2969 találat látható

Az előző állaghoz hasonlóan e jegyzékeket is az iktatott, illetve nem iktatott iratok közül gyűjtöttük ki. Forrásértéke csekély, a tulajdonos megtartásukat kérte. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az egyházmegyei tanfelügyelőség saját iratkezelése kezdetben néhány iratra terjedt ki. Az iratokon érkeztetési dátum és „A” betűjel mellett sorszámozás található. Az első tanfelügyelő Grieb András volt, az iratok általában a Guberniumtól érkező leiratok, többségében latin, a jozefinizmus korában német nyelvűek. Az iratok száma egészen 1816-ig nem haladja meg az évenkénti 20 ügyiratot, majd a húszas évek végétől fokozatosan növekszik. Az „Acta Directoralia”, vagy „Acta Scholastica” névvel jelölt iratok iktatásánál az 1820-as évektől „S” betűt, vagy „Schol.” rövidítést is alkalmaztak. Az iratok nyelve még 1848-ban is döntő többségében latin. Az állag anyagában szinte minden erdélyi középiskolára találunk adatokat, különösen sokat a kolozsvári líceummal kapcsolatosan. A tanügy szabályozásával, iskolák ellenőrzésével kapcsolatos iratok is találhatók az anyagban. Az állag anyagában korabeli segédletek maradtak meg 1779-től 1821-ig az iratok tárgyát latinul tartalmazó listák, majd 1837-től 1846-ig bekötött latin nyelvű protokollumok. 1836 és 1846 között egy másik latin nyelvű segédlet is rendelkezésre áll, amelyben az iratok tárgya mellett az elintézés módjára való feljegyzés is található. Összességében az iratok kutatásához mégis az egyenkénti átnézés ajánlható, tekintettel az állag nem túl nagy mennyiségére.

A két világháború között működő tanítói önsegélyző egyesületnek elsősorban gazdasági jellegű iratai, (vagyonkimutatások, nyugták) valamint levelezése maradt meg. A magyar és román nyelvű iratok átnézéssel kutathatók.

Az egyházmegyei tanítók fegyelmi ügyeit a megnevezett fórum tárgyalta. A magyar nyelvű iratok levelezésből, jelentésekből és jegyzőkönyvekből állak. 1910 és 1938 között saját iktatókönyvet vezettek. Egyenkénti átnézéssel kutatható.

A két világháború közötti időszakban külön gyűjtőkben tartották a katolikus iskolákban alkalmazott tanárok személyi nyilvántartásait és legtöbbször az alkalmazáskor beadott személyi okmányokat. A magyar és román nyelvű források csak egyenkénti átnézéssel, s a személyiségi jogokra vonatkozó jogszabályok betartásával kutahatók.

Az állagot a rendezés során megtalált, legkülönbözőbb iskolák működésére vonatkozó jelentésekből, nyomtatványokból, táblázatokból, iskolai statisztikai adatokból állítottuk össze. Az iratok nyelve kezdetben latin, az 1870-es évektől már magyar, az 1930-as évektől kezdve pedig sokszor kétnyelvű, magyar és román. Az állag iskolánként is rendezhető lenne, az azonban a mostani fázisban nem volt lehetséges. Az anyag jelenleg időrendben és egyenkénti átnézéssel kutatható. Helytörténeti, iskolatörténeti és művelődéstörténeti kutatásokhoz jól használható.

Az első világháború után Romániához került egyházmegyében Kolozsváron állították fel a Tanügyi Osztályt, amely az erdélyi katolikus iskolaügy adminisztrálását végezte. Az iratanyag rendkívül érdekes és művelődéstörténeti szempontból jelentős forrásértékű, nem csak az egyes iskolákkal, de általában a kor oktatáspolitikájával kapcsolatban. 1933-ig viszonylag kevés irat maradt meg, utána az anyag teljesnek mondható.

A tanulmányi alap jogelődjét a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által 1581-ben a jezsuiták részére tett alapítványa képezte. A fejedelem ekkor jelentős birtokokat és ingatlanokat adományozott a jezsuitáknak a kolozsvári gimnázium, illetve akadémia létesítése és fenntartása céljából. Ez a vagyon később további adományokkal egészült ki és ebből hozták létre a Katolikus Státus által kezelt tanulmányi alapot. A dualizmus korában meghatározott cél szerint az alapból támogatták az egyházmegyéhez tartozó római katolikus fiúgimnáziumokat és a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetet. Az állagban az alap költségvetései, zárszámadásai, a támogatásban részesült diákok névsora találhatók. A tanulmányi alapnak 1939-től külön iktatókönyve is megmaradt. Az állag a segédlettel illetve egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az iratokhoz készült név- és tárgymutatók 1869-től 1948-ig folyamatosan maradtak meg. A mutatókönyvek 1904 után az alapszámokra is utalnak, ezzel nagymértékben segítik e korszak iratainak kutatását. A sorozat végén különböző egyéb segédleteket helyeztünk el, amelyek esetenként hasznos kiegészítő információkat tartalmazhatnak. Külön felhívjuk a figyelmet a 81-es dobozban elhelyezett segédletre, amely a „Protocollum sessionum commissionis catholicae” címet viseli, az 1832–1848 közötti évekből. Ez tulajdonképpen számmutató, amely csak annyit tartalmaz, hogy az egyes üléseken mely iktatószámokhoz tartozó ügyeket tárgyalták.

A Káptalani Tartalékalapot 1872-ben hozták létre a nagyprépost jövedelmének negyedéből. A tartalékalapból templomokat, iskolákat (elsősorban a szombathelyi püspöki elemi iskolát) segélyeztek, illetve egyéb közcélra fordították. A háború utáni gazdasági problémák miatt jövedelme megcsappant, 1927-től pedig az alap névlegessé vált, 1936-ban meg is szűnt. A kifizetéseket ezután a dekanális pénztárból fedezték.

Dr. Tauber Sándor (1868–1935) kanonok 1921-ben alapított segélyalapja egyházmegyei szegény sorsú áldozópapok részére.