fogadta őt, és megadta a budapesti letelepedéshez szükséges engedélyt. A rend még április végén megvette a Városliget melletti, István út 51. szám alatti Deák-villát és egy nyolc hold nagyságú kertet. A villa átalakítása után, július 16-án költöztek be a házba az első nővérek – köztük négy magyar – gróf Walterskirchen Klára vezetésével. A zárdát júl. 28-án szentelték fel, majd szeptemberben az első hat növendék el is kezdhette a tanévet a rend frissen alapított budapesti bentlakásos nevelőintézetében (belső iskolájában), mely a Szent Szív Intézet nevet kapta (1936-tól Philippineum). A rend másik intézete 1914-ben kezdte meg működését kezdetben az István úton, majd 1917-től Sophianum néven a Mikszáth Kálmán téren. Mindkét rendház és intézet az osztrák provinciához tartozott.
Az egyházi iskolák 1948-as államosítása miatt a két budapesti intézetet kereken 100 Sacré Cœur nővérnek kellett elhagynia. 1948-ban a nővérek lakrészeikben maradhattak, és a zugligeti nyaralóban internátust tartottak fenn. Az ott lakó leányok hivatalosan mint szerzetesjelöltek lehettek ott. Az 1948/49-es tanév végén az állam elvette a rendtől az Ajtósi Dürer sori rendházat, és ottani nővérek a Sophianumba költöztek. A teljes betiltással számolva a külföldi nővérek 1948 őszétől kezdve fokozatosan elhagyták Magyarországot, 1949 januárjától pedig a magyar nővérek is távoztak. A szerzetesrendek 1950. évi szétszóratásakor már csak 11 nővér élt Magyarországon. A külföldiek elhagyhatták az országot, a magyarokat rokonaik, ismerős családok vagy régi növendékek fogadták be. Négyen közülük (Berczelly Erzsébet, Koloszár Éva, Lázár Anna és Valér Vilma) 1952-ben megpróbáltak külföldre szökni, de szándékuk kiderült, ezért még Budapesten letartóztatták őket, és 2-3 év börtönbüntetést kaptak. 1956-ban az országban maradt többi nővérrel együtt Ausztriába menekültek. Forgách Éva RSCJ és Lázár Anna RSCJ későbbi elbeszélése alapján (1998) mindössze 1 Sacré Cœur nővér maradt Magyarországon családi okok miatt.
1989-ben ismét Ausztriából érkeztek nővérek Magyarországra, hogy – az Osztrák-Magyar Rendtartomány (OSU) részeként – újraindítsák a Társaság életét, ezúttal a budapest-zugligeti plébánia területén. A magyar nővérek 2004 óta a Közép-Európai Rendtartományhoz (CEU) tartoznak, mely Magyarország mellett Ausztriát és Németországot foglalja magában. Jelenleg Budapesten két közösség működik: a zugligeti közösség (XII. kerület, Zugligeti út 87. ), amely a jelöltek befogadó közössége és a hazai hivatásgondozás bázisa, valamint a Mese utcai közösség (XII. kerület, Mese utca 11-13.), ahol 2009 óta működik a Forrás Lelkiségi Központ. 2021 óta a Sarutlan Kármeliták mánfai MaranaTha Lelkigyakorlatos Házának vezetése is a magyarországi Sacre Cœur nővérek feladata.
A Philippineum (Szent Szív Intézet, István út / Ajtósi Dürer sor) házfőnöknői: Walterskirchen Klára RSCJ (1883–1887); Schaffgotsch Mária-Anna RSCJ (1887–1895); Unterrichter Hermina RSCJ (1895–1899); Boos-Waldec Mária RSCJ (1899–1906); Frommherz Mária RSCJ (1906–1910); Schaffgotsch Mária-Anna RSCJ (1910–1918); Zaufal Leonida (Klotilda) RSCJ (1918–1925); De Galbert Mária Antónia RSCJ (1925–1931); von der Wense Róza RSCJ (1931–1934); Kammerer Mária Antónia RSCJ (1934–1946); Gutzwiller Hildegárd RSCJ (1946–1949). A Sophianum (Mikszáth tér) házfőnöknői: M. Klippel Mária RSCJ (1917–1918); Schaffgotsch Mária-Anna RSCJ (1918–1919); De Galbert Mária Antónia RSCJ (1919–1925); Zaufal Leonida (Klotilda) RSCJ (1925–1928); Walpole Gwendolin RSCJ / Gutzwiller Hildegárd RSCJ (1934–1946); dr. Jármai Edit RSCJ (megbízott) (1946–1950). – Rendi ügyvivők: Belle Éva RSCJ (1989–1990); Dr. Baternay Ágota RSCJ (1990–1991); Prohászka Ilona RSCJ (1991–1994); Dr. Baternay Ágota RSCJ (1994–1995). – Magyarországi képviselők: Prohászka Ilona RSCJ (1995.10.19.–2004.09.30); Szilágyi Erzsébet RSCJ (2004.10.01.–2008.02.28.); Berecz Rita RSCJ (2008.03.01.–2019.12.31.); Tornya Erika RSCJ (2020.01.01.–2022.08.31.); Szentistványi Rita RSCJ (2022.09.01.–)