2770 találat látható

A Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniójával (Union des Conférences Européennes de Supérieurs/es Majeurs/es, UCESM) összefüggésben keletkezett iratokat tartalmazza, mind a magyar konferenciákhoz beérkező iratanyagot, az ülések dokumentumait, összesítőit és tájékoztatóit, mind pedig a nemzetközi szerzetesintézménnyel tartott kapcsolattartásra vonatkozó iratokat.
Az európai szerzeteselöljárók 1980-ban Párizsban találkoztak először, de az előkészületeket már az azt megelőző években megtették. Mintaként számukra az 1959-ben alapított Latin-Amerikai Szerzeteskonföderáció (Confederación Latinoamericana y Caribeña de Religiosos y Religiosas, CLAR) szolgált. A II. Vatikáni Zsinat szellemében egy európai, férfi és női rendeket egyaránt képviselő szerzeteselöljárói konferencia megalakításáról határoztak és ideiglenes bizottságot választottak. 1981-ben Rómában ismét előkészítő gyűlést tartottak, ahol elfogadták a szervezet nevét (Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniója, Union des Conférences Européennes de Supérieurs/es Majeurs/es, UCESM), szabályzatát, amelyet a vatikáni Szerzetesi Kongregáció (Sacra Congregatio pro Religiosis et Institutis Saecularibus) 1983-ban fogadott el. Ezután választották meg az első végrehajtó bizottságot. A magyar konferenciák 1991-es megalakulásukat követően rövidesen csatlakoztak az európai szervezethez.
Az UCESM az európai kontinens valamennyi férfi és női szerzeteselöljárói konferenciáját hivatott képviselni. A szervezethez harminchét nemzeti konferencia tartozik, amelyek tagsági díjat fizetnek. A szervezet székhelye Brüsszelben van, és 1999 óta a belga jog szerinti nonprofit szervezetnek is minősül. Az elnökséget 4 éves terminusokra választják.
Elnökök/elnöknők: Luc Alfons De Hovre SJ (szervező elnök, Belgium) 1980–1981; Pier Giordano Cabra CSF (Olaszország) 1981–1987; France Delcourt SA (Franciaország) 1987–1995; Jacques Scholte FMS (Hollandia) 1995–2004; August Hülsmann SCJ (Németország) 2004–2007; Lutgardis Craeynest FMA (Belgium) 2007–2012; Giovanni Peragine CRSP (Albánia/Olaszország) 2012–2018; Labancz Zsolt SchP (Magyarország) 2018–

A Szerzetesi Iroda működése során keletkezett, tematikus alapon külön gyűjtött iratokat tartalmaz, amelyek mind a férfi, mind a női szerzeteseket érintik. Idetartoznak formailag összetartozó vagy projektszerű tevékenység során kialakult irategységek, pl. a szerzetesi irodák értesítői, körlevelei, az 1950-es feloszlatás évfordulóira való megemlékezések, a Hivatások Európai Kongresszusára (1997), a Szerzetesek évére (2015) vonatkozó iratok.

A káptalan újkori történetének legfontosabb forrásai az 1697 és 1815 között lefolytatott hat vizitáció, melyek egyben a káptalan statútumait is tartalmazzák. Utóbbiakat külön általában nem adták ki, mindössze a Somogyi Lipót-féle maradt fenn önálló formában is.

A káptalanok a rendi országgyűlések alsótábláján képviseltethették magukat. Az erre vonatkozó iratokat valószínűleg külön kezelte a káptalan. Az állag az országgyűlési munkára vonatkozó vegyes iratok mellett beszédeket, tudósításokat, a kiadott törvényeket és rendeleteket, valamint az országgyűlési jegyzőkönyveket és irományokat tartalmazza.

Az állagban elsősorban a kanonokok töredékesen fennmaradt kinevezési iratai, valamint számos apáti, tanári kinevezés, illetve doktori oklevél található.

Elsősorban a káptalan birtokaival kapcsolatos pereket, köztük az úrbéri pereket tartalmazza. A jegyzőkönyvek mellett a perekhez és különböző jogi ügyekhez kapcsolódó jelentős számú levél és irat is fennmaradt, ezek szétválasztása és darabszintű rendezése azonban még várat magára. A 18. századi pereket tartalmazó köteteket a Ladula elenchusaiba is bejegyezték.

A káptalan a hiteleshelyi tevékenységből fakadó pénzügyeket külön kasszában kezelte (Cassa Sigillaris), melyben a befolyt összegek mellett vezették a felmerült kiadásokat is. Pontos létrejöttét és megszűnését nem ismerjük, a számadások évköréből mindössze következtethetünk rá.

II. József 1786-ban rendelte el az országban a földek pontos felmérését és jövedelmeik összeírását, mely a nemesi adóztatás tervezett bevezetésének első lépése volt. A káptalan uradalmai közül a lipárti felmérése valószínűleg már nem készült el.

A Szent Imre Egyletet 1872-ben hozták létre, mint papi nyugdíjintézetet. A régi nyugdíjalaphoz való viszonya sokáig nem volt tisztázva, idővel jelentőségében túl is nőtt rajta. A kettő egymáshoz való viszonyát végül az 1927-es Egyházmegyei Zsinat rendezte. Eszerint a papi nyugdíjat az Egyházmegyei Nyugdíjintézet szolgáltatta, melyet az egyesület csak kiegészített.