2969 találat látható

Az egyházmegyei tanfelügyelőség saját iratkezelése kezdetben néhány iratra terjedt ki. Az iratokon érkeztetési dátum és „A” betűjel mellett sorszámozás található. Az első tanfelügyelő Grieb András volt, az iratok általában a Guberniumtól érkező leiratok, többségében latin, a jozefinizmus korában német nyelvűek. Az iratok száma egészen 1816-ig nem haladja meg az évenkénti 20 ügyiratot, majd a húszas évek végétől fokozatosan növekszik. Az „Acta Directoralia”, vagy „Acta Scholastica” névvel jelölt iratok iktatásánál az 1820-as évektől „S” betűt, vagy „Schol.” rövidítést is alkalmaztak. Az iratok nyelve még 1848-ban is döntő többségében latin. Az állag anyagában szinte minden erdélyi középiskolára találunk adatokat, különösen sokat a kolozsvári líceummal kapcsolatosan. A tanügy szabályozásával, iskolák ellenőrzésével kapcsolatos iratok is találhatók az anyagban. Az állag anyagában korabeli segédletek maradtak meg 1779-től 1821-ig az iratok tárgyát latinul tartalmazó listák, majd 1837-től 1846-ig bekötött latin nyelvű protokollumok. 1836 és 1846 között egy másik latin nyelvű segédlet is rendelkezésre áll, amelyben az iratok tárgya mellett az elintézés módjára való feljegyzés is található. Összességében az iratok kutatásához mégis az egyenkénti átnézés ajánlható, tekintettel az állag nem túl nagy mennyiségére.

A két világháború között működő tanítói önsegélyző egyesületnek elsősorban gazdasági jellegű iratai, (vagyonkimutatások, nyugták) valamint levelezése maradt meg. A magyar és román nyelvű iratok átnézéssel kutathatók.

A máshová be nem sorolható, legkülönbözőbb tárgyú tanügyi iratokból külön állagot alakítottunk ki. Az egyes raktári egységeknél közöljük a bennük található iratok röviden megfogalmazható tárgyát. Az iratok csak egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A levéltár leginkább gyűjteményes jellegű állaga. Itt már csak arra volt módunk, hogy a teljesen vegyes egyedi iratokat, kéziratokat, nyomtatványokat lehetőség szerint időrendbe rendezzük és az alábbiakban ezekről, ha nem is teljes, de viszonylag részletes jegyzéket adjunk. Az iratok a közölt jegyzék alapján csak egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az egyes plébániákon püspöki rendelkezés alapján időnként felmérték a plébánián található iratok jegyzékét. Az anyagnak főleg levéltártörténeti jelentősége van.

Az egyes plébániák felmérésekor részletes leltárat küldtek be a püspökségre. Az állagban ezeket helyeztük el. Egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Az iratanyag igen nagy mennyiségben, de nem csekély hiányokkal maradt ránk. A Szentszék iratait évtizedekig a székesegyház tornyában őrizték, ahol az anyag beázott és egy része elpusztult. A megmaradt iratokat fertőtleníttettük, de restaurálásukra nem volt mód, a forrásérték ezt nem is mindig indokolja. Az 1765 előtti évekből csak néhány irat maradt meg, s a legnagyobb pusztítás a reformkori iratokat érte. Az 1820 és 1836 közötti időszakból az eredeti iratoknak csak töredéke maradt ránk. Ugyancsak kevés az irat az 1955–1970 közötti évekből, sőt az 1980-as évekből is. Az állag anyaga az elmúlt évtizedekben teljesen szétesett. Nagyon nagy munkával megpróbáltuk az eredeti irattári rendet helyreállítani, de a több éven át esetleg egybetartozó ügyiratok esetében ez nem mindig sikerülhetett. Mutatókönyvek csak 1893-tól maradtak meg, így addig a latin és magyar nyelvű iratok csak egyenkénti átnézéssel kutathatók, később a segédletek felhasználásával.

A káptalan anyagának korábbi rendezése során az iratok közül kiemeltek tematikailag, vagy egyéb szempontból fontosnak tartott iratokat amelyeket külön kezeltek és „vezérokmányoknak” neveztek el. Az egyes tárgyakat dossziékban helyeztek el és azokról darabszintű jegyzéket készítettek. Az előző állaghoz hasonlóan ezt is gyűjteménynek tekintettük, amelynek felbontása megnehezítette volna az anyag kutatását. Az iratok egy része valóban jelentős forrásértékű, ezért szükségesnek tartottuk, hogy a repertóriumban valamennyi dosszié rövid témamegjelölését közöljük. Az iratok a repertóriumban felsoroltak szerint, a dossziékon belül pedig egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A püspöki udvarban a kiegyezés körül felállított Számvevői Hivatal mellett 1900 után azzal együttműködő Alapítványi Hivatalt állítottak fel. Ennek közös iratait a III. 2/a. állagban találjuk. Az egyházmegyei sematizmus már az 1920-as években külön említi az Alapítványi Hivatalt, de a nagyon összekeveredett iratok közül csak 1933 után tudtuk elkülöníteni a hivatal egyértelműen saját iratait. Ezeket az iratokat időrendben helyeztük el a raktári egységekben egészen az 1970-es évekig, ameddig az Alapítványi Hivatal működése nyomon követhető. A hivatalnak két iktatókönyve maradt meg, amelyek segítségével, illetve egyenkénti átnézéssel kutatható az iratanyag.

A rendezés során az első állagba a rend működésére vonatkozó legfontosabb általános iratokat kívántuk elhelyezni. Így kerültek ide a rendi gyűlésekről fennmaradt jegyzőkönyvek, a kolozsvári házi krónikk (historia domus) és a rendfőnöki (tartományfőnöki) körlevelek. Az iratok latin és magyar nyelvűek, egyenkénti átnézéssel kutathatók.

Azokat a piarista eredetű iratokat, amelyek más állagokba nem voltak besorolhatók egy külön állagban gyűjtöttük össze. Az egyes raktári egységeknél röviden közöljük a bennük található iratok rövid meghatározását.

Az iskola anyakönyvei a szabadságharc utáni újrakezdéstől egészen az államosításig gyakorlatilag hiánytalanul maradtak meg. Különösen fontos művelődéstörténeti forrás, mivel az iskola nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén volt, tehát szociológiai és társadalomtörténeti kutatások alapját képezheti. A kötetek időrendben kutathatók.

Az 1920-as évektől kezdve az előzőtől eltérő osztálynaplókat vezettek, amelyek az államosításig rendelkezésre állnak.

A Gyulafehérváron működő fiúnevelő intézet hivatalosan nem volt a gimnázium intézménye. Annyira kevés irata maradt meg, hogy ezt a töredéket itt helyeztük el.

A Hivatalos levelezések elnevezésű állagban olyan iktatott iratok másolatai és másodlatai találhatók, amelyek többsége az Iktatott Érseki Iratokban is fellelhető. Ezeken kívül találunk közötte sajtószemlét, különböző tisztségekhez és megbízatásokhoz kapcsolódó iratokat, valamint félhivatalos levélváltásokat is.

• Mindszenty-emléklap 1991

• színes fényképek 1998–2015

• SIS kerámia-plakett 2003

• Fraknói Vilmos-díj 2003

• Scheiber Sándor-díj 2006

• ezeréves a pécsi egyházmegye – emlékérmek 2009

Az állagban a kilépett, vagy külföldre távozott hallgatókra vonatkozó nyomtatványok, levelezés található. Az iratok a kilépések időrendjében vannak rendezve. Az anyag nem kutatható.

A szeminárium iratai között örvendetes módon teljesen épségben maradtak meg a kispapok által létrehozott irodalmi diáktársaság, a Szalézi Szent Ferencről elnevezett „Irodalmi Iskola” jegyzőkönyvei. Ezek a dokumentumok érdekes forrásai a papnevelde hétköznapjainak. A fentieken kívül még egy Jézus Szíve Társulat jegyzőkönyve is megmaradt. A jegyzőkönyvek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Protocollum exhibitorum in Litterariis címet viselő iktatókönyvek a jegyzőkönyveknél is korábbi időponttól maradtak meg. 1787 és 1790 között német nyelvűek, majd a 151/1790-es számtól kezdve latin nyelvűek. 1848 elejétől a segédleteket magyarul vezették.

A római katolikus egyház jelentős szerepet játszott Kolozsvár városközpontjának modernkori kiépítésében. Közreműködésével alakult át Kolozsvár főtere a Szent Mihály templom körül és később az Erdélyi Katolikus Státus számos középületet is emelt a belvárosban. Ezen építkezésekre vonatkozó egykorú levelezést, építési naplókat és különösen nagy számban tervrajzokat helyeztünk el ebben az állagban. Az anyag várostörténeti, építéstörténeti szempontból fontos forrásnak tekintendő, amely új adatokkal gazdagíthatja Kolozsvár 1918 előtti történetének kutatását. A mesterségesen kialakított állaghoz segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratok és tervrajzok egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A Státus által kezelt ösztöndíj alap az erdélyi egyházmegyéhez tartozó gimnáziumok melletti kollégiumok (finevelők), illetve a kolozsvári római katolikus kollégium fenntartására és az alapítványos helyeken tanuló növendékek segélyezésére szolgált. A magyar, német és később román nyelven keletkezett iratok az alap költségvetéseit, zárszámadásait tartalmazzák. Az iratok iskolatörténeti kutatás céljait is jól szolgálják. Az állag a repertóriumban közöltek szerint egyenkénti átnézéssel kutathatók.