Székesfehérvári Egyházmegye

Área de identidad

Tipo de entidad

Entidad colectiva

Forma autorizada del nombre

Székesfehérvári Egyházmegye

Forma(s) paralela(s) de nombre

  • Székesfehérvári püspökség

Forma(s) normalizada del nombre, de acuerdo a otras reglas

    Otra(s) forma(s) de nombre

      Identificadores para instituciones

      Área de descripción

      Fechas de existencia

      1777-

      Historia

      A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította. (Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt. A Szent István által alapított fehérvári társaskáptalan ugyanis közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve. Középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. 145 évi oszmán uralom után, a 17. század végétől a város újjáéledt, de a külföldi származású prépostok nem tudták visszaállítani a káptalan régi fényét. Az 1770-es években Mária Terézia királynő kormányzata nagyszabású egyházigazgatási reformot kezdett Magyarországon. Ennek során 1777-ben feldarabolták a hatalmas veszprémi püspökséget, és Székesfehérvárt is püspöki székhellyé tették. Ugyanakkor a püspök mellé új székeskáptalant is szerveztek, de úgy, hogy az nem lett jogutódja a megszüntetett prépostságnak.)
      A püspökség fennhatósága a veszprémi egyházmegye Fejér és Pilis megyei részeire terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác (1777–1789) lett. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a budai tizedek, valamint a korábbi társaskáptalan és a megszűnt fehérvári jezsuita kollégium birtokai jelentették, de összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül. Ennek ellenére ezen egyházmegye élére került a 20. századi katolicizmus legnagyobb hatású személyisége, Prohászka Ottokár püspök (1905–1927).
      A székesfehérvári egyházmegyéhez kezdetben mindössze 62 plébánia tartozott, de a hívek száma rohamosan gyarapodott. Mélyreható egyházigazgatási változások azonban csak Shvoy Lajos püspöksége (1927–1968) idején következtek be. A püspök tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, és ennek nyomán nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki.
      A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II. János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét a győri, valamint Enying és Lepsény térségét a veszprémi egyházmegyétől.

      Lugares

      • Székesfehérvár
      • Fejér megye
      • Pest megye
      • Pilis megye
      • Komárom-Esztergom megye

      Estatuto jurídico

      Funciones, ocupaciones y actividades

      Mandatos/fuentes de autoridad

      Estructura/genealogía interna

      Contexto general

      Área de relaciones

      Área de puntos de acceso

      Puntos de acceso por materia

      Puntos de acceso por lugar

      Profesiones

      Área de control

      Identificador de registro de autoridad

      Identificador de la institución

      Reglas y/o convenciones usadas

      Estado de elaboración

      Nivel de detalle

      Parcial

      Fechas de creación, revisión o eliminación

      1. november 5., Mózessy Gergely, a MELTE által szervezett képzés idején

      Idioma(s)

        Escritura(s)

          Fuentes

          Szvorényi, Michael, Memoria veteris ecclesiae et collegiati capituli B. M. V. de Alba Regali, , in Uő, Historiae ecclesiasticae regni Ungariae amoenitates, Fasc. V, Iaurini, 1796.
          Károly János, Fejér vármegye története, I-V, Székesfehérvár, 1896–1904.
          Sebestyén József, A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai, in Századok 59-60(1925-1926), 376-395, 462-497. (kny.)
          Székesfehérvár évszázadai, I-IV, főszerk. Fitz Jenő, szerk. Kralovánszky Alán, Székesfehérvár, 1967-1979 (Szent István István Király Múzeum közleményei, A/13-16).
          A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége, szerk. Farkas Gábor, Székesfehérvár, 1996 (Közlemények Székesfehérvár város történetéből).
          Pauer Johannes, Historia Diocesis Alba-Regalensis ab erecta sede episcopali 1777–1877 cum introductione de vicissitudinis civitatis et capituli olim collegiati, Albae-Regiae, 1877.
          Károly János–Nyirák Sándor, Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére, Székesfehérvár 1877.
          A Székesfehérvári Egyházmegye jubleumi névtára 1977-ben: Alapításának 200. esztendejében, Székesfehérvár 1977.
          Jubilaeum Dioecesis Albaregalensis, 1777-2002, írta Török József, Mózessy Gergely, fényk. Legeza László, Budapest, 2002.
          Forintos Attila, A székesfehérvári székeskáptalan: Adattár 1777–2004, Székesfehérvár, 2005 (Alba Civitas Történeti Alapítvány, Közlemények, 1).
          Forintos Attila, A Székesfehérvári Székeskáptalan címzetes kanonokjai: Adattár, 1795-2010, Székesfehérvár, 2010 (Alba Civitas Történeti Alapítvány közlemények, 3).
          Forintos Attila, A székesfehérvári püspökség adattára, 1777-2010, Budapest, 2011.

          Notas de mantención