14135 találat látható

Az állagban a szeminárium napi működése során keletkezett péztári okmányok, számlák találhatók. Az iratoknak különösebb forrásértéke nincsen. Megőrzése és levéltárban való elhelyezése a tulajdonos kérésére történt. Gazdaságtörténeti szempontból esetenként érdekes lehet a korszak kutatói számára. Az 1969 előtti időszakból csupán néhány évből maradt fenn kevés dokumentum, 1969-től a sorozat hiánytalan.

Az első fennmaradt protocollum II. József korából maradt meg, értelemszerűen német nyelven. 1790. május 1-től a jegyzőkönyveket már latin nyelven vezették egészen 1847 végéig. 1848. február 10-től, magyar nyelvre tértek át és november 13-ig folyamatosan vezették. A sorozat végén 1849-ből is megmaradt egy jegyzőkönyv, amely 1849. június 11-től, augusztus 2-ig tartalmaz adatokat. A jegyzőkönyvekben a guberniumi iktatószám, a saját ügyosztályi szám, a dátum és az iratok tárgya, illetve a határozatok találhatók. A sorozat használata elsősorban a tájékozódást segíti, de így is nagy a forrásértéke. Kutatása az iktatókönyvekkel és egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az Erdélyi Katolikus Státus jegyzőkönyvei 1861-től, három év kivételével hiánytalanul maradtak meg egészen a II. világháborúig. Az 1861-es évből csak alapítványi és egyházügyi jegyzőkönyv maradt meg, 1862 és 1869 között mind a három ügyosztály jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak. A kötetek szerkezete hasonló az 1848 előttihez, tartalmazzák a beadvány leírását és az ügyben hozott határozatot. 1870–1872-ből hiányoznak a jegyzőkönyvek majd 1873. május 12-én már „Az erdélyi püspökmegyei romano katolikus status” igazgatótanács üléseinek jegyzőkönyvei következnek. Innen kezdve hiánytalan a sorozat egészen 1942. október 21-ig. Sajnálatosan a II. világháború alatti és utáni jegyzőkönyvek egyelőre nem találhatók. A jegyzőkönyveket 1934. júniusától gépiratként őrizték meg. A sorozat a modernkori erdélyi katolicizmus történetének egyik legfontosabb forrása. Kutatása a kötetek átnézésével történhet.

Az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos iratai 1861-től folyamatosan maradtak meg. Az iratok nyelve ekkortól már döntő többségében magyar, de előfordul még német és latin nyelvű irat is és 1919 után természetesen román nyelvű iratok. Az iratokat 1861 és 1869 között a három ügyosztályban külön-külön sorszámosan iktatták és e számok alapján helyezték el az irattárban. A rendezés során helyreállítottuk az eredeti irattári rendet, így annak alapján az anyag jól kutatható. 1869 tavaszán megszűnt az ügyosztályok szerinti iratkezelés és a továbbiakban a státus iratait egységesen sorszámos formában iktatták. Ez az irattári rend maradt meg 1903 végéig. 1904-ben áttértek az alapszámos iktatásra és ettől kezdve az azonos ügyeket előre csatolva, több éven át együtt kezelték a meghatározott alapszámon. Ez az iratkezelés kétségtelenül korszerűbb volt a korábbinál, azonban feltételezte, hogy az irattárban tökéletes rend uralkodik. A II. világháború során, illetve utána az irattári rend felbomlott, sok iratot emeltek ki eredeti helyéről, s emiatt az alapszámosan iktatott anyagban megnehezedett a tájékozódás és a kutatás. A rendezés során itt is igyekeztünk az eredeti irattári rendet helyreállítani ez azonban nagyon sok esetben darabszintű rendezést igényelt volna, amelynek elvégzésére nem mindig volt lehetőségünk. A repertóriumban 1904 után közöljük az egyes raktári egységekben található alapszámokat, azonban azok tárgyát és időhatárát itt nincs módunkban felsorolni. Az 1945–1947 közötti évekből viszonylag kevés irat maradt meg és feltételezhetjük, hogy ezekben az években sok irat veszett el az irattárból. Miután a román állam 1948. augusztusában a katolikus nevelésügyi vagyont és intézményeket államosította az Erdélyi Katolikus Státus működését, pontosabban az akkor már Egyházmegyei Tanácsnak nevezett intézmény működését Márton Áron püspök1948 őszén felfüggesztette és az ügyek ideiglenes vitelét az Igazgató Tanács irodájára bízta. Az 1948 után megmaradt iratok tehát ezen korlátozott működés dokumentumai. Az iratanyag Erdély egyház- és művelődéstörténetére nézve különleges forrásértékű. Használata a megmaradt segédletekkel és az alapszámos iratok esetében egyenkénti átnézéssel javasolható.

Az iratokhoz készült név- és tárgymutatók 1869-től 1948-ig folyamatosan maradtak meg. A mutatókönyvek 1904 után az alapszámokra is utalnak, ezzel nagymértékben segítik e korszak iratainak kutatását. A sorozat végén különböző egyéb segédleteket helyeztünk el, amelyek esetenként hasznos kiegészítő információkat tartalmazhatnak. Külön felhívjuk a figyelmet a 81-es dobozban elhelyezett segédletre, amely a „Protocollum sessionum commissionis catholicae” címet viseli, az 1832–1848 közötti évekből. Ez tulajdonképpen számmutató, amely csak annyit tartalmaz, hogy az egyes üléseken mely iktatószámokhoz tartozó ügyeket tárgyalták.

A 19. században fokozatosan alakult ki az Erdélyi Katolikus Státus modern kori működésének rendszere. Az állagban megmaradt első forrás az 1848. augusztus 27–29-én, Kolozsváron tartott „Erdélyi Romano Catholica egyházi vegyes gyűlés” jegyzőkönyve. Ugyancsak e korszakból maradt meg egy követutasítás a „Fel Csiki Papság gyűléséből”, amelyet Nagyboldogasszony községben 1848. július 15-.én tartottak. E forrás egyháztörténeti fontosságára nem kell külön kitérnünk. Az abszolutizmus korában hosszú ideig nem működhetett a Státus, majd 1866. január 10-én újra összehívták a Státus közgyűlését Kolozsvárra, amelynek jegyzőkönyvét később nyomtatásban is közzétették. Az 1868. február 9–15 között Károlyfehérváron (Gyulafehérvár) tartott közgyűlés jegyzőkönyve és okmánytára később szintén nyomtatásban megjelent. A következő ülést 1873. május 12–14 között szintén Károlyfehérváron tartották, majd 1874. július 1-3 között ugyanott. 1875-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv, ezután 1876–1877-ből megvan 1878-ból nincsen, 1879-ből rendelkezésre áll és 1880–1881-ből nincs jegyzőkönyvünk. A sorozat 1882-től folyamatos az I. világháborúig és közben 1895, 1906, 1908-ban három rendkívüli közgyűlést is tartottak vagyoneladási ügyekben. 1916-ban, feltehetően az Erdélyben bekövetkezett háborús események következtében nem tartottak közgyűlést és hasonló okokból erre 1919-ben sem került sor. 1920 és 1943 között a sorozat hiánytalan, közben 1925-ben ismét rendkívüli közgyűlést tartottak az egyházi iskolák ügyében. A harmincas évek elején a román állammal folytatott pereskedés következtében a közgyűlés neve megváltozott és a továbbiakban Római Katolikus Egyházmegyei Tanácsnak nevezték. Ennek alakuló közgyűlésére 1932. november 17-én került sor. 1944-ben a Tanács ülését nem hívták össze, 1945. december 13-án rendkívüli ülést tartottak. Az utolsó általunk ismert közgyűlést 1946. november 28-ára hívták össze. Az iratok között található egy 1951. március 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve is, amelyet azonban a korábbiakban említettek szerint már nem Márton Áron püspök jóváhagyásával tartottak. A levéltárban a megmaradt nyomtatott jegyzőkönyvek több sorozatát is megőriztük forrásértékük miatt és a kutatók munkájának segítése érdekében. A jegyzőkönyvek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A római katolikus egyház jelentős szerepet játszott Kolozsvár városközpontjának modernkori kiépítésében. Közreműködésével alakult át Kolozsvár főtere a Szent Mihály templom körül és később az Erdélyi Katolikus Státus számos középületet is emelt a belvárosban. Ezen építkezésekre vonatkozó egykorú levelezést, építési naplókat és különösen nagy számban tervrajzokat helyeztünk el ebben az állagban. Az anyag várostörténeti, építéstörténeti szempontból fontos forrásnak tekintendő, amely új adatokkal gazdagíthatja Kolozsvár 1918 előtti történetének kutatását. A mesterségesen kialakított állaghoz segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratok és tervrajzok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az elemi iskolai alapot az erdélyi egyházmegyéhez tartozó elemi iskolák fenntartása és az ott működő tanítók fizetésének kiegészítésére hozták létre. Az állagban az alapra vonatkozó költségvetéseket zárszámadásokat kronológikus rendben helyeztük el. Az alapra vonatkozó iratok csak kis számban maradtak meg. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Háromszékből származó és a magyar szabadságharcban is résztvevő gróf Nemes Ábrahám az 1880-as években alapítványt hozott létre, amelynek eredeti célja egy Háromszékben felállítandó római katolikus reáliskola lett volna. Mind addig amíg ez az iskola nem jöhetett létre az alap jövedelmét háromszéki születésű reáliskolai tanulók ösztöndíjára fordították. Az állag két raktári egységében ennek zárszámadásai és költségvetései találhatók. A h. állagban egy reáliskolai alapra vonatkozó kötet található, amelyet azért nem itt helyeztünk el, mert más alapokkal együtt közösen vezették.

Itt találhatók a Lutheránus Világszövetség, Egyházak Világtanácsa és Béketanács-iratok is.

Evang. Értelmiségi Műhely meghívói, 1998 (Szabó-Papp Gabriellától, NKÖM, Budavári Gyül.). Az 1989 utáni evang. egyesületek (pl. külmisszió is, EBBE, Fasori öregdiákok) bekerült iratait egy dossziéba fogva és az AGE-be kerültek a többi egyesületi anyag mellé.