MOL, E 185 Archivum familiae Nádasdy, Egyéb iratok és inscriptiós könyvek, Mf. 31996, ezen az 1270–es számot viseli) = 1671?
Benignae resolutiones, Litterae ad Cameram exaratae, Acta cameralia, Urbaria et conscriptiones, Diversae instrictiones, Missiles, Neo–regestrata acta, Történelmi emlékek (Belügy), Lymbus, Szepesi kamarai levéltár
Insinuata consilii bellici, conceptus expeditionum, Libri regii
Debrecen, Győr, Kecskemét, Komárom, Pozsony városok, Nyitra, Trencsén, Hajdú vármegyék, ismeretlen megyei jegyzőkönyvek
részben Éble Gábor másolatai
Nevek: Jekkel János (1789), Redli Károly (1800), Maizner Sámuel (1800), Rhédey József (1826), Becsák Flórián (1834), Suhajda Alajos (1837), Zental Lajos (1838).
Belső szervek orvosi rajzai (1840 körül) – Az aggteleki barlangrendszer alaprajzi vázlata (1830 körül). – A madarászat Debrecenben. Nyomt. cikk, Társalkodó (1846. 01.08).
Andrássy, Balassa, Erdődy, kismartoni Esterházy, Forgách, Pálffy, Rákóczi, Thurzó, MOL kisebb családi levéltárak
Hungarica, Turcica
Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia, Bécsi Udvari Könyvtár
közte egy végbeli őrtorony rajza; a kőszegi becsületes ifjak artikulusai, 1679. stb.
Boissier Gaston: Archaeológiai séták, Róma és Pompeji (ford. Momár Antal, másolta Takáts Sándor). – Régi magyar nyomtatványok időrendi jegyzéke 1533–1800 (ismeretlen szerző). Hunyadi János jellemrajza (fogalmazvány, 1885/1890). – A testi büntetés a nevelésben (fogalmazvány, 1888/1889).
Nevek: Nagy Antal (1836), Szvoboda József (1836), Szkala Károly (18389, Molnár Antal (1842), *Szabó János (1854-1856).
A szerzetesi fogadalom saját kezűleg írott szövegét eleinte a noviciátusi rendházakban őrzött kötetekbe másolták (II.1, Lib. 2, 9; II.2, Lib. 7, 9-10). Előfordult azonban, sőt egyre gyakoribbá vált, hogy a fogadalomtétel nem a noviciátusi rendházban történt. Ezeket a fogadalmakat egyes rendházakban szintén kötetekbe másolták (pl. II.6, Lib. 6), vagy elküldték a tartományfőnökségnek. Ez idővel egyre gyakoribbá vált, de rendtartományi levéltár sorozata csak az 1820-as évektől nevezhető teljesnek. (A debreceni rendház levéltárában megmaradt fogadalomszövegeket például csak a fond 2009. évi rendezése során helyeztem ide.) A fogadalmak időrendi sorrendben vannak a hozzájuk tartozó kérvényekkel (amelyekben a jelölt kéri a tartományfőnököt, hogy letehesse a fogadalmat), orvosi bizonyítványokkal és vagyonleondó nyilatkozatokkal együtt. Ebbe az alsorozatba kerültek a fogadalmakat megelőző szavazások (scrutinia) jegyzőkönyvei is, amelyek során a rendház tagjai fekte és fehér golyókkal döntöttek a novíciusok és az örökfogadalom előtt álló növendékek erkölcsi és tanári alkalmasságáról. Végül itt találhatók a szerzetesek keresztelési és pappá szentelési bizonyítványai is. A korábbi levéltári leltárakban ezek egyike sem szerepelt
A rendi növendéknevelő intézetekből (a privigyei, kecskeméti és trencséni noviciátusból, a váci és kolozsvári filozófiai, valamint a szentgyörgyi és nyitrai teológiai tanfolyamokról) minden félév végén elküldték a tartományfőnöknek az egyes tantárgyakból elvégzett tananyagot, amely a vizsgák tárgyát képezte. Mivel a filozófiai tagozaton a rendi növendékek együtt tanultak a világi diákokkal, ezek a vizsgaanyagok egyben a piarista iskolák filozófiai tananyagáról is fölvilágosítást adnak.
A Magyarországon működő piarista rendházak saját (tehát a rendházakból beszállított) teljes levéltárait és levéltártöredékeit tartalmazza. (Előbbieket a fondok címében a „levéltára”, utóbbiakat az „iratai” megnevezés jelzi.) A rendház (latinul domus vagy collegium) elsősorban a szerzetesi közösséget, nem pedig a lakóhelyéül szolgáló épületet jelenti. A teljes jogú piarista rendház vezetője a házfőnök (rector). (A nem teljes jogú latin neve residentia, elöljárója pedig superior volt.) A rendházi fondok általában a házfőnök által vezetett köteteket és az általa kezelt egyéb iratokat tartalmazzák
A tartományi káptalanok előtt és néha egyéb alkalmakra is (a rendház átadása, tartományfőnöki vizitáció) a rendházak elöljáróinak kimutatást (állapotjelentést) kellett készítenie a rendház vagyoni és egyéb állapotáról. Ezeket az iratokat a 19. század elején rendházanként szétosztva őrizték (Div. III). A sorozatot Jászay 1920/1922. évi rendezése érintetlenül hagyta. A 2008 szeptemberében történt revízió során azonban kiegészítettem az 1741. évi káptalanra készült kimutatásokkal, amelyek addig a vegyes anyagban lappangtak, továbbá beosztottam a megfelelő rendbe az 1802-1805 és 1811–1848 közötti káptalanokra készült status domus-okat is (amelyeket addig külön csomókban tároltak Fasc. 29-30 számon), valamint a For. 1-30. alatt belajstromozottakat is (kb. tucatnyi ilyen volt, főként koraiak). Az állapotjelentésekhez 1844-től a kiadások és bevételek jegyzékét is csatolták, 1848-ból pedig a tartományfőnökség erre vonatkozó észrevételei is megmaradtak. A sorozat folyatása a tartományfőnökség új levéltárában már nem rendházanként, hanem káptalanonként lett rendezve.
A piaristák személyes használati tárgyairól (bútorok, ruhák, könyvek és egyéb tárgyakról készült) készült leltárak, jelentős részben könyvjegyzékek. A Fasc. 1. és 3. eredetileg a kéziratok között voltak (Manuscripta, For. 0-3/5. és 04/28a), így szerepeltek a kéziratkatalógusban is (Budapest, 2000, n° 5, 193).
A rendtartományi asszisztensek, házfőnökök és elöljárók kinevezési okmányai, amelyeket megbízatásuk lejártával a soron következő tartományi káptalanon visszaadtak az őket kinevező tartományfőnöknek. A visszaadott kinevezőleveleket 1809-ben a Div. V/II. N° 14. alatt tartották, de a Jászay-féle rendezés során kikerültek a „törzsanyagból”.