Azonosítási adatcsoport
Jelzet
Kitüntetett névalak
Párhuzamos névformák
Más névformák
Típus
- egyházi
- római katolikus
- szerzetesi
- nyilvános magánlevéltár
Kapcsolat adatcsoport
Típus
Cím
Utca, házszám
Helység
Régió
Ország neve
Irányítószám
Telefon
Fax
Megjegyzés
Leírási adatcsoport
Története
A magyar rendtartomány levéltárát 1692-ben hozta létre a magyarországi piarista rendházak élére akkor kinevezett commissarius generalis, Mösch Lukács (a S. Edmundo). Bár három évvel később megszűnt a magyarországi piaristák önállósága, a német rendtartomány (Provincia Germaniae) alá rendelt viceprovinciálisaik végig megtartották önálló iratkezelésüket és levéltárukat, egészen 1721-ig, a teljes jogú magyar rendtartomány létrejöttéig. A tartományfőnökség mellett azonban az egyes rendházaknak is megvoltak a saját levéltáraik, amelyek természetesen részben régebbiek voltak a rendtartományénál. Mindkét fajta levéltárban elsősorban különféle másolati könyvek voltak, amelyekbe a rendkormányzattal kapcsolatos rendeleteket, kimutatásokat, és egyéb följegyzéseket másoltak.
A rendtartományi elöljárók székhelye kezdettől fogva Privigyén volt, az ottani rendházban tartották a levéltárat is. A 18. század első felében a tartományfőnökök sokat tartózkodtak Nyitrán, majd 1757-ben Cörver János provinciális Pestre tette ét székhelyét és levéltárát is. Itt az iratokat többször is rendezték, először Kácsor Keresztély asszisztens 1784-ben, majd Dományi Márk exprovinciális és Hegedűs Alajos tartományfőnöki titkár 1809-ben. A fontosabb iratokat ekkor témakörök szerint 60 fiókba (<i>forulus</i>) osztották. Az egyes fiókokba alkalmilag, egészen a 19. század végéig újabb iratokat is helyeztek, de a tartományfőnökségen összegyűlt 19. századi iratok többségét külön kezelték. Ezeket eleinte időszakosan, majd a század második felétől folyamatosan iktatták is. A két gyűjteményt a 20. század elején „archivum”-nak, illetve „rendfőnöki irattárnak” nevezték.
Az „archivum” újabb rendezésére az új budapesti rendház fölépülte után, 1920 és 1922 között került sor. Jászai Rezső levéltáros megtartotta a levéltár régi egységeit, a <i>forulus</i>-okat, de azokat új polcokra és rendbe helyezte, továbbá kiegészítette az „archivum”-ban időközben fölhalmozódott egyéb iratokkal. A 19. század végétől ugyanis számos rendház és iskola értékesnek ítélt régi iratait gyűjtötték be a rendtartományi levéltárba (többek között Podolinból, Privigyéről, Breznóbányáról). Ezenfelül a tartományfőnökség levéltárába gyűjtötték össze a 18. századtól kezdve az elhunyt piaristák által hátrahagyott kéziratokat is, amely gyűjtemény a 20. század elején már terjedelmes irathagyatékokkal is bővült. Mindezeket azonban Jászai a proveniencia elvének szinte teljes figyelmen kívül hagyásával rendezte össze és új segédletet sem készített, hanem az 1809. évi lajstromkönyvet javította és bővítette.
1953-ban, amikor a piaristáknak el kellett hagyniuk a Váci utcai rendházat, hogy a Józsefvárosba költözzenek, a levéltár továbbra is a régi épületben maradt (mivel a levéltári szekrények nem fértek volna be a Mikszáth Kálmán téri rendházba), sőt a „rendfőnöki irattár” anyagát is mellé helyezték. 1961 decembere és 1962 februárja között azután az egész anyagot a Szent István bazilika sekrestyéje fölötti termekbe költöztették. A helyiség azonban később beázott, a szekrények tönkrementek, így 1978-ban a levéltárat a Mikszáth Kálmán téri piarista gimnázium udvarára nyíló egyik földszinti helyiségbe szállították. Időközben, 1974-ben Csányi László új lajstromokat készített a levéltár anyagáról.
Hosszú előkészület után a levéltár 2011 júliusában ismét a régi, Váci utcai piarista épületbe költözött vissza, ahol a raktár a pincében, a munkaszoba és a könyvtárral közös kutatóterem az I. emeleten kapott helyet. A költözés során az addig szétszórtan őrzött iratok proveniencia szerinti fondokká egyesítve, a törzsszámok rendjében kerültek elhelyezésre.
Földrajzi és kulturális környezet
Feladatkör, hatáskör
Szervezeti felépítés
Gyűjtőterületi és állománygyarapítási tevékenység
Épület(ek)
Állomány
Levéltári segédletek, ismertetők és kiadványok
Nyers Lajos, A piarista levéltárügy és rendtörténetírás, in Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére, Budapest–Pécs, 1938, 335-347.
Koltai András, Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai, in Levéltári Szemle 47(1997):2, 17-30 = Egyház és művelődés: Pannonhalma 996-1996: Tudományos konferencia Pannonhalma és a magyar oktatás millenniuma emlékére: Pannonhalmi Főapátság 1996. október 27-29., szerk. Hajdú Ákos–Kokas Zsuzsa, Budapest, 1997, 107-130.
Koltai András, A Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltárának kéziratkatalógusa, I. kötet, Budapest, 2000 (Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusai / Catalogi manuscriptorum, quae in bibliothecis ecclesiasticis Hungariae asservantur, 13).
Rendi levéltárak térképeinek katalógusa 2: Pálos és piarista térképek, összeáll. Dóka Klára, munkatársa Csányi László, Budapest, 1991 (Magyarországi egyházi levéltárak térképei, 16).
A levéltár térképeinek katalógusa: 37-108.
Mojzer Miklós, Architectura civilis : Iskolás művészet a XVIII. századi építészetünkben, in Művészettörténeti Értesítő 6(1957) 103-118. A levéltár terv- és rajzanyagának jegyzéke: 116-118.
Hozzáférési adatcsoport
Nyitvatartási idő
hétfő-szerda 9–17, előzetes megbeszélés szerint
Hozzáférési feltételek és követelmények
Elérhetőség
Szolgáltatási adatcsoport
Kutatótermi szolgáltatások
Másolatkészítési szolgáltatások
Nyilvános terek
Ellenőrző adatcsoport
Leírási azonosító
Intézmény azonosítója
Felhasznált szabályok és/vagy előírások
Állapot
A leírás részletezettségi szintje
A leírás készítésének, felülvizsgálatának és törlésének ideje
Koltai András, 2004-2014
Nyelv(ek)
Írásrendszer(ek)
Források
Karbantartási figyelmeztetések
Kapcsolódási pontok
Kapcsolódási pontok
- Budapest (Geographic subregion)