A nyugdíjas papoknak az egyházmegye alapításakor nem állt rendelkezésre külön intézet, így a szeminárium épületében kaptak helyet. A deficientia saját épülete Somogy Lipót püspök alatt, 1810-ben készült el, mely ugyan az Egyházmegyei Nyugdíjalap (később Nyugdíjintézet) tulajdonát képezte, de vagyonát külön kezelte a káptalan egyik tagja, aki egyben a háznak a gondnoka is volt.
A gazdasági iratok közül külön választottuk az egyes évekből fennmaradt regestrum decimarum-okat azaz dézsmalistákat. Az állag anyagában így időrendi szempontból egy csaknem hiánytalan gyűjtemény volt kialakítható, amely az uradalom ilyen jövedelmeiről ad pontos tájékoztatást. Az állag elejére egy 1671-ből származó hasonló dokumentumot helyeztünk el. Az utolsó dobozban 1858-59-ből még a tized megszűntetésére vonatkozó iratok találhatók. A listák latin és magyar nyelvűek, kutatásuk időrendben egyenkénti átnézéssel lehetséges.
Ege Miklós kőszegi ügyvéd 1884-ben tett alapítványa. Ennek kamatjövedelme eleinte özvegyét illette, majd annak 1913-as halálát követően lépett életbe az alap a Kőszegi, Felsőőri és Németújvári járás németajkú tanítói részére, valláskülönbség és az iskola jellegére való tekintet nélkül.
A káptalan felügyelte az Erdélyi Püspökség számára tett legkülönbözőbb alapítványok pénzügyi működését. Az egyes alapítványokról a 18. század elejétől kezdve önálló nyilvántartásokat vezettek, amelyek bekötött formában maradtak ránk a levéltárban. Az állag utolsó dobozában nem bekötött, hasonló nyilvántartások találhatók. A kötetek nyelve többségében latin, egyenkénti átnézéssel kutathatók.