Magyar Sacré Coeur Növendékek Egyesülete

A két budapesti Sacré Cœur intézet 1948-ban történt államosítása és a nővérek elüldözése olyan ellenállást szült a volt növendékekben, mely az összetartozás érzését 40 éven át ébren tartotta. Így a Sophianum és a Philippineum volt növendékei továbbra is kapcsolatban maradtak egymással. A külföldön élők egy magát föderációként meghatározó szervezetbe tömörültek, melynek tagjai leginkább levelezés útján tartották egymással a kapcsolatot, de az egy országban élők igyekeztek személyesen is találkozni egymással. Amikor 1965-ben megalakult a volt Sacré Cœur növendékek nemzetközi szövetsége, az AMASC (Association Mondiale des Anciennes du Sacre Cœur), a magyar ancienne-ek három világrészre (Európa, Amerika, Ausztrália) kiterjedő szervezete rögtön kérte felvételét.
Az itthon maradt volt növendékek a kommunista diktatúra éveiben is tartották a kapcsolatot és amikor lehetett, találkoztak egymással, például a rend nagyobb ünnepein: május 25-én, Barat Szent Magdolna Zsófia ünnepén és december 8-án. Az összetartozás ébren tartásában kulcsszerepet játszott Dr. Csapody Vera, a Sophianum utolsó igazgatója, aki mindig szívesen fogadta a volt növendékeket. 75. születésnapján, 1965-ben több mint száz volt Sacré Cœur növendék kereste fel otthonában – amihez abban az időben nem kis bátorság kellett. A diktatúra enyhülésével az összetartozást a nyilvánosság előtt is egyre inkább fel lehetett vállalni. Erre először 1988-ban kerülhetett sor, amikor a Magyarországon élő volt növendékek 100 fős csoportja közös zarándoklatra indulhatott Rómába Philippine Duchesne RSCJ szentté avatása alkalmából (1988. július 1. és 8.). Ez az utazás hozta össze először a Dürer sori és a Mikszáth téri intézetek volt növendékeit nemcsak egymással, hanem a külföldre szakadt magyar növendékekkel és az AMASC-kel is. Ezen a zarándoklaton merült fel egy kiállítás gondolata, amely a következő évben meg is valósult. A Sophianum 75 éves jubileumához kapcsolódóan, 1989. szeptember 23-án egy ünnepi megemlékezés keretében – az egykori iskolaépületben – megnyílt a „Szent Szív Társaság Magyarországon” című kiállítás. A megnyitón több mint 400-an vettek részt. Ez az esemény tekinthető egy szabályos, jogilag elismert és hivatalosan bejegyzett egyesület megalakítása előzményének, mely a következő évben, a rendszerváltozás évében meg is valósult.
A Magyar Sacré Cœur Növendékek Egyesülete (MSCNE) 1990. jan. 19-én alakult meg. (A megalakulást megelőző vitákról, egyeztetésekről bővebben lásd: „Geschichte” der SC-Vereinigung in Ungarn, 1988–1989: MSZKL, II.14: Magyar Sacré Cœur Növendékek Egyesülete iratai, 1: Általános iratok és körlevelek). A cégbíróság 1990. március 7-i hatállyal jegyezte be. Hivatalos postacíme a VIII. kerületi Krisztus Király Plébánia (Reviczky utca 9.) lett, az egykori Sophianum szomszédságában. Ekkor összesen több mint 600 volt Sacré Cœur növendék élt, közülük 400 felett volt az itthon maradottak száma és közel 200 a külföldön élőké. Az Egyesület taglétszáma az első év végére elérte az 500-at. Az Alapszabály négy pontban foglalta össze az Egyesület célkitűzéseit: 1) ápolja és szilárdítsa a Sacré Cœur intézetek hagyományos szellemiségét; 2) segítse a volt Sacré Cœur növendékek közötti kapcsolatok fenntartását és elmélyítését; 3) közreléresítsen kapcsolatot a világ más országaiban működő Sacré Cœur intézetek volt növendékeinek szervezeteivel; 4) támogassa a fiatalság erkölcsi, vallási nevelését. Az Egyesület elnöke Dr. Szalai Lajosné Kohl Éva lett, mivel 1965 óta ő fogta össze a volt iskolatársakat és szervezte meg a volt növendékekből Zsófia énekkart. Tíz évig vezette az Egyesületet, majd betegség miatt visszavonult, átadva a vezetést Kovács Erzsébetnek, aki a megszűnésig, 2015-ig vezette az Egyesületet.
Az Egyesület életének első nagyszabású eseménye az volt, amikor a Philippineum egykori épületének falán emléktáblát helyeztek a régi alma mater tiszteletére és annak emlékére, hogy a Szent Szív szerzetesnők milyen hősiesen mentettek meg 1944-45-ben több mint 200 üldözöttet. A kétnapos esemény május 24-én a bécsi tartományfőnöknő, Hanni Woitsch beszédével kezdődött egy nagy találkozó keretében, majd 25-én került sor az emléktábla ünnepélyes leleplezésére és a közös szentmisére a domonkosok Thököly úti templomában.
Az Egyesület kezdettől fogva fontosnak tartotta a nővérekkel való kapcsolatot. 1990-ben három Sacré Cœur nővér élt állandó jelleggel Magyarországon (Belle Éva, László Anna, Majthényi Ilona). A nővérek kezdettől fogva részt vettek az Egyesület legfontosabb állandó eseményén, az első szerdai találkozókon. Ezeket a piaristák jóvoltából a Sophianum alagsorában tartották, és időnként a kápolnát is igénybe vegyék. A Sacré Cœur hagyományos ünnepeit minden évben a Krisztus Király plébánián tartották, ünnepi szentmisével, melyen a volt növendékekből alakult Zsófia énekkar énekelte az iskolai szentmisékről jól ismert, régi énekeket. Visszatérő vendégük volt Oloffson Placid atya, Jusztina nővér testvére, az ünnepi szentmiséket sokszor ő mutatta be. Minden évben háromnapos lelkigyakorlatot tartottak Leányfalun, de a piarista atyákra is számíthattak, ha előadásokról vagy lelki napok tartásáról volt szó. A külföldön élő magyar növendékek éppúgy támogatták az Egyesületet, mint a nyugat-európai Sacré Cœur öregdiák egyesületek, az anyagiak mellett például használtruha csomagokkal. Minden évben sor került legalább egy közös kirándulásra vagy zarándoklatra hazai és külföldi helyszínekre egyaránt. Így például jártak Lourdes-ban, Máriazellben, Czestochowában, Salzburgban és környékén, Morvaországban, Erdélyben, valamint Szent Ferenc nyomában Assisiben és környékén.
Az Egyesület tagjainak összetartozását és tájékoztatását szolgálta a „Cor Unum” időszakos hírlevél, mely 1990-ben jelent meg először, 1992-től már évente két alkalommal, 600 példányban. Ebben az előző év kiemelt eseményeiről szóló beszámolók, az adott év fontos programjai, valamint személyes visszaemlékezések kaptak helyet. Az Egyesület elhunytjait is felsorolták, az intézet és az érettségi éve feltűntetésével.
Az MSCNE az AMASC tagja lett, de mivel a nemzetközi szövetségben minden ország csak egy egyesülettel vehetett részt, a külföldi magyar ancienne-ek föderációja („Hongrie in exile”) is csatlakozott at MSCNE-hez. Ezen felül az MSCNE szoros kapcsolatot ápolt az Österreichische Sacré Cœur Vereinigunggal és a Szerzetesrendi Diákegyesületek Tanácsadó Testületének is aktív tagja volt, mely iskolaalapítások segítésének céljával alakult. Bár a volt magyar növendékek tisztában voltak azokkal az okokkal, mely nem tette lehetővé egy Sacré Cœur iskola beindítását Magyarországon, ez mégis csalódást keltett bennük. Az Egyesület megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából Szalainé Kohl Éva elnök készített számvetést a Cor Unum újság számára. Ebben ez olvasható: „A[z alapszabályban] megnevezett első három célkitűzésünket – Istennek hála – jól szerveztük meg, és eredményeket is értünk el. A negyedik cél érdekében magunk részéről, amit előrehaladott korunk ellenére tehettünk, megtettük! Komoly, rendszeres és időigényes munkát vállaltak azok, akik óvodai hittan- és nyelvtanításra vállalkoztak Budapest egyik legrosszabb szociális körülményű kerületében… Voltak problémáink is. Iskoláink államosításakor klauzúrában élő, habitust viselő, tanító rendben élő „anyáktól” váltunk el, a vasfüggöny mögött ezt a képet őriztük meg. A rendszerváltozás után, a Rend visszatelepülésekor egy modern, civil ruhás, világot járó, a közéletben szerepet vállaló, felnőtt ifjúsággal és pasztorációval foglalkozó Társaság nővéreivel találkoztunk. Vágyaink és céljaink mindkét részről mások voltak. Nehezen tudtuk feldolgozni – gondolom, ugyancsak mindkét részről – ezt a kérdést. Remélem és hiszem azonban, hogy a hűség és a szeretet átsegít ezen a nehézségen mindnyájunkat. Átsegít a közös alap, Jézus Szívének szeretete, a cél: ennek terjesztése és Jézus szíve Családjának összefogó ereje… Célunk az összetartozás, és kívánságunk, hogy a Sacré Cœur Társaság tagjai is tevékenyen vegyenek részt egyesületi életünkben, keressék meg azt a módot, mellyel mi is az ő segítségükre tudunk lenni.” (Cor Unum 1992/2, 2).
A Magyar Sacré Cœur Növendékek Egyesülete 2015-ig működött. A Cor Unum 50. ünnepi számában számos visszaemlékezés olvasható az Egyesület első elnökétől, Szalainé Kohl Évától és másoktól az Egyesület megalakulásáról 25 éves történetéről, a Budapest VIII. kerületi óvodai hitoktatásról, a nővérekről és az egykori iskolai életről. Ebben a jubileumi számban adták tudtul, hogy az Egyesület „2015. december 2-i rendkívüli /és megismételt/ közgyűlésén a tagság eldöntötte az Egyesület mint jogi személy működésének befejezését”. Azonban megmaradak az első szerdai összejövetelek a Sophianumban és a Cor Unum újság (Cor Unum 2015/2, 7-8). Utóbbit már nem az MSCNE, hanem egy négytagú szerkesztőség adta ki, egészen az utolsó 2022/1. számig.