az Osztrák-Magyar Tartomány kettéválásával 1905-ben létrejött Magyar Tartomány növendéknevelő intézetének krónikája, amely 1906-tól Piliscsabán, 1909-től a Mémesi úton fölépült Központi Házban működött
gépelt példány (1946) – fénymásolat (1990/2000); számítógéppel újragépelt példány (1990/2000); az ostromot a Szt. Teréz Intézetben átéltek névsora (fénymásolat).
a vizitátornő vagy más megbízott utasításainak másolatai
A nővérek számára ideiglenes lakhelyül szolgáló épületet a Központi Oltáregyesület Zay Miklósné Károlyi Magitól bérelte, az építési munkákat Steinhardt Antal tervezte, Steinhübel Jakab kivitelezte (gyűjtőívek, költségvetések, számlák, levelek, engedélyek, tervrajzok.
kölcsönzési, ajándékozási iratok, főként Szent Erzsébet botjára vonatkozóan
a krónikát 1904–1906 és 1937-1942 között vezették
az intézet története, első változat, 1. gépelés
parkoló, kaputelefon, tetőjavítások, kertrendezés, közlekedési károk, függőfolyosó korlátja, ablakfestés, csőrepedés, árvízkár
Az óbudai temető VIII. parcellájában található 25 sírhelyet Budapest főváros 1929-ben engedte át a rend számára.
Medgyesi Dezső OFMCap rendi igazgató írása, Serédi Jusztinián hercegprímásnak szóló kísérőlevéllel (20/1942, 1942.04.01)
készítette Szerencsés Zsolt rendi képviselő, tartalma: 1. Ereklyék; 2. Festmények; 3. Szobrok; 4. Bútorok; 5. Antependium oltárterítők; 6. Mise-ruhák; 7. Egyéb templomi tárgyak, berendezések
főként a betlehemi szobrok, antependiumok, festmények fényképei, nem teljes
közte a templom leltárához készült fényképek eredeti nagyításai (Szerencsés Zsolt felvételei, 2010)
töredék
magyar fordítás
Bozó Gyula munkája
az építkezést Árvay János, az Erzsébet-nővérek vízivárosi házának gondnoka irányította