Mostrando 14129 resultados

Kinevezési okmányok, levelezések 1842–1860.

Személyi iratok, jegyzetek, szertartásrend, hivatalos iratok, levelek, képek.

Konferencia beszéd 1958–1959

A Hivatalos levelezések elnevezésű állagban olyan iktatott iratok másolatai és másodlatai találhatók, amelyek többsége az Iktatott Érseki Iratokban is fellelhető. Ezeken kívül találunk közötte sajtószemlét, különböző tisztségekhez és megbízatásokhoz kapcsolódó iratokat, valamint félhivatalos levélváltásokat is.

• Mindszenty-emléklap 1991

• színes fényképek 1998–2015

• SIS kerámia-plakett 2003

• Fraknói Vilmos-díj 2003

• Scheiber Sándor-díj 2006

• ezeréves a pécsi egyházmegye – emlékérmek 2009

A Gubernium Alapítványi Osztálya (Commissio in re Fundationum, Stiftungs Commission) az erdélyi római katolikus egyház legkülönbözőbb alapítványainak ügyeit intézte. Az előző kettőhöz hasonlóan jogutódja az Erdélyi Katolikus Státus lett, így jegyzőkönyveit és segédleteit annak levéltára őrzi.

Mindazokat az előkerült köteteket és iratokat, amelyek az eddig felsorolt fondokba és állagokba nem voltak besorolhatók, ebben a gyűjteményes fondban helyeztük el. Valamennyi kötet gazdasági, pénzügyi, adminisztratív nyilvántartási célból készült, forrásértékük változó mértékű esetenként nagyon csekély. A köteteket a tulajdonos kérésére helyeztük el a levéltárban.

A levéltár gyűjtőköre a kolozs–dobokai és a torda–aranyosi főesperesi kerületek egyházközségeire terjed ki. A főesperességi levéltár mellett jelenleg 15 plébánia (Egeres, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Kisbács, Kolozs, Kolozsmonostor, Kolozsvár – Szent Mihály, Kolozsvár – Szent Péter, Magyarfenes, Mócs, Nagysármás, Alsójára és Sinfalva) és 5 filia (Gyalu, Hidalmás, Szamosfalva, Szentmihályfalva és Várfalva) iratanyaga található hozzáférhető állapotban. A levéltár további feladata a torda–aranyosi főesperesi kerület plébániai levéltárainak összegyűjtése.

Az itt őrzött plébániai levéltárak közül a kolozsvári Szent Mihály plébánia levéltára kitűnik a főegyházmegye mintegy 150 plébániai levéltára közül úgy mennyiségével (55 ifm), mint történeti értékével. Régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron, a toronybeli levéltárból ugyanis néhány tucatnyi 14–17. századi eredeti oklevél is előkerült. Az oklevéltár 42 darab középkori (Mohács előtti, melyből 16 eredeti példány), összesen pedig 149 darab, 1341–1892 között kiállított eredeti oklevélet és oklevélmásolatot tartalmaz. Tárolásuk speciális, fémből készült, fiókos tárolószekrény segítségével volt megoldható. A sérültebb oklevelek közül 35 darabot a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumának támogatásával 2013-ban restaurálták a gyulafehérvári laboratóriumban.

Az állagban a kilépett, vagy külföldre távozott hallgatókra vonatkozó nyomtatványok, levelezés található. Az iratok a kilépések időrendjében vannak rendezve. Az anyag nem kutatható.

A szeminárium iratai között örvendetes módon teljesen épségben maradtak meg a kispapok által létrehozott irodalmi diáktársaság, a Szalézi Szent Ferencről elnevezett „Irodalmi Iskola” jegyzőkönyvei. Ezek a dokumentumok érdekes forrásai a papnevelde hétköznapjainak. A fentieken kívül még egy Jézus Szíve Társulat jegyzőkönyve is megmaradt. A jegyzőkönyvek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iratanyag rendezése során rendkívül sok, az erélyi katolikus iskolákra vonatkozó irat került elő, amelyek mellékletként, tájékoztatási célból kerülhettek el az Erdélyi Katolikus Státus igazgató tanácsának irodájához. Ezeket az iratokat intézményenként csoportosítottuk és úgy helyeztük el a raktári egységekben. Érdekesek a tanári minősítési táblázatok, a különféle tantervek és az érettségivel kapcsolatos jelentések. Oktatástörténeti szempontból az állag anyaga jelentősnek számít, de felhívjuk a figyelmet, hogy hasonló források találhatók a Főegyházmegyei Levéltár korábban ismertetett 14. fondjában. Az iratok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházmegye egyes plébániáiról kezdettől fogva küldték el a pénzügyi számadásokat, költségvetéseket és jelentéseket a püspöki hivatalba. Ezeket általában külön kezelték, így ezen iratokból alakult ki az állag anyaga. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy ezen kívül a Püspöki Hivatal iratai között még számos olyan iktatott irat lehet, amelyek kiegészítő adatokkal szolgálnak a plébániák anyagi helyzetére. Az állag iratai kezdetben latin és magyar nyelvűek, 1919 után a formanyomtatványok magyar és román nyelvűek, esetenként német nyelvű irat is előfordul. Az állag anyaga időrend szempontjából nem folyamatos. 1935 után egy-egy olyan év anyaga található egyben, amikor átfogó vizsgálatot végeztek a plébániák pénzügyeivel kapcsolatban. Az iratok időrendben és azon belül egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyházmegyei levéltár harmadik nagyobb egysége a gazdasági levéltár, amelynek egyik részét a püspökség uradalmi iratai képezik, 1614-től kezdődő időhatárral. A másik részét már a dualizmus korában felállított Számvevői, később Gazdasági Hivatal megmaradt iratai alkotják. Az e fondcsoportba tartozó anyagok nagyon változó forrásértékűek. A rendezésnél alapvető szempontunk volt, hogy az óriási pusztulás után minden, látszólag legcsekélyebb értékű iratot is meg kell őrizni. A tulajdonos külön óhaja volt, hogy a 20. századi, forrásérték szempontjából jelentéktelennek tűnő anyagokat is őrizzük meg. Tekintettel arra, hogy az ilyen fondok, vagy állagok mennyisége nem túl jelentős elfogadtuk azt az álláspontot, hogy néhány ilyen iratsorozat kordokumentumként megtartható. A püspökségnek Alsó-Fehér megyében kiterjedt birtokai voltak, amelyek közé tartozott például Diód, Diómál, Herepe, Kisfalud, Magyarigen, Ponor, Remete, Sárd, Tótfalud, Poklos, Pojána, Gaurány, Metesd, Felsőgáld, Bendek, Táté, Drobár, Sóspatak, Csügöd, Strása és Dálya. A fennmaradt iratok társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti szempontból egyaránt érdekes források és eddig valószínűleg ismeretlenek.

A Protocollum exhibitorum in Litterariis címet viselő iktatókönyvek a jegyzőkönyveknél is korábbi időponttól maradtak meg. 1787 és 1790 között német nyelvűek, majd a 151/1790-es számtól kezdve latin nyelvűek. 1848 elejétől a segédleteket magyarul vezették.

A római katolikus egyház jelentős szerepet játszott Kolozsvár városközpontjának modernkori kiépítésében. Közreműködésével alakult át Kolozsvár főtere a Szent Mihály templom körül és később az Erdélyi Katolikus Státus számos középületet is emelt a belvárosban. Ezen építkezésekre vonatkozó egykorú levelezést, építési naplókat és különösen nagy számban tervrajzokat helyeztünk el ebben az állagban. Az anyag várostörténeti, építéstörténeti szempontból fontos forrásnak tekintendő, amely új adatokkal gazdagíthatja Kolozsvár 1918 előtti történetének kutatását. A mesterségesen kialakított állaghoz segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratok és tervrajzok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Státus által kezelt ösztöndíj alap az erdélyi egyházmegyéhez tartozó gimnáziumok melletti kollégiumok (finevelők), illetve a kolozsvári római katolikus kollégium fenntartására és az alapítványos helyeken tanuló növendékek segélyezésére szolgált. A magyar, német és később román nyelven keletkezett iratok az alap költségvetéseit, zárszámadásait tartalmazzák. Az iratok iskolatörténeti kutatás céljait is jól szolgálják. Az állag a repertóriumban közöltek szerint egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Itt találhatók a Lutheránus Világszövetség, Egyházak Világtanácsa és Béketanács-iratok is.