Showing 2969 results

A Protocollum exhibitorum in ecclesiasticis címet viselő segédletek 1787 és 1790 között német nyelvűek. A 176/1790-es számtól kezdve a segédleteket már latinul vezették és 1848 elejétől tértek át a magyar nyelvre.

Az állagot a rendezés során megtalált, legkülönbözőbb iskolák működésére vonatkozó jelentésekből, nyomtatványokból, táblázatokból, iskolai statisztikai adatokból állítottuk össze. Az iratok nyelve kezdetben latin, az 1870-es évektől már magyar, az 1930-as évektől kezdve pedig sokszor kétnyelvű, magyar és román. Az állag iskolánként is rendezhető lenne, az azonban a mostani fázisban nem volt lehetséges. Az anyag jelenleg időrendben és egyenkénti átnézéssel kutatható. Helytörténeti, iskolatörténeti és művelődéstörténeti kutatásokhoz jól használható.

Az erdélyi románok uniójára és az örmény katolikusokra a levéltár sok más fondjában is lehet adatokat találni. Ezeket a külön kezelt, latin, magyar, román, francia és német nyelvű iratokat indokoltnak láttuk külön állagban elhelyezni. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Azokat a nyilvántartó könyveket, amelyek nem egy konkrét alapítványhoz köthetők, hanem több alapítvány közös pénzügyi nyilvántartásai, vagy egyéb gazdasági jellegű könyvek, ebben az állagban helyeztük el. Minden kötetnél közöljük annak címét és évkörét. Ezek a kötetek más állagokban lévő pénzügyi vonatkozású dokumentumokkal együtt használandók. A kötetek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Gazdasági jellegű iratok (számlák, nyugták) 1802, 1827, 1838–1885.

Az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos iratai 1861-től folyamatosan maradtak meg. Az iratok nyelve ekkortól már döntő többségében magyar, de előfordul még német és latin nyelvű irat is és 1919 után természetesen román nyelvű iratok. Az iratokat 1861 és 1869 között a három ügyosztályban külön-külön sorszámosan iktatták és e számok alapján helyezték el az irattárban. A rendezés során helyreállítottuk az eredeti irattári rendet, így annak alapján az anyag jól kutatható. 1869 tavaszán megszűnt az ügyosztályok szerinti iratkezelés és a továbbiakban a státus iratait egységesen sorszámos formában iktatták. Ez az irattári rend maradt meg 1903 végéig. 1904-ben áttértek az alapszámos iktatásra és ettől kezdve az azonos ügyeket előre csatolva, több éven át együtt kezelték a meghatározott alapszámon. Ez az iratkezelés kétségtelenül korszerűbb volt a korábbinál, azonban feltételezte, hogy az irattárban tökéletes rend uralkodik. A II. világháború során, illetve utána az irattári rend felbomlott, sok iratot emeltek ki eredeti helyéről, s emiatt az alapszámosan iktatott anyagban megnehezedett a tájékozódás és a kutatás. A rendezés során itt is igyekeztünk az eredeti irattári rendet helyreállítani ez azonban nagyon sok esetben darabszintű rendezést igényelt volna, amelynek elvégzésére nem mindig volt lehetőségünk. A repertóriumban 1904 után közöljük az egyes raktári egységekben található alapszámokat, azonban azok tárgyát és időhatárát itt nincs módunkban felsorolni. Az 1945–1947 közötti évekből viszonylag kevés irat maradt meg és feltételezhetjük, hogy ezekben az években sok irat veszett el az irattárból. Miután a román állam 1948. augusztusában a katolikus nevelésügyi vagyont és intézményeket államosította az Erdélyi Katolikus Státus működését, pontosabban az akkor már Egyházmegyei Tanácsnak nevezett intézmény működését Márton Áron püspök1948 őszén felfüggesztette és az ügyek ideiglenes vitelét az Igazgató Tanács irodájára bízta. Az 1948 után megmaradt iratok tehát ezen korlátozott működés dokumentumai. Az iratanyag Erdély egyház- és művelődéstörténetére nézve különleges forrásértékű. Használata a megmaradt segédletekkel és az alapszámos iratok esetében egyenkénti átnézéssel javasolható.

Régi vegyes, más nyilvántartásba nem illő egyházkormányzati iratok, többségükben a Külsösomogyi, részben a Tolnai egyházmegye területére vonatkozó egyedi ügyek. Lajstromozva, rövid tartalmi leírással: 130 db.

Ebbe az állagba tartoznak a pécsi székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárának (archivum publicum) jegyzőkönyvei és segédletei.

Tartalmazza a papnevelő intézet belső életére vonatkozó iratokat: püspöki rendelkezéseket, személyi ügyeket, építkezési aktákat, stb., valamint a hasonló elnevezésű uradalom számadásait.