Szent Szív Társaság budapesti Philippineum és Sophianum intézetei

A Szent Szív Társaság 1883-ban nyitotta meg első magyarországi iskoláját Budapesten, az István úton (1929-től Ajtósi Dürer sor). A Szent Szív Intézet bentlakásos intézet („belső iskola”) volt, elemi iskolával, valamint felsőbb leányiskolával rendelkezett. Utóbbi az 1897-ben polgári leányiskolává alakult. Az első tanévre mindössze hat leányt írattak be, de az arisztokrácia köreibe tartozó szülők elvárásaihoz igazodva az intézet nagy hangsúlyt fektetett az idegen nyelvi és zenei oktatásra. Egy évvel később, 1884-ben a környékbeli gyermekek számára a rend megnyitotta hatosztályos „külső” elemi iskoláját, melyet szegényebb bejáró tanulók látogattak. Ugyanebben az évben kezdődött el az új zárda felépítése. A kétemeletes épületbe 1885-ben költöztek át a belső iskolák, míg a külső iskola a Deák-villában maradt. A zárda Jézus Szíve-templomát 1895. jún. 15-én szentelte fel Vaszary Kolos hercegprímás. Nem sokkal később a külső iskola is új épületet kapott, ezt 1898. okt. 20-án avatta fel Steiner Fülöp székesfehérvári püspök. A két épületet az 1930-as években tornateremmel kötötték össze, melyet az iskolák közösen használtak. A belső és külső iskolák egymástól függetlenül működtek, bár voltak közös tanáraik. A kétféle iskolát – az alapítói szándéknak és a társadalmi igényeknek megfelelően – más társadalmi rétegek gyermekei látogatták, de azért volt kapcsolat a két iskola diákjai között. Erre jó példa a karácsonyi ünnepség, amikor az 1885-ben alapított Mária-kongregáció tagjai és a belső iskolák diákjai megajándékozták, megvendégelték és műsorral szórakoztatták a külső iskolás gyerekeket.
A rend 1914-ben megalapította a Budapesti Szent-Szív-Intézeti Katholikus Leánygimnáziumot, mely az ország második és Budapest első leánygimnáziuma volt. Megnyitása érdekében maga Csernoch János hercegprímás járt közben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál. Az iskola első igazgatója Danczer Béla, a szomszédos állami főgimnázium tanára lett. A tanítás 1914 szeptemberében kezdődött az I. és az V. osztályban. A távol lakókat internátusban helyezték el, ők délután francia, német, angol, kézimunka és zeneórákon vehettek részt. Az 1915/16-os tanévben folytatólagosan megnyílt a II. és a VI. osztály. 1916/17-ben az iskola és a zárda egyik külön épületében nyert elhelyezést. 1917-ben az iskola nyolcosztályossá vált, és átköltözött a VIII. kerületi Mikszáth Kálmán térre, a rend által megvásárolt egykori Révay-palotába, ami akkor bérház volt, és amely Barat Magdolna-Zsófia rendalapítónő után a Sophianum nevet kapta. Az első érettségire az 1918-ban került sor. Mivel az épületen beköltözés előtt csak a legszükségesebb átépítési munkálatokat tudták elvégezni, 1926-ban nagyszabású átépítésen esett át, majd 1936 nyarán újabb változtatásokat hajtottak végre. Ezzel korszerű, minden követelménynek megfelelő iskola jött létre. A Múzeum utcai épületet az 1933/34-es tanévben építették át, itt működött az elemi iskola.
A leánygimnázium elköltözése után továbbra is az István úton működött a hatosztályos külső elemi iskola és a bentlakásos leánynevelő intézet elemi és polgári iskolával,. Mivel a leánygimnázium egyre nagyobb népszerűségre tett szert, az 1921/22-es tanévben párhuzamossá kellett tenni az első két osztályt, de erre helyszűke miatt nem minden évben volt lehetőség. Így a párhuzamos osztályokat az 1932/33-as tanévtől kezdve az Ajtósi Dürer soron nyitották meg. Az ottani osztályokat a Dürer sor tanárai tanították, mint a Sophianum óraadói. Az V. osztály megnyitását a vallás- és közoktatásügyi miniszter az önállósodáshoz kötötte, de a rend szándéka is az volt, hogy újabb leánygimnáziumot alapítson, igazodva a szülők igényéhez. Az 1936/37-es tanévben a Sophianum Dürer sori osztályai önállósodtak, a polgári leányiskola megszűnt és e kettőből létrejött az új leánygimnázium, mely a rend misszionárius szentje, Philippine Duchesne tiszteletére a Philippineum nevet vette fel.
A II. világháború során Budapest 1944/1945. évi ostromát alatt a rend házaiban több száz bentlakó növendék, rászoruló és üldözött vészelte át. A Philippineum épületét 1944-ben lefoglalták, és ott őszig a Madarász utcai kórház gyermek és női osztályát helyezték el. XII. Piusz pápa menlevelének köszönhetően az intézet a Vatikán védnöksége alá került. Így tudtak befogadni mintegy 100 fiatal zsidó lányt, majd kb. 300 volt növendéket és hozzátartozóikat. A Svéd Vöröskereszt segítette az intézetet, mely egy időre be is fogadta a szervezetet, így vezetője, Waldemar Langlet és felesége is a ház lakója lett. A Sophianumban, amely a nunciatúra és a svájci követség védelme alatt állt, 31 akkori vagy volt gimnáziumi növendék és 11 fiatalabb diák mellett kb. 120 zsidó származású nő, gyermek és néhány férfi kapott menedéket. 1995-ben a megmentett zsidó asszonyok kérésére M. Hildegard Gutzwiller, a Sophianum házfőnöke posztumusz megkapta Izraelben a „Népek megmentője” kitüntetést, és neve felkerült a Jad Vasem emlékfalára. A Sacré Cœur zugligeti nyaralójában 20 üldözöttet bújtattak. A háborúban a Mikszáth téri iskolaépület erősen megrongálódott, két évbe telt, míg a főépületet eredeti állapotában helyre tudták állítani. A Múzeum utcai szárny újjáépítése még tovább húzódott.
Mivel 1945-ben miniszterelnöki rendelet vezette be a nyolcosztályos általános iskolát, a Sacré Cœur is kénytelen volt átalakítani iskoláit. Az elemi iskolák négy évfolyama az általános iskola első négy évfolyamává alakult, a gimnáziumok alsó évfolyamai pedig az általános iskolák felsőbb osztályaivá. Az 1946/47-es tanévtől az általános iskolák függetlenné váltak és a tanári testületeket is szétválasztották.
Az 1948. évi 33. törvény alapján a Philippineumot és a Sophianumot is államosították. A két általános iskola és két leánygimnázium még egy évig működhetett, a Sophianum Állami Mikszáth Kálmán Leánygimnázium néven, a Philippineum a Mikes Kelemen Leánygimnázium néven. Dr. Csapody Vera igazgatónőt leváltották, de a régi világi tanárok, tanárnők nagy része ekkor még az iskolában maradhatott és továbbra is tanítottak hittant. A szerzetesnők azonban többé nem taníthattak, az iskolákat teljesen leválasztották a zárdáról. A Dürer sori nagy templomot bezárták, csak a kápolnát lehetett látogatni és azt is csak titokban. 1949-ben végül mindkét leánygimnáziumot megszűntették.
A Sophianumba az orosz tanárokat képző Lenin Intézet került, majd 1953-ban a piaristák kapták meg rendházuk és gimnáziumuk számára. A Philipineum épületétbe 1949-ben az Magyar Dolgozók Pártja (1956 után Magyar Szocialista Munkáspárt) Politikai Főiskolája költözött, majd amikor ez a kommunista diktatúra bukása miatt megszűnt, 1989-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyes bölcsészeti tanszékei kerültek ide.
A Sophianum igazgatói: Danczer Béla (1914–1918); Fallenbüchl Ferenc (1918–1936); Kemény Lujza RSCJ (1936–1938); Csapody Vera (1938–1948). – A Philippineum igazgatói: Osztoics Irén RSCJ (1936–1942); Csegény Margit (1942–1948).