Székesfehérvári Egyházmegye

Azonosítási adatcsoport

Entitás típusa

Szervezet/testület

Kitüntetett névalak

Székesfehérvári Egyházmegye

Párhuzamosan használt névalakok

  • Székesfehérvári püspökség

Egyéb szabvány szerinti névalak(ok)

Egyéb névalak(ok)

A szervezetek/testületek egyedi azonosítói

Leírási adatcsoport

Létezés időköre

1777-

A levéltár története

A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította. (Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt. A Szent István által alapított fehérvári társaskáptalan ugyanis közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve. Középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. 145 évi oszmán uralom után, a 17. század végétől a város újjáéledt, de a külföldi származású prépostok nem tudták visszaállítani a káptalan régi fényét. Az 1770-es években Mária Terézia királynő kormányzata nagyszabású egyházigazgatási reformot kezdett Magyarországon. Ennek során 1777-ben feldarabolták a hatalmas veszprémi püspökséget, és Székesfehérvárt is püspöki székhellyé tették. Ugyanakkor a püspök mellé új székeskáptalant is szerveztek, de úgy, hogy az nem lett jogutódja a megszüntetett prépostságnak.)
A püspökség fennhatósága a veszprémi egyházmegye Fejér és Pilis megyei részeire terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác (1777–1789) lett. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a budai tizedek, valamint a korábbi társaskáptalan és a megszűnt fehérvári jezsuita kollégium birtokai jelentették, de összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül. Ennek ellenére ezen egyházmegye élére került a 20. századi katolicizmus legnagyobb hatású személyisége, Prohászka Ottokár püspök (1905–1927).
A székesfehérvári egyházmegyéhez kezdetben mindössze 62 plébánia tartozott, de a hívek száma rohamosan gyarapodott. Mélyreható egyházigazgatási változások azonban csak Shvoy Lajos püspöksége (1927–1968) idején következtek be. A püspök tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, és ennek nyomán nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki.
A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II. János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét a győri, valamint Enying és Lepsény térségét a veszprémi egyházmegyétől.

Helyek

  • Székesfehérvár
  • Fejér megye
  • Pest megye
  • Pilis megye
  • Komárom-Esztergom megye

Jogállás

Funkció, foglalkozás, tevékenység

Feladatkör, hatáskör

Szervezeti felépítés/geneológia

Tágabb összefüggések

Kapcsolatok adatcsoport

Kapcsolódási pontok adatcsoport

Téma kapcsolódási pontok

Hely kapcsolódási pontok

Elfoglaltságok

Ellenőrző adatcsoport

Iratképző azonosító

Intézmény azonosítója

Felhasznált szabályok és/vagy előírások

Állapot

A leírás részletezettségi szintje

Részleges

A leírás készítésének, felülvizsgálatának és törlésének ideje

  1. november 5., Mózessy Gergely, a MELTE által szervezett képzés idején

Nyelv(ek)

Írásrendszer(ek)

Források

Szvorényi, Michael, Memoria veteris ecclesiae et collegiati capituli B. M. V. de Alba Regali, , in Uő, Historiae ecclesiasticae regni Ungariae amoenitates, Fasc. V, Iaurini, 1796.
Károly János, Fejér vármegye története, I-V, Székesfehérvár, 1896–1904.
Sebestyén József, A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai, in Századok 59-60(1925-1926), 376-395, 462-497. (kny.)
Székesfehérvár évszázadai, I-IV, főszerk. Fitz Jenő, szerk. Kralovánszky Alán, Székesfehérvár, 1967-1979 (Szent István István Király Múzeum közleményei, A/13-16).
A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége, szerk. Farkas Gábor, Székesfehérvár, 1996 (Közlemények Székesfehérvár város történetéből).
Pauer Johannes, Historia Diocesis Alba-Regalensis ab erecta sede episcopali 1777–1877 cum introductione de vicissitudinis civitatis et capituli olim collegiati, Albae-Regiae, 1877.
Károly János–Nyirák Sándor, Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére, Székesfehérvár 1877.
A Székesfehérvári Egyházmegye jubleumi névtára 1977-ben: Alapításának 200. esztendejében, Székesfehérvár 1977.
Jubilaeum Dioecesis Albaregalensis, 1777-2002, írta Török József, Mózessy Gergely, fényk. Legeza László, Budapest, 2002.
Forintos Attila, A székesfehérvári székeskáptalan: Adattár 1777–2004, Székesfehérvár, 2005 (Alba Civitas Történeti Alapítvány, Közlemények, 1).
Forintos Attila, A Székesfehérvári Székeskáptalan címzetes kanonokjai: Adattár, 1795-2010, Székesfehérvár, 2010 (Alba Civitas Történeti Alapítvány közlemények, 3).
Forintos Attila, A székesfehérvári püspökség adattára, 1777-2010, Budapest, 2011.

A leírás karbantartására vonatkozó megjegyzések

  • Vágólap

  • Exportálás

  • EAC

Kapcsolódó témák

Kapcsolódó helyek